seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]

4. \\ feltépett sebek

(A fejezet nem pont a dal szövegére összpontosít, de nem bírtam kihagyni 😊 A történtekért ne öljetek meg, légyszi 🙈)

A nap lemenőben járt az égen, amikor a vendégek elindultak haza. Egy valaki azonban kirobbanthatatlan volt az öreg hintaszékből; nagyapám örömmel szóval tartotta Dean-t, amíg felszaladtam a szobámba egy pulóverért s néhány perc erejéig leroskadtam az ágyra. Nem akarok vele menni sehova. Minek bólintottam rá? Minek?

- Minden rendben, picinyem? - dugta be nagyi a fejét a résnyire nyitva hagyott ajtón. Megcsóváltam a fejem, mire felsóhajtott s odajött hozzám. Ölembe pihenő kezeimre simította a sajátját. - Buta ötlet volt anno, hogy összeboronáltunk téged és Dean-t. Tudod, mennyire csökönyös a nagyapád... Én, hülye pedig hallgattam rá és ez lett a vége. Istenem, milyen szép és erős barátság volt a tiétek...!

- Ne hibáztasd magatokat, oké? Talán, így a legjobb. A távkapcsolat nem működött volna, lássuk be... Egy távházasság pláne nem - a gyomrom akaratlan is görcsbe rándult szavaimtól. Nem volt olyan nap, hogy Nick ne ellenezte volna nagyszüleim tervét. Hiába hozta fel állandóan az egyetemet és a két város közti távolságot, a papa mindenáron eljegyzést és esküvőt szeretett volna tartani a farmon. Vágyai végül meghiúsultak, mert elegem lett a szervezkedésből s Dean közeledéséből. Nagyanyám biccentett egyet. - Utólag beláttuk. Nekünk az a fontos, hogy te boldog légy és bármennyi is rossz, hogy talán nem ő lesz az igazi számodra, elfogadjuk a döntésed.

- Még nem készülök megházasodni, ha erre akarsz kilyukadni - álltam fel a takaróról, majd belebújtam a pulóverbe. Nagyi elmosolyodott és magához ölelt, jó szorosan. - Tudom, tudom. Pedig gyönyörű menyasszony lennél...

Hajamba túrva nyögtem egy hatalmasat, mire az idős nő felnevetett és arcon csókolt. Egymásba karolva leandalogtunk a lépcsőn, aztán hőn szeretett nagymamám csatlakozott a teraszon beszélgetőkhöz. Volt barátom kíváncsian fordult felém és egy apró mosolyt arcára erőltetve bejött a házba. 

- Indulhatunk? - kérdezte, miközben alaposan végigmért. Pulóverem összehúzva bólintottam s kisiettem az udvarra. Deja vu érzésem támadt, amikor megpillantottam a fiú rozsdaette, '68-as Ford Mustang-ját. Az azúrkék festés ugyanolyan napszítta és koszos volt, ahogy legutoljára láttam. Egyedül a kárpitozás változott; a fekete bőrhuzatot krémszínű váltotta fel, lángnyelvekkel hímezve. A műszerfal új, modern rádiót kapott. Elismerő hümmögést hallattam, miközben beültem az autóba. - A végén egy vadonatúj verdában fuvarozod a kiszemeltjeidet. 

- Amióta faképnél hagytál, azóta nem volt senkim - miután megfordult a járgánnyal, elindultunk a közeli tóhoz, azaz a törzshelyünkhöz. Fájdalmas vallomása hallatán elhúztam a számat. - Miért?

- Reménykedtem. Kibaszottul reménykedtem abban, hogy esetleg nem tetszik majd Miami és visszajössz Nashville-be... Ott folytattuk volna a kapcsolatunk, ahol félbeszakadt - ujjai elfehéredtek, ahogy szorította a kormányt. Megráztam a fejem. - Eszedbe sem jutott, hogy továbbléptem? Hogy már nem kellenél nekem? 

- Harcoltam volna érted, akárki is lett volna az a pöcsfej - sistergett; olyan hévvel és dühvel vette be a tóhoz vezető, kavicsos és hepehupás útra vezető út kanyarját, hogy kis híján bevertem a fejem az ajtóüvegbe. Erélyesen a karjába fúrtam ujjaimat. - Megőrültél? Higgadj le, az isten szerelmére!

A tóparti kis ház mellé érve azonnal kipattantam a kocsiból s meg sem álltam a stégig. Tornacipőmből kibújva ültem le a még langyos faegyüttesre, lábaimat pedig belelógattam a vízbe. Kavarogtak a gondolataim, a gyomrommal együtt. Hányingerem volt ettől az egésztől.