seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]

0. \\ van, amit sose növünk ki

- Karácsonyra varázspálcát és talárt kapsz, garantálom! - zöttyent le mellém legjobb barátom, Nick. Vidáman tapsikolva arcon csókoltam, majd elindítottam a filmet. Harry Potter és a bölcsek köve. Örök klasszikus. Nick és én péntekenként filmmaratont tartottunk, amiből nem hiányozhatott a brit varázslótanonc és barátainak kalandjai sem. Legalábbis szerintem. Nicholas arckifejezése unott és fáradt volt. Gondolatban már elő is készítette a kanalat és a vizet, hogy megfojtson... Nevetve összeborzoltam tökéletesen beállított haját. - Tudod, hogy szeretem ezeket a filmeket, te pedig engem...

- Az érzelmi zsarolást nem tűröm el - grimaszolt, de szája sarkában megbújt egy aprócska mosoly. Vállam megrántva tömtem a számba egy adag, színes pattogatott kukoricát és fejemet a srác izmos vállára hajtottam. Elmosolyodtam. - Dehogyisnem.

Egy külső szemlélő biztosan azt hitte volna, hogy egy pár vagyunk... Hatalmasat tévedés lett volna a részéről. Nick a saját nemét tüntette ki figyelemmel; a gimi második évében vallotta be. Sejtettem egy ideje, mégsem mondtam meg neki. Azóta sem. Örültem, hogy vette a bátorságot és beavatott a titkába. 

- Nem is meséltél, milyen volt a tegnapi könyvest azzal a sráccal... Hogy is hívják, Isaac? - kezdeményeztem beszélgetést, mert tudtam, Nick-t már nem sokáig köti le a film. Arca egy leheletnyit elvörösödött, szemei felcsillantak. - Jól éreztem magam. 

- Ennyi? Nicholas José, azonnal kezdj bele! Vamos! - kaptam fel kissé a vizet. Én mindig, mindent elmondtam, gondolkodás és noszogatás nélkül. A fiú hangosan sóhajtva rám sandított. - Dios mío, megőrjítesz! Oké... Az előadásokat követően sétáltunk a könyvtár kertjében. Egy ideig beszélgettünk, aztán leültünk az egyik padra és megcsókolt. Életem legjobb csókja volt... Miután hazavitt, éjjel felhívott és hajnalig le se tettük a telefont. Holnap együtt reggelizünk.

- Ámulok és bámulok! Annyira örülök neked - Nick rengeteg kudarcon és fájdalmon ment keresztül, míg idáig eljutott. Most már kijárna neki a boldogság, nagyon is. Gondolataimba merülve észre sem vettem, hogy legjobb barátom az arcom előtt legyez a kezével. - Veled mi a helyzet, Hermione? Felbukkant már Ron, vagy még nem őrlődik és messziről kémleli a kettősöd Harry-vel?

Alsó ajkamba harapva lehajtottam a fejem. Tisztában voltam vele, hogy ez a kérdés felbukkan. Ha nem ezen az estén, akkor a következő találkánkon. Fejem búbja égett Nick méregzöld, szuggeráló tekintetétől. 

- Mostanában nem volt időm a fiúkkal foglalkozni, csak azokkal esetleg, akikre vigyáztam - az egyetem mellett bébicsőszként tartottam fel másfél szobás kis életterem; az egyik szobát a gyerkőcöknek alakítottam át. A falakat én festettem ki, illetve a bútorokat és a különböző berendezési tárgyakat is én szereltem össze. Nick felvonta a szemöldökét. - Nem hiszem el, hogy egy facér apukával sem találkoztál...?!

- Legtöbbször női családtagok hozták és vitték el a gyerekeket - mondtam, tekintetem a tv-re szegezve. Nicholas reményteljesen felkuncogott. - Ami késik, nem múlik.

Alig érezhetően égni kezdett az arcom. Mi a fene van velem?

Sziasztok!

Ezennel útnak indítom negyedik történetem 😀 Egy amolyan 'behind the scenes' résszel érkeztem, melyben megismerkedhetünk picit Marina-val és legjobb barátjával, Nickkel 😊 Igyekszem a folytatással 😊 Köszönöm az eddigi támogatást, hihetetlenek vagytok 😍 Legyetek jók! Pusszpáá evribádii,

Macy

Ó, még mielőtt felejteném: Feliz cumpleaños, Christopher Bryant Vélez Muñoz 😍 Európai idő szerint ezerwattos mosolyával és azonnal felismerhető, utánozhatatlan nevetésével belépett a 23. életévébe 😍 Agyilag akkor is 5 éves szinten marad, repülhetnek az évek felette akárhogyan 🤣