Romeo és Júlia

Harmadik rész; Első fejezet

Itt van a mai harmadik rész :D

Hibbant. Köztér.
Takonypóc, Halvér, apród és szolgák jönnek

HALVÉR Takonypóc, kérlek, siessünk innen. Forró a nap, Hoffersonék kijöttek. És hajbakapnánk, hogyha ránk találnak. Forró napon jobban forr a bolond vér.

TAKONYPÓC Te is szakasztott olyan vagy, mint azok a tisztek, akik mihelyt átlépik a csapszék küszöbét, az asztalra dobják kardjukat, és így fogadkoznak: „Isten adja, hogy ne legyen rá szükségem." De alig hajtanak föl két kupát, már a csapos vérét is csapra verik, akár van rá szükség, akár nincs.

HALVÉR Hát csakugyan ilyenféle fickó volnék?

TAKONYPÓC Ide hallgass. Olyan heves vérű verekedő vagy, mint bármelyik talián. Úgy kijössz a sodrodból, hogy azonnal megbolondulsz, s úgy megbolondulsz, hogy azonnal kijössz a sodrodból.

HALVÉR Ne mondd!

TAKONYPÓC Úgy bizony. Ha két olyan fickó élne a föld hátán, mint te, akkor nemsokára egy se volna, mert az egyik bizonyára agyonverné a másikat. Te például belekötsz abba, akinek a szakállában egy szállal több szőr van vagy kevesebb, mint a tiedben. Belekötsz abba, aki diót tör, ha másért nem, hát azért, mert a szemed diószínű, s ilyesmi neked okvetlenül szemet szúr. Fejed úgy tele van kötekedéssel, mint tojás a sárgájával, pedig a sok verekedésben ugyancsak kilyukasztották a fejedet, akár egy tojást. Belekötöttél abba is, aki köhögött az utcán, hogy ne keltse föl valahogy azt a kutyát, amelyik a napon aludt. Vagy talán nem kezdtél ki egy szabóval is, mert új zekéjét húsvét előtt vette föl? Aztán egy másikkal, mert új cipellőjébe ócska szalagot biggyesztett? Mégis te akarnál engem visszatartani a kötözködéstől.

HALVÉR Ha olyan kötözködő volnék, mint te, az életemért egy garast se adnának.

TAKONYPÓC Hát ki ad érte többet? Te garasos himpellér.

HALVÉR Fejemre, itt jönnek Hoffersonék.

TAKONYPÓC Sarkamra, én nem bánom.

Dagur, kíséretével

DAGUR Légy a nyomomba. Jó napot, urak. Egy szóra kérem egyikőtöket.

TAKONYPÓC Miért csak egy szóra? Toldd meg valamivel, s mondd, hogy egy kardvágásra is.

DAGUR Állok elébe, mihelyt alkalmat adsz rá.

TAKONYPÓC Én ugyan nem adok neked alkalmat se. Szerezzél magadnak.

DAGUR Takonypóc, te egy húron pendülsz Hablattyal.

TAKONYPÓC Egy húron pendülök? Hát mióta nézel bennünket hegedűsöknek? Ha azonban mindenáron azoknak tartasz, majd elhegedüllek. Itt a nyirettyűm. Ezzel foglak megtáncoltatni. Akkor majd meglátod, hogyan pendülünk egy húron.

HALVÉR Ne pörlekedjünk itt a népes utcán: Egy csöndesebb köztérre menjetek. Ott intézzétek el ezt a civódást, vagy váljunk széjjel. Minden szem reánk néz.

TAKONYPÓC Csak nézzenek, azért van a szemük. Én senki kedvéért se moccanok.

DAGUR Hát béke véled: itt az én legényem.

Hablaty jön

TAKONYPÓC Akasszanak föl, hogy ha ő legényed. Állj a porondra és akkor legénykedj. Majd megmutatja ő, ki a legény.

DAGUR Hablaty, oly határtalan gyűlöllek, hogy most csak egy szót mondhatok: Te rongy!

HABLATY Dagur, szeretni téged van okom, ez menti, hogy megfékezem dühöm ily üdvözletre: rongy én nem vagyok: Élj boldogul. Látom, nem ismersz engem.