Újabb csodás reggelre ébredtem. A karom enyhén" bizsergett, mivel egész este azon aludtam. Ilyenkor kéne nekem bevágni egy tapsot, de ez nem egy film. Lomhán keltem ki az ágyból, gondolván, hogy már úgyis lekéstem az első órát, de tévedtem. Kettő mérhetetlenül hosszú óra állt előttem, s várt, hogy kihasználjam. Ebből felet el is vetettem, mivel annyi idő kell, hogy az iskolának nevezett felesleges információkkal szolgáló diákbörtönbe érjek.
Amikor leértem az étkezőbe Elizabeth és Julie már készen álltak az indulásra.
-Azt hittem én viszem el a húgomat. - vontam össze a szemöldökön, miközben beleszürcsöltem a teámba.
-Drága Harold. Ha ma nem éjfél után értél volna haza, és az első napon a tenger partra akartatok volna menni, örömest adnám át neked Juliet, hogy kézen fogva kísérd el az iskolába. - Elizabeth gúnyos hangja egyből jobb kedvre derített, de csak csábosan" kacsintottam az előttem, idegesen toporgó nőre.
Julie hátán már ott díszelgett a rózsaszín, pónis táskája, ami tele volt tömve a tanszereivel, de utoljára még átölelt. Clar jutott eszembe, s, hogy ő mennyire szerette ezeket a gyengéd pillanatokat. Hirtelen kaptam fel a fejem és a plafont kezdtem bámulni, nehogy távozzon egy fájdalmas érzés a szememből kifolyó könnyeken keresztül.
-Akkor délután találkozunk. - az bejárati ajtó halkan csapódott és egyedül maradtam.
Nyugodt körülmények között ittam meg a teámat, hogy aztán bepakoljak néhány dolgot a táskámba, ami porosan hevert az ágyam alatt. Kész csoda, hogy sikerült elindulnom időben, így sétáltam. Szerettem a friss levegőt, nézni a felhők vonulását az égen. Nem akartam elrontani a pillanatot holmi zenékkel, ezért a telefont is elsüllyesztettem a tanszereim közé. A város ekkor kezdett el éledezni, néhol már kocsisorok keletkeztek.
Hét óra ötvenre értem be az osztályterembe, ahol a társaim kitörő örömmel fogadtak. Beszámoltak mindenről, ami csak történni tudott, kaptam egy normális óra rendet is, ami elvileg a végleges, bár ezt kötve hiszem. Csak egy pillantást vetettem rá, hogy megnézzem, az első óránk összevont kémia az egész évfolyamnak. Lassan mindenki beténfergett a kijelölt hatalmas terembe, ahol a padok nagyrészében már ültek, de a barátom" John foglalt nekem, meg még pár haveromnak helyet leghátul. Néha nem értettem miért kell nagyon menőnek lenni. Annyira tipikus az egész. Hátul ülnek a vagányok, hogy stíröljék a lányokat, kint lógnak minden szünetben, megszegik a nevetséges szabályokat, amiket amúgy sem tart be senki... És ebből áll menőnek lenni nagyjából. Talán ami fontos, az a tisztelet, de annak acél keménynek kell lennie, hogy abba a kategóriába tartozzhass, amibe valójában akarsz.
A csengő rekedtesen, akadozva szólalt meg az öreg hangszóróban, ezzel együtt pedig belépett a kémia tanár. 40-es éveiben járó, festett vöröses - lilás hajú nő lépett be, nyakàn egy feszülős nyaklánccal, ami egyátalán nem illet hozzá. Amikor megszólalt, kirázott a hideg a magas hangjától. Egy lánnyal elmondatta a hiányzókat, az egyik névre viszont odakaptam a fejem. Jane Morgenstern. Szóval az évfolyamtársam. Mélyen belevéstem az eszembe a nevét, ki tudja, jól jöhet még alkalom adtán.
Az óra maga szörnyen unalmas volt. A tanár nő nem tudott normálisan magyarázni, a hangja irritált, és az anyagban, amit leadott hibákat lehetett felfedezni. Az óra felénél betoppant két talpig rózsaszín lány. Az egyikük szemüveges volt, barna hajú, a másik egy érdekes ruhában feszített, szőke haja, kuszán terült el a vállán.
-Elnézést a késésért! - kiáltotta el magát a szőke.
-Fél órát késtek a hölgyek. Mondják a vezetéknevük, beírom, hogy nem jelentek meg időben. - A nő két műkörme közé fogta a tollat, látszólag ügyetlenül, de azért szigorú tekintettel várakozott a kettő vezetéknévre.
-Delarossi és Morgenstern - a barna hajú lány zavartan igazgatta meg a szemüvegét, miközben végig a barátnőjét figyelte, ahogyan beszél.
Sziasztok! Ezer éve hogy én ide részt raktam ki! Ennek sok oka nem volt, csupán elvesztettem a motivációm, amit annyira sajnálok, mivel most újra olvastam a történetet és rájöttem, hogy amit át akartam adni az olvasóknak, az nem volt rossz ötlet, ám nem igen tudtam hogyan vigyem tovább a történet szálakat.
Megfigyeltem , hogy néhol zavaros a dolog, így ezt tisztáznám.
Liza Delarossi Jane barátnőjének a neve, de elő fordulhat hogy Lia" néven jelenik meg néhol. Utólag vettem észre ezt a bakit, így már nem akarok rajta változtatni. Illetve amit kijavitottam, az a bemutatkozo első rész előtti rész volt, ahol azt írtam Haroldhoz, hogy nevelő szülőknél él. Ezt àtjavítottam, mivel, igaz, nem szólt meg senki engem érte, de nagyon cikinek tartottam, hogy az alapkoncepciomat rosszul írtam le.
Most viszont újra itt vagyok és nagyon megpróbálok aktívabb lenni és őszintén remélem hogy sikerülni fog, mert még jól emlékszem, hogy mennyire bele voltam szerelmesedve eme könyv gondolatába!
Legyen folytatás? 😅
