Kettős érzésem támadt, amikor beléptem az egyetemhez közeli Starbucksba. Egyrészt nem szerettem volna megzavarni Nick és Isaac randiját, másrészt örültem, hogy az untató előadások után végre felszabadulhatok picit. Apró mosollyal az arcomon intettem egyet legjobb barátomék felé, akik nagyon benne voltak a beszélgetésben. Vállamat megrántva engedtem le magam mellé a karom, majd megkerülve néhány asztalt ültem le hozzájuk. Nicholas azonnal rám kapta tekintetét, Isaac azonban a fiúra koncentrált.
Miért kell a jóképű és ellenállhatatlan srácok jelentős részének melegnek lennie? Nick randevúpartnere mintha csak egy divatlapból lépett volna ki; mélybarna, már-már fekete íriszeit hosszú pillák vették körül, amit minden lány megirigyelne. Arcát egy-két anyajegy ékesítette, még talán pattanást sem láttam bőrén. Ajkai cseresznye pirosak, szépen íveltek és húsosak voltak. A haja szőkés-barna árnyalatú, enyhén göndör... Tökéletes keretbe foglalta hibátlan pofiját.
Fehér, V nyakú pólója kihangsúlyozta nap csókolta bőrét; izmos karjain feszült a kissé áttetsző ruhadarab. Széke háttámláján bőrdzseki pihent. Szaggatott farmernadrágja alól kikandikált egy méretes, színes combtetoválás. Kissé nyúzott tornacipővel tetőzte a rosszfiús hatást.
- Mondtál valamit? - ráztam meg a fejem, miután kigyönyörködtem magam. Arcom lángolt, mintha parázsba nyomtam volna. Marina, elég lesz belőled mára! Nick kuncogva belekortyolt tökös lattéjába, aztán Isaac-re irányította figyelmét. Szinte láttam a szikrákat, amik körülöttük pattogtak. - Ez egyszer nem haragszom meg rád, Mar.
- Miért, máskor éreztél irántam haragot, amiért megbámultam a fiúd? - guvadtak a kétszeresükre szemeim. Isaac kuncogva beharapta alsó ajkát. Atya ég, milyen édes! Nick nemet intett a fejével, mire felsóhajtottam. - Ennek igazán örülök.
Miután leadtam a rendelésem, Isaac beszélgetést kezdeményezett velem. Legjobb barátom csendben hallgatott minket, csak ritkán szólt közbe, akkor is mindössze egy-egy vicces megjegyzéssel. Féltem, hogy valami kínos történettel hozakodik majd elő, de nem tette meg. Legalábbis, előttem semmi ilyesmi nem történt. Lehet, a hátam mögött kidumált... Az feleannyira kínos.
- Nick mesélte, hogy gyerekekre vigyázol az egyetem mellett. Gondolom, egy percig sem szoktál unatkozni - harapott a szendvicsébe, kíváncsian fürkészve az arcom. Ahogy a munkám szóba került, szélesebb mosoly kúszott a számra. - Valóban, de minden pillanatot megér. A kicsik állandóan kitalálnak valami programot, ahová örömmel elviszem őket. Mozi, játszóház, madarak és egyéb állatok kergetése a parkban... Ó, a fagyizást majdnem elfelejtettem. Olyankor egy köteg szalvétával kell felszerelkeznem.
- A csatateret kihagytad, amit azok a kis ördögök hagynak a lakásodban - mosolygott Nick, majd megtörölte a száját. Felnevettem. - A nekik berendezett szoba az esetek többségében érintetlen marad, természetesen. Pedig, az az ő birodalmuk.
Isaac rekedtes, de kisfiús nevetése az emlékezetembe égett. Zavarba is kerültem egy pillanatra, amiért ennyire a srác hatása alá kerültem. A randijuk következő programja még jobban rontott a zűrön, ami kialakult bennem.
Egy szabadtéri gördeszkapályára mentünk, ahol legjobb barátom párja igyekezett megtanítani minket a deszkázás alapjaira. Míg Nick simán gördült mellettünk, addig én többször kötöttem ki a betonon, mint fent maradtam volna a fa szerkezetű, kerekeken guruló játékszeren. Isaac végig mosolyogva segített, akárhányszor seggre ültem, vagy térdre estem.
- Úgy tűnik, ez nem az én sportom - poroltam le a nadrágom, amin észrevettem egy kis vérfoltot. Nick lelassítva mellettem azonnal szemügyre vette az esés okozta sérülést. Felszisszent, amikor meglátta a térdem. - Ezt le kell fertőtleníteni. Nem fáj?
Megráztam a fejem, miközben hagytam, hogy leültessenek egy padra. Valamennyi vért és törmeléket zsebkendővel próbáltam letörölni, de egy idő után feladtam. Nicholas vállára hajtva a fejem vártam, hogy Isaac visszatérjen egy elsősegélydobozzal.
- Örülök, hogy elsőre megkedveltétek egymást - szólalt meg a nadrágom szakadt részével játszva. Összekulcsoltam ujjainkat. - Tudod, hogy van ez. Ha te boldog vagy, akkor én is. Alig ismerem, de a gesztusaiból egyből levágtam, hogy nagyon bejössz neki. Remélem, hogy nem fog csalódást okozni neked.
- A legtöbb kapcsolatomban én voltam a ludas, belátom. Ezt azonban nem akarom elcseszni. Isaac túl fontos nekem, pedig nemrég találkoztunk először - rágcsálta a száját belülről, ami egyike volt a rossz szokásainak. Amikor az említett megjelent nem messze tőlünk, Nick szeme felragyogott. Mint egy édességboltba betévedt kisgyerek, aki kipécézett egy csomó, fogroncsoló nyalánkságot. Remegős sóhaj hagyta el barátom ajkait. - Imádkozz, hogy ne baltázzam el ezt az egészet. Mert, azt nem élném túl.
Hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Sosem gondoltam arra, mi lenne velem akkor, ha Nickkel történne valami s már nem képezné az életem részét. Most, ahogy az a mondat elhagyta a száját, majdnem elsírtam magam. Rengeteg mindenen mentünk keresztül. Kitartottunk egymás mellett, bármi történt is a másikkal.
Jobb, ha Isaac nem töri össze a fiú szívét, mert nem állok jót magamért...!
Sziasztok!
Elnézést kérek a várakozásért, de nem sok ötletem volt, így rápihentem a történetre egy picit 😔 Még mindig Marina és Nick kapcsolatát boncolgatom, amiért remélem, nem haragszotok meg 🙂 Lassan jön Rich is, de ne szaladjunk még a dominikai elébe 😜 Köszönöm a szavatokat 😍 Igyekszem a következő résszel nem megvárakoztatni titeket 😉 Legyetek jók 😘 Pusszpáá evribádii,
Macy
YOU ARE READING
seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]
Fanfiction• Marina mindig is szeretett gyerekek közelében lenni, ezért az egyetem és más egyéb elfoglaltságai mellett bébiszitterként tevékenykedik. A pozitív visszajelzéseket hallva felkeresi Yocelyn Alexander, Aaliyah Camacho anyukája, hogy néhány órára ráb...