Éppen csak kinyitott a temető melletti virágos bolt, én már az előtt ácsorogtam.
A csaj aki a boltot vezette megoszló figyelemmel próbálta kinyitni a bolt zárát, miközben kacér pillanatásokkal bombázott. Türelmetlenül emeltem rá a tekintetem, mire észbekapott és minden figyelmét a zárnak szentelte.
Végre valahára sikerült kinyitni azt a nyamvadt ajtót.
-Menjél már könyörgöm. - motyogtam az orrom alatt, alig hallhatóan.
Valószínűleg így is meghallgatta, mivel összeráncolt szemöldökkel belökte az ajtót, ami, ha nem tartom meg, rám csukódik.
-Még nem vagyunk nyitva. - jegyezte meg.
-Tudtommal, az eladó most lépett be az ajtón, plusz már tíz perce nyitva kéne lennie. De tőlem beszélhetek a felettesével is, engem az sem nagyon zavarna, maximum ön vesztené el az állását. - ecseteltem neki egy megnyerő, ámde hamis mosoly kíséretében.
-Mi olyan fontos magának, ilyen kora reggel, hogy virágot akar venni?!
-És magácskának mi köze van hozzá? Na mindegy, három szál rózsát szeretnék kérni.
-A tövist vágjam le róla?
-Nem. - feleltem határozottan.
-Akkor ez így két dollár lesz.
Felényújtottam a pénzt amit hamar elrakott a kasszába.
-Viszlát!
-Magának is. - mormolta az orra alatt.
Az utam a temető felé vitt, méghozzá Clarissa Lopez sírjához. Minden vasárnap eljövök, és veszek a sírjára virágot. A nővérem volt, de meghalt.
Egy rohadt állat miatt.
*visszaemlékezés
-Hazz! - kiabált Clar az emeletről. - Ma Roberttel megyek bulizni, vigyázz Julie-ra, és persze magadra is. Nem mehetsz el itthonról sehova, vagy ha mégis menni támad kedved Julie-t is vinned kell. Értve vagyok?
-Igen Clar. Nem fogok sehova se menni. Mikor érsz ha... - elakadt lélegzettel néztem a nővéremet, ahogy kisestéjiben toporog a lépcső aljában.
-Nem tudom még. Szeritned nem túl kurvás? - nézett végig magán rosszalóan.
-Dehogy, szeritnem tökéletes.
-Uhh. Jó, akkor mindent tudsz?
-Alap. - kacsintottam.
-Jó, akkor éjfél körül jövök. - gyorsan megölelt, majd ment is el otthonról, mert a barátja, Robbert, vagy Robie, már várta.
Hányingerem volt attól a pasastől. Egyszerűen undorító. Én mindig mondtam is Clar-nak, de nem hallgat rám. Azonban, ha ő neki ez kell akkor nem fogom akadájozni semmiben sem.
*hajnali 1 óra körül
Idegesen járkáltam a házban össze, vissza. Már vagy százszor hívtam Clar-t, de nem vette fel. Julie már aludt, mint a bunda.
Vegre valahára csörgött a telefonom, viszont a várt helyett Robbie nevét írta ki.
-Hallo? Lopez, te vagy az?
-Ki lennék? - tettem fel a költő kérdést.
-Történt egy kis baleset. Egy kicsit sokat ittam, és hát Clar meg nem tud vezetni, és véletlenül, de egészen véletlenül... - itt elekadt.
-Folytasd már!
-Szembe jött egy fa. De geci, olyangyorsan jött te! Csak úgy repült. A nővéred így most alszik, vagy nem tudom mit csinál. Már jöttek ezek a sziréránó autók is, és mindenki kiabál, meg minden.
-Hol vagy Robert?
-Fhűűű....
*a vonal megszakadt*
-Halo? Harry Lopezt keresem. - szólt bele egy ismeretlen női hang.
-Én lennék, miben segítetek?
-Nagyon sajnálom, de szörnyű hírt kell közölnöm magával. A nővére, Clarissa Lopez ma éjjel egy súlyos autó balesetet szenvedett és belehalt a sérüléseibe. De ne..... -már nem érzékeltem semmit. Meghalt... Ez ismétlődött csak bennem...
*vissza a jelenbe
Már könnyezve néztem sírját az emlékeket felidézve.
-Sajnalom Clar. - suttogtam , majd leraktam a rózsákat és továbbálltam.
[-*-]
Nem kellett sokat bajlódnom a zárral, ugyanis egyszer, bár nem emlékszem rá, részegen levertem.
-Megjöttem. - jelentettem be az egyértelmű hírt.
-Harryyy. - Julie visítva ugrott rám, majd szorosan megölelt.
-Mizu tökmag? - mosolyogtam rá.
-Semmi. Ma is jött Elizabeth és jól rendet rakott, aztán lelépett, de hagyott neked egy üzenetet. - nyomott a kezembe egy cetlit.
KEDVES LÁTHATATLAN EMBER!!!!
NEM VAGYOK AZ ANYÁD, HOGY MINDEN SZARSÁGODAT ÉN CSINÁLJAM MEG!!!!
ELIZABETH❤️
-Elizabethnek biztos rosz napja volt. - nevettem fel.
-Az biztos. - jött az egyetértés.
