Romeo és Júlia

Második rész; Második fejezet

Hoffersonék gyümölcsöskertje.

HABLATY Csak a sebetlen gúnyol így sebet. De csitt, mi fény nyilall az ablakon? Ez itt Kelet és Asztrid a Napja! - Kelj, szép Nap, és az irigy holdat öld meg, mely már beteg és bútól sápadoz, mivel te, a szolgálólánya szebb vagy. Ne légy cselédje hát, irigykedik rád. Az ő avítt-zöld, Vesta-szűz-ruháját viselje a bolond, de nem te; vesd le. Ez itt a hölgyem! Itt az én szerelmem! Ó, bár tudná, hogy az! - Beszél, de nem hallom szavát: sebaj. Szeme beszél, majd felelek neki. Jaj, vakmerő én: nem hozzám beszél: Az ég két legtündöklőbb csillagának tán dolga volt s megkérték, hogy szemével csillogjon addig, míg ők visszatérnek. És hogyha fönn ragyogna a szeme - A csillag elsápadna fényes arcán, mint mécs a napban, és szeme az égen úgy égne, hogy minden madárka dallal köszöntené, azt vélve, itt a hajnal. Ni, most lehajtja arcát a kezére! Ó, bár lehetnék kesztyű a kezén, hogy az arcához érjek!

ASZTRID Jaj nekem.

HABLATY Szól: - Szólj újra, fényes angyal, mert az éjben fejem fölött nekem oly glóriás vagy, akár a mennyek szárnyas hírnöke, a visszatorpanó, döbbent halandók fehéren-égre-ámuló szemének, míg nézik őt, hogy száll a lusta felhőn, a lég hullámain és elvitorláz.

ASZTRID Ó, Hablaty, mért vagy te Hablaty? Tagadd meg az atyád, neved hajítsd el, s ha nem teszed meg, esküdj édesemmé és nem leszek Hofferson én se többé.

HABLATY Hallgassak-e vagy szóljak-e neki?

ASZTRID Csak a neved ellenségem, csak az: - Te önmagad vagy és nem Haddock. Mi az a Haddock? se kéz, se láb, se kar, se arc, se más efféle része az embereknek. Ó, hát légy te más név! Mi is a név? Mit rózsának hivunk mi, bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Így hogyha nem hívnának Hablatynak, e cím híján se volna csorba híred. Hablaty, lökd a porba a neved, s ezért a névért, mely nem a valód, fogd életem.

HABLATY Hadd fogjalak szavadnál. Hívj édesednek s újra megkeresztelsz. Így nem leszek már Hablaty soha.

ASZTRID Ki vagy te, ki az éjbe burkolózva megloptad az én titkomat?

HABLATY Nevem nem mondhatom meg a számodra, nem. Utálom a nevem, te drága szentség, mert néked ellenséged a nevem. Ha írva volna, nyomban összetépném.

ASZTRID Nyelvedről a fülem még nem ivott száz szót se, mégis ösmerem a hangját: Nem Hablaty vagy, nem egy Haddock vagy?

HABLATY Egyik sem, édes, hogyha nem óhajtod.

ASZTRID Hogy jössz be hozzánk, mondd nekem s miért? A fal magas, megmászni is nehéz s halál e hely - hiszen tudod, ki vagy -, Ha rokonaim rád találnak itt.

HABLATY Szerelmem könnyű szárnyán szálltam által: Kőgát sosem riasztja a szerelmet, mit megtehet, meri is a szerelmem, nem szeghetik utam rokonaid.

ASZTRID De hogyha észrevesznek itt, megölnek.

HABLATY Ó, több veszély van a te két szemedben, mint húsz kardjukban: nézz reám szelíden, s nem árt nekem ádázkodó dühük.

ASZTRID Jaj, a világért meg ne lássanak.

HABLATY Az éj palástja eltakar előlük, s ha nem szeretsz, hadd leljenek meg ők. Hadd haljak inkább a haragjuk által, mint hogy szerelmed nélkül haldokoljak.

ASZTRID De mondd, e helyre kicsoda vezérelt?

HABLATY Szerelmem. Az unszolt keresni téged. Adott tanácsot s én neki szemet. Én nem vagyok hajós, de bárha volnál oly messze, mint a tengermosta partfok, ily áruért bizonnyal útrakelnék.

ASZTRID Az arcomon az éj álarca, látod, másképp leányos pír kendőzné arcom, azért, amit ma éjjel elkotyogtam. Az illem - ó -, az illem azt kívánná, hogy visszaszívjam, ámde félre illem! Szeretsz-e? Majd így szólsz - tudom -: „szeretlek" - S bízom szavadban, ámde mégsem esküdj, mert a szerelmeseknek hitszegésén Jupiter is kacag. Ó, Hablaty, valld meg nekem nyíltan: szeretsz-e, kedves: Ha azt hiszed, hogy könnyen kapsz meg engem, morcoskodom, nemet mondok kacéran, hogy udvarolj, másképp nem, a világért. Szép Haddock, lásd, lágy vagyok, nagyon, s azt véled így, hogy könnyűvérű voltam, de bízz te bennem, hűbb leszek tehozzád, mint kik ravaszdin kelletik maguk. Talán magam is ezt teszem - bevallom -, De észre sem vettem, mikor kilested bús vallomásom: most azért bocsáss meg, s ne szalmalángnak tartsd beösmerésem, mit a sötét éj fölfedett neked.