Angela mellett az óra rémunalmasan telt. Lia viszont egész hátra került a fiú csapathoz, akik hangos felháborodással fogadták a tanárnő döntését. Kicsit sem irigyeltem, mert utáltam az olyan embereket, akik királynak hiszik magukat, miközben átlag alattiak.
A maradék negyed óra elvileg tanulással telt, de igazából a tanárnőnek az eszméje, amit meg akart velünk osztani, több sebből is vérzett. Az tanóra végére inkább ostobábbnak éreztem magam, mint okosabbnak. A tartalmatlan kémia után testnevelés következett. Milyen szörnyű... Egymás után két óra az évfolyammal... A bal oldali öltözőt foglalta le" az osztályom. Lia már a pálya szélén ücsörgött az egyik padon, ugyanis nem volt felszerelése.
-... szóval Harryvel fogok elmenni randizni holnap este és ahwww.. - ecsetelte izgatottan programját Sarah. Sajnos csak az utolsó mondatot sikerült elkapnom, de ez elegendő volt ahhoz, hogy tudjam a Harry gyerek nagyon vagány a lány, és a barátnői szemében, ugyanis az őt körülvevőek hangos sikonyálással fogadták.
Próbáltam inkább kizárni a beszélgetés további részeit, mert rájöttem, hogy ki az a Harry.
Összefogtam a hajamat, majd kisétáltam a dezodor illattal tömött öltözőből. A legtöbb fiú már készen volt és a pálya szélén ücsörögtek, Liától tisztes távolságban.
-Mondtam reggel, hogy hozzál az én cuccaim közül valamit - álltam meg barátnőm mellett, miközben a fiúkat bámultam, hogy kivesehessem ezt a bizonyos Harry gyereket.
-Nem mondtad - rázza meg a kiengedett hajat Lia.
Megvontam a vállamat, gondolván: ez nem számít. Lassan mindenki kiszivárgott az öltözőkből és a testnevelés tanárunk is befutott. Az őszülő férfi mellett egy egyetemistának tűnő lány állt, a kezében egy jegyzet füzettel és egy tollal.
-Mindenkit köszöntök az év első tesi óráján! - csapta össze tenyerét a tanár úr - a mai gyakorlatokat a mellettem álló fiatal hölgy állìtotta össze nektek. Arra szeretnélek kérni, hogy mutatkozz be a diákjaimnak.
A tanár úr sosem bajlódott a kéréssel valójában. Ő utasított akkor is, ha kedves szavakkal kendőzte el azt.
-Sziasztok, Anna vagyok és én fogom a mai órátokat tartani. Új tanár vagyok az iskolában...
Tehát akkor mégsem egyetemista - gondolom.
-és az A osztálynak leszek majd a testnevelés tanára.
Hallottam, ahogyan az évfolyamtársaim szinte megkönnyebbült sóhajt hallatnak, az osztályomba járó fiúk, pedig elégedetlenül súgtak össze. Vagy is ez nem pontos... Inkább dörmögésnek nevezhető hangokat adtak ki magukból.
---
Miután visszaöltöztem a "szokásos " ruhámba, már fel voltam készülve arra, hogy Lia az öltözők előtt ácsorog türelmetlenül, de én is emberből vagyok és tevedhetek. Egy csapat fiú vert tábort a kijárat előtt. Amikor ők is megláttak, szinte azonnal el is fordították rólam a tekintetüket és tovább vizslatták a be- és ki járatot. Nem is baj - jutott eszembe. Jobb a békesség.
A barátnőmet a büfé előtt pillantottam meg, amint ráérősen válogat az egészségtelen ételek között. Odasétáltam mellé, mire sok alsóbb éves gyilkos pillantással ajándékozott meg, hogy mégis hogyan merészelem azt, hogy beállok eléjük.
-Mit gondolsz erről az új tanárról? - vetette oda a barátnőm, rám se nézve.
-Szerintem meg fog törni elég hamar, ha tényleg az A osztály tanárává avatták.
Lia csak egyetértően bólogatott, miközben kifizette a kaját.
Az egyik Islert ellenkezést nem tűrően nyomta a kezembe. Őszintén nem is bántam, hiszen a hasam már egy jó ideje korgott.
---
Az árnyékok megnyúltak, a Nap pedig utolsó sugaraival ajándékozott meg a napra. Narancssárgába borult szinte minden. Elveszve jártam az utcákat, a főutat messziről kerülve. Élveztem ezt a szabadságot, amit a csend és a naplemente nyújtott. Néhol megzavartak a kocsik berregése, de tökéletesnek találtam ennek ellenére.
Egy elhagyatott épület előtt kötöttem ki. Az ablakok be voltak törve, a falakról lepattogzott (nem vagyok biztos benne, hogy így kell írni ezt a szót szerk.) a festék.
Sziasztok. Elég sok minden változott meg az életemben, mióta elkezdtem írni ezt a részt. Aki még nem vesztette el a motivációját és olvassa az ezt a könyvet, annak el akarom mondani, hogy köszönöm.
Tudom. Nagyon sokszor mondtam hogy most próbálok több részt hozni, blablabla, de egyszerűen képtelen vagyok magán eleti cuccok miatt. Ezen a részen azt hiszem tapasztalható hogy kicsit eröltetett, de a következő egy részt biztosan Megígérem, hogy a szívemből fogom írni.
Vagyis nem pont a következőt. Ugyanis a következőt (szoismetles bocsánat) egy szereplős résznek szeretném szentelni. Nem bemutatni akarom őket, csak egy képet róluk, hogy én hogyan képzelem el.
Persze ha valakinek van jó képe, ami szerinte olyan mint egy egy szereplő írhat privátban megadom a messengerem és elküldheti.
Köszönöm mindenkinek, aki olvassa ezt.
