[1]

892 34 17
                                    

Az órám ma még nem csörgött. A nyár már sajnos végéhez érkezett, ami annyit tesz, hogy holnap iskola. Nem is bánom annyira. Szeretek oda járni, addig sem kell itthon lennem...
Egész nyáron dolgoztam minden felé, hogy legyen pénzünk. Most a kérdést feltehetik sokan, hisz' Alexnek (mostohaapámnak) sok pénze van. Dúskál a pénzben, de én nem erre vágyom, szeretném, ha anyuval végre el tudnánk vágni magunkat. A kapcsolatuk megöl....
Kikászálódtam az ágyból, reménykedve, hogy anyu is itthon van. Ő is dolgozik, hiába mondta Alex, hogy semmi szükség rá, mert neki úgyis rengeteg pénze van.
Nem öltöztem még fel, ma pizsi napot tartok. Elég gyerekes, de imádom. Amióta apu elment, nem nagyon volt rá lehetőségem.
Lebattyogtam a lépcsőn, lehetőleg minél halkabban próbáltam ezt teljesíteni. Lentről a tévé hangja csapott meg. Ha jól gondolom híradó.
Kiosontam a konyhába, ahol leszedtem a polcról a müzlit. Epres, a kedvencem. A hűtőből kikerestem a tejet, végül egy tálkába öntöttem a "hozzávalókat".
Nagyokat nyámmogva falatoztam szerény reggelim, mikor egy mély férfi hang ütötte meg a fülem.
-Jó reggelt kisasszony. Örülök, hogy sikerült felkelned. - köszötött Alex gúnyosan.
-Neked is jó reggelt Alex.
Az imént említett személy dühösen csapott a tálkám mellé, ami azt eredményezte, hogy kifröccsent a tej belőle.
-Baj esetleg, hogy köszöntem, vagy most mi a probléma? - tettem fel a költő kérdést.
-Az "kedves", hogy kurvára nem reagáltál arra amit mondok! - fújtatott.
-Feleslegesnek tartom a dühöd. - reagáltam le egyszerűen. - Köszöntem illendően, te pedig kiakadsz konkrétan a semmiért.
Alig tudtam befejezni amit mond, hirtelen felrántott a székről, magammal sodorva a reggelimet is.

×××

Óvatos léptekkel mentem fel a konyhából az emeleten elhelyezkedő fürdőbe.
Levetkőztem, majd beálltam a tus alá, áztatni magam.
Majdnem tizenöt percig ácsorogtam bent, mikor végre is meg untam és kimentem.
Fogat mostam, majd felöltöztem. Tudom, hogy pizsi napot akartam tartani, de úgy látszik nem jött össze... Megint....
Egy fekete hosszúujjút vettem fel, rá pedig egy rózsaszín kötött pulcsit. A nadrágom szintén fékete, a cipőm pedig fehérre sikeredett.
A hajammal nem törődtem, csak hagytam kiengedve.
Ledőltem a puffomra, majd mint átlagos tizenhét éves lány, megnéztem az üzeneteim.

Lia: Szia édes! ❤️. Ma le tudnál jönni velem a városba? Kellenének új cuccok a sulihoz.

Én: Szia Lia ❤️. Nem tudom még, hogy Alex elenged e. De minden képp, ha mehetek. ☺️

Lia: oké, akkor fél kettő körül, a plázában, a mekinél találkozunk?

Én: Ha jöhetek, minden képen. De ha nem, akkor majd még írok. ❤️

A villámgyors programszervezésben egyszerűen nagyszerűek vagyunk Liáva.
Most elkezdhetném, hogy Liával akkor találkoztunk, amikor ovisak voltunk, és azóta legjobb barátok vagyunk, de ez nem lenne igaz.
Lia 4. osztálya került hozzánk. Akkori osztályom elég rosszul kezelte a helyzetet. Sehova nem vették be barátnőmet, nem beszéltek vele, bántották, kerekded alkata miatt.
Mondhatnám, hogy én voltam a hős, aki nem így tett, és kedvesen, befogadóan viselkedett.. De nem. Én is olyan hülye liba voltam.
Aztán a lány, aki a mi "vezetőnk" volt, elment. A rosz jegyei, erre a döntésre késztették, leginkább a szüleit
Ha jól tudom, most valahol Európában él a családjával. Most viszont nem róla szeretnék beszélni.
Szóval Anne, elment hetedikben, ezzel kisebb csoportokra bontva az eddig egységes lány csoportunkat.
Mindenki mással lógott, szinte már nem lehetett követni, hogy ki - kivel van jóban, vagy éppen roszban. Kezdődött a 'Jaj szerelmes vagyok ebbe a fiúba, meg abba!'.
Igazából ezen téma miatt keletkeztek a kisebb veszekedések.
Volt egy fiú az osztályunkból, akiért mindenki odavolt.
Engem viszont nem vonzott a srác. Szőke göndör tincsei a szemébe lógtak, szaladt ruhákban járt, a szeme pedig mogyoró barna.
Hogy nevén említsem "fiúnkat", Davidet, ő egy egoista hülye alak volt. Ami neki nem tetszett, sértette a kis egóját.
Na de! Térjünk vissza Liára. Lia is szerelmes volt belé. Persze minden lány rajta nevetett, hogy persze, majd David vele fog összejönni!
És ki nem találna senki sem, de David valóban Liát választotta. Akkor robbant a bomba, mivel barátnőm, amúgy sem volt valami kedvelt az osztályban, ez még csak rátett egy lapáttal.
Persze én ebből kimaradtam, a háttérből figyelve az eseményeket.
Szóval Liát sokkal többször, és durvábban is bántották. Volt hogy megkarmolták, vagy lelkileg terrorizáltak.
A napra, mai 8. fél év után jött el, pontosan emlékszem.

*az öltözőben anno 8.-ban.

-Jaaaj! Én vagyok a kis digi-dagi, és van barátom, mert megszántak, hogy ne érezzem magam dagadtnak, pedig mindenki tudja, hogy nem így van! - gúnyolódott Marie, szokásosan.
Valaki elengedett egy gúnyos mosolyt, a szerep játékot nézve, valakiből pedig nevetés tört elő.
Közben Lia is megjött. Pontosan tudta, hogy ő volt a téma, már megszokta.
-Megjött a duci - Juci! Hogy van David? Nem nyomtad még össze? - gúnyolódtak a többiek.
Lia a fejét ingatva, síró görccsel küszködve kezdett el öltözni.
Levette tesi pólóját, majd magát takargatva próbált öltözni, persze ezt is beszólások kísértek.
-Most hol a melled? Vagy csak hájad van? Akkor nem szóltam.
Akkor lett elegem. Én, aki legtöbbször csendben van, most dühösen felálltam és megszólaltam.
-Ti normálisak vagytok?! - mindenki felém fordult, de senki nem vágott a szavamba, azt hitték én is be szállok a cikizésbe. - Mit képzeltek magatokrol, azt hiszitek szebbek vagytok nála, mert lapos a hasatok, vagy mert karcsú az alakotok? Azért van, mert olyan jött össze neki, ami nektek nem? David őt választotta? - mutattam felé. - Ha mással jött volna össze, őt is így piszkálnátok?? Egyátalán miért jó nektek, hogy szenved? Hogy minden egyes nap, úgy jön be gondolom, hogy ezt a napot is túl kell élnem sírás nélkül?! Szegyeljetek magatokat....

*vissza a jelenbe

Utána mindig Liával lógtam. Békén hagyták, tudták , hogy akkor az öltözőben nekem volt igazam.
Végül is a barátnőmnek nem David volt élete szerelme. A fiú elköltözött, és a távkapcsolat nem működött.
Azóta vagyunk Liával tehát legjobb barátnők.

Sziasztok! Itt vagyok, és egy számomra nagyon fontos kéréssel fordulnék hozzátok!
Irjatok le kommentbe, hogy #kittynemvagyduci❤️. Kérlek szépen titeket, ez nekem nagyon sokat jelentene ❤️😘

Az Igazmondó TitkaDonde viven las historias. Descúbrelo ahora