seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]

7. \\ derült égből camacho

A fel-feltámadó szél sem szegte kedvem, hogy elvonuljak a parton rakott tábortűz melegétől s felmásszak a sziklák tetejére. Mindössze egy kétrészes bikinit és egy fenék alá érő pulóvert viseltem, Isaac jóvoltából. A rövidnadrágom és a felsőm a tűznél száradt, mert az ideérkezésünkkor a srácok viccesnek gondolták, ha felkapnak és bedobnak a vízbe. Én nem élveztem annyira, mint ők. Állításuk szerint régen nevettek ilyen jóízűt. Az az egy baj van, hogy nem tudok rájuk haragudni.

Mosolyogva figyeltem barátaimat, akik egy ideig mályvacukros szendvicseket sütöttek, aztán félmeztelenre vetkőzve az óceán hullámai közé vetették magukat. Nick nem olyan régen tanult meg úszni, ezért mozdulatai koránt sem voltak olyan magabiztosak, mint a párjáé.

- Nem hittem volna, hogy ilyen rövid ismeretség után féltékeny leszek - meg kellett kapaszkodnom a nyirkos tapintású sziklák egyikébe, annyira megijesztett a semmiből felbukkanó, mély bariton. Először nemigen láttam semmit a szemembe kerülő hajzuhatagom miatt, aztán ahogy kitisztult a látásom, nyelnem kellett egy hatalmasat. Míg a homokot a hűs óceán, addig az én arcomat a lángnyelvek nyaldosták. - Parancsolsz?!

- Rossz a látásom, vagy tényleg férfi pulóver van rajtad? - lépett közelebb, én pedig automatikusan hátrébb húzódtam. Ha nem kapott volna utánam, biztosan lecsúszom a kövekről, beverem a fejem és amilyen szerencsém van, az élettelen testemre bukkannak rá a fürdőzők, később a hatóság. Szorítása még akkor sem lazult, amikor visszanyertem az egyensúlyom s ki akartam húzni a kezem az övéből. Tekintetem tetovált kézfeje és arca között ingázott. - Miért érdekel, Richard?

- Kérdéssel kérdésre nem illik válaszolni, babe - mosolyodott el féloldalasan, majd leült mellém. Hiányos öltözékének köszönhetően akadálymentesen éreztem a testéből áradó hőt, ami még jobban zavarba hozott. Akaratlanul is végigmértem kidolgozott, tetovált felsőtestét. 3...2...1! Nem robbant fel a fejem? Mi a fene?! Zavartan elkaptam a fejem. Hangom egy egér cincogásával ért fel. - Jól látod, nem női pulcsi van rajtam. El kellett koboznom, mert az én ruháim... Álljunk meg egy pillanatra, nagyfiú! Miért is tartozom neked magyarázattal?

- Talán, mert meg akarlak ismerni? Ah, kezd kínosan viccessé válni ez a kérdéssel válaszolgatás - fájdalmasan arckifejezését látván felnevettem, mire az énekes egyik karjával körbefonta a csípőm, a másik kezével pedig csikizni kezdett. Őrült módjára sikítoztam és kapálóztam, mindhiába. A fiatal apuka jót derült szenvedésemen; sosem láttam még ilyen lehengerlő mosolyt, amivel lenézett rám. Marina, elég! Tíz perc kínzás után megkegyelmezett rajtam, és el nem engedve maga mellé ültetett. Levegőért kapkodva megpróbáltam lefeszíteni derekamról erős karját. - Most már igazán elengedhetnél!

- Kizárt! Még a végén faképnél hagynál - hajolt vészesen közel arcomhoz; forró lehelete csiklandozta bőröm. Alsó ajkamba harapva a háta mögé pillantottam, majd nevetve megforgattam a szemem. Nicholas és Isaac obszcén dolgokat mutogattak, felhasználva a ruháimat. Richard felvont szemöldökkel fordult a két fiú irányába. - A barátaid?

Válasz gyanánt hümmögtem egy sort s míg nem figyelt, kibújtam a szorításából és elindultam a szerelmesek felé. A dominikai természetesen gyorsan kapcsolt; hátulról elkapva a hátára dobott és rácsapott a fenekemre. Nem adja fel!

- Szedd össze a cuccaid, a kocsinál várlak! - miután talpra állított, hosszas arcra pusziban részesített és egy kacsintást követően elindult a parkoló irányába. A meglepettségtől köpni-nyelni nem tudtam. Nick kaján vigyorra húzva ajkait vállon bökött. - Igyekezz, M! Fel ne hergeld a bikát!

- Ennél jobban már nem lehetne - ráztam meg a fejem, miközben megváltam a kölcsönvett pulóvertől és belebújtam a megszáradt ruháimba. Táskámat a vállamra csapva sóhajtottam egy nagyot. Gondolataim és gyomrom egyszerre kavarogtak. - Azt sem tudom, mit csinálok. Úgy viselkedem, mint egy hormontúltengéses tinilány, akiért megérkezett a pasija. 

- Nem is tudom... - kezdett bele cinikusan legjobb barátom, tekintetét végig a parkolón tartva. Rich minket figyelt szüntelen, egy hófehér sportautónak dőlve. Elfelejtheti, hogy beleülök abba a kocsiba! Soha! Összerezzentem, amikor Nick a fülemhez hajolt. - Élvezd egy kicsit az életet, oké?

Újabb sóhajt hagyta el a számat. A szívem olyan hevesen dobogott, hogy azt hittem, a nedves homokon köt ki. Miután nagy nehezen elköszöntem a srácoktól, kissé elnyűtt táskám pántjába kapaszkodva slattyogtam a rám várakozóig. 

Egyáltalán nem akartam ilyen szituációba keveredni egy apukával sem; ez amolyan íratlan szabály nálam. Fogalmam sincs, hogy az otthon ért csalódások miatt, vagy egyszerűen a tartózkodás az oka. Félreértés ne essék, Richard szöges ellentéte Dean-nek, mégis volt bennem egyfajta stop az énekes irányába.

- Semmi olyat nem fogok tenni veled, amit te nem szeretnél - tűrt a fülem mögé egy tincset, majd kinyitotta az anyósülés felőli ajtót. 

Elfogott az émelygés; akaratlanul is előtörtek bennem a szünetben történtek. Szám belső felét véresre harapva, liftező gyomorral ültem be a német márka egyik remekébe. Szánalmasnak, undorítónak és rendkívül elveszettnek éreztem magam. Miért beszélt rá Nick? Miért? 

Boldog nőnapot, amigas 💐!