Romeo és Júlia

Második rész; negyedik fejezet

Bocsánat, hogy ilyen sokáig várattalak titeket, de más dolgom is volt. Most, hogy egy csomó spoiler jött ki a harmadik filmhez, egy csomó dolgot kell fordítani. Ráadásként még olaszul is meg kellett tanulnom...

Na, de ennyit magamról, jöjjön a fejezet:

Utca.
Halvér és Takonypóc jön

TAKONYPÓC Hol az ördögbe az a Hablaty? Nem jött haza ma éjjel?

HALVÉR Az apjánál se járt, inasa mondja.

TAKONYPÓC Rózácska, ez a halvány, kőszívű lány kínozza, még megtébolyul belé.

HALVÉR Dagur - az agg Hofferson öccse – apja házába egy levelet küldetett.

TAKONYPÓC Fejem rá: ez kihívás.

HALVÉR Hablaty majd megfelel rá.

TAKONYPÓC Aki tud írni, minden levélre megfelelhet.

HALVÉR Csakhogy ő a levél írójának felel majd meg: már amennyiben a levél nem felel meg neki.

TAKONYPÓC De hiszen szegény Hablaty már halott. Összevissza szurkálta egy fehér lány fekete szeme. Fültövön lőtte egy szerelmi dal, szíve közepén trafálta el a vak, íjas fiúcska nyílvesszeje. Hát hogy felelhetne meg ő Dagurnak?

HALVÉR No és kicsoda az a Dagur?

TAKONYPÓC Biztosítalak, nem afféle macskaherceg. Ő a lovagiasság bátor kapitánya. Úgy ví, ahogy te kottából énekelsz. Mindig megtartja a tempót, távolságot, mértéket. Egy-kettő-három - s máris ott kaparász szíved körül. Lenyisszantja selyemgombodat, mint holmi mészáros. Párbajhős, veszekedett egy párbajhős. Elsőrangú úriember, ezenkívül szakértője az első- és másodrangú becsületügyeknek. Gyönyörű passado! Punto reverso! Hai!

HALVÉR Micsoda?

TAKONYPÓC Hogy az ördög vinné el ezeket a pojácákat, ezeket a selypegő, nyegle bolondokat, akik oly roppant „nyűvelten" beszélnek. „Istenemre, remek egy penge!" - „Micsoda pompás kiállású legényke! – Micsoda bájos kis női hölgyemény!" - Mondd, öregapám, hát nem cudarság, hogy így bosszantanak ezek a külföldi legyek, ezek a divatmajmok, akik folyton azt rebegik: pardonnez-moi, s úgy rákaptak az új módira, hogy már ülni se tudnak egy régi lócán? Szakadatlanul ezt hajtogatják: bon, bon!

HALVÉR Itt jön Hablaty, itt jön Hablaty.

TAKONYPÓC Csak a romja ó, csak a romja ó. Akár a szárított héring: „Ó, hús, te hús, beh hallá változál!" Most ő is dalokban ömleng, mint Petrarca: Laura az ő hölgyéhez képest csak dézsahölgy, pedig különb poéta rímelte meg, Dido csak dada, Cleopatra csak cigányasszony, Heléna és Hero csak zsellérnő és szajha. Thisbének kék szeme van ugyan, de szóba sem jöhet mellette...

Hablaty jön

Signor Hablaty, bon jour. Francia üdvözlet francia bugyogónak. Na te ugyancsak beugrattál bennünket.

HABLATY Jó reggelt mindkettőtöknek. Mikor ugrattalak be?

TAKONYPÓC Tegnap éjjel, mikor beugrottál a kertbe.

HABLATY De akkor én magam ugrottam be, ennélfogva nem titeket ugrattalak be. Nem értem.

TAKONYPÓC Azt tudom, hogy nem - értem, hanem - valaki másért.

HABLATY Bocsáss meg, Takonypóc. Nem tehettem egyebet. Sok dolgom volt tudniillik.

TAKONYPÓC Az lehet. De az illemet ilyenkor is tudni - illik.