seduce, if you can | csábíts, ha tudsz [richard camacho fanfiction]

14. \\ visszautasíthatatlan bachata

(Feliz Dia de San Valentín 😀❤️!) 

Ahogy elmerültem az engem unhatatlan kémlelő, mélybarna szemekbe, pörögni kezdett az agyam. Miért taszítom el magamtól az énekest? Miért vetítem ki rá a múltban ért sérelmeimet? Mint mindenkinek, biztosan neki is voltak, és valószínűleg a mai napig vannak olyan foltok az életében, ami beárnyékolja az életét, személyiségét... Mégsem húz maga köré falakat, amik lerombolhatatlannak bizonyulnak. Én megtettem... De, titkon szeretném, ha porig zúzná.

- Nashville mindig is a szívem csücske volt. Eleinte, amikor a nagyszüleimmel odaköltöztünk egy farmra, nem ez volt a véleményem. Színtiszta gyűlöletet éreztem a szomszédok, a városban élők és minden más iránt. Az addig imádott country zenét is el akartam feledtetni a történelemből, holott tudtam, ez lehetetlen és bugyuta ötlet - nevetettem a saját hülyeségemen, ami Richard ajkaira is mosolyt varázsolt. Ne csinálja ezt, mert elgyengülök! Nagyot sóhajtva folytattam mondókámat. - A középiskola utolsó évében fordult meg bennem valami. Már a gondolattól honvágyam lett, hogy másik városba kell egyetemre járnom. Fájt otthagynom a nagyiékat és azokat a dolgokat, amik addigra megszokottá váltak. 

Láttam az énekesen, hogy hozzáfűzne valamit a hallottakhoz, de végül meghagyta nekem a lehetőséget a beszédre. 

- A szemeszterek közötti szüneteket igyekeztem úgy beosztani, hogy kellő időm jusson mindenre és mindenkire. Sokat költöztünk a szüleimmel gyerekkoromban, ennek köszönhetően Nashville és Miami mellett New York is az életem egyik kulcsvárosává vált - egy ilyen tartalmas bevezetőn Nick már biztos, hogy nyitott szájjal horkolt volna. A dominikai szöges ellentéte volt; érdeklődve itta szavaimat, talán még pislogni sem pislogott. - A téli szünetet a country fővárosában zártam, közvetlen a Nagy Alma meglátogatása után. A hazatérésemkor általában a nagyapám összehívja az ismerőseinket. Barbecue, hajnalig tartó mulatság, amihez hozzátartoznak a főzőversenyek és állatbemutatók adta élménybeszámolók is, illetve régi szép emlékek felelevenítése. 

- Miért érzem azt, hogy a mostani sütögetéshez köze van a távolságtartásodhoz?! - vonta fel lassan szépen ívelt szemöldökét, miközben alig észrevehetően végigsimított a combom azon részén, amit nem fedett a ruhám. Ártatlan gesztusától egész testemben libabőrössé váltam. Kezén tartva tekintetem nyeltem egyet. - Mert, így van. Mielőtt ideköltöztem, nagyapa férjhez akart adni az egyik farmer unokaöccséhez. Dean és én évekig jó barátok voltunk, sosem tekintettem rá úgy, mint a fiú, aki később a férjem, esetleg a gyerekeim apja lesz. Ő viszont engem képzelt el álmai asszonyának... Ami, nagyapámnak igen imponáló volt. Egyiküket sem érdekelte, én mit akarok. Elsősorban azt nem szerettem volna, ha Dean is részt vesz a hazatérési összejövetelen. 

- Mégis ott volt, igaz? - az apuka egyre feszültebbé és kíváncsibbá vált, ahogy beavattam a történetembe. Elhúzott szájjal biccentettem egyet; könnyek marták a szemem, amit sűrű pislogással próbáltam meg visszatartani. - Elhívott a törzshelyünkre, ami egy elhagyatott házikó volt az erdő szélén... Egy mesébe illő tóval, amihez egy biztonságosnak korántsem mondható stég is tartozott. 

Kavargott a gyomrom, már a felidézéstől is rosszul voltam. Tudnia kell! Erőltesd meg magad, Marina! 

- Hülye és meggondolatlan voltam - suttogtam; könnyeim lassan, komótosan áztatták arcom s egyáltalán nem vettem a fáradságot, hogy letöröljem. Most már nem. - Eleinte nyugodt volt a hangulat közöttünk, aztán elpattant valami... Veszekedtünk... El akartam jönni, minél messzebb akartam kerülni Dean-től... Könyörgött, hogy... Hogy feküdjek le vele, még egyszer, utoljára és utána békén hagy. Megtettem... És... 

Újra elfogott a légszomj, alig kaptam levegőt a zokogástól. Richard ennek ellenére mégis a mellkasára húzott; szorosan körém fonva karjait simogatta a hajam s a hátam. Már akkor el kellett volna taszítania magától, amikor belekezdtem a mesélésbe. De, nem tette.

- Felesleges azt kérnem, hogy felejtsd el a múltban történteket és koncentrálj inkább a jelenre, ugye? Azt szeretném, ha nem teherként gondolnál az érdeklődésemre irántad - mormolta a hajamba, mire felemeltem a fejem. Akaratlanul is duzzadt ajkaira siklott pillantásom. Sajátomba harapva sóhajtottam egy jókorát s az énekes mellkasára simítottam a kezem. - Segíts bíznom benned!  

A bizalom- és kapcsolatépítés első lépcsőfokán ácsorogva Rich elvitt vacsorázni. Ezután egy klubban kötöttünk ki, ahol egy darabig csupán beszélgettünk és a tánccal próbálkozó párokat figyeltük, végül a bachata dallamai minket is a parkettre vonzottak. Nick folyamatosan üzenetekkel bombázott, amiket a némára állított telefonnak köszönhetően csak órákkal később olvastam vissza. Válaszolni nemigen tudtam. A szórakozóhelyen megivott koktélok hatása volt-e, vagy a táncparketten töltött, forró pillanatok okozta élénk emlék... 

Egy dologban ezer százalékban biztos voltam: nagyon jól éreztem magam, és szeretném, ha nem érne még véget. Azonnal összetörnék.