Hát a tengerből annyi lett, hogy az egyik tanárral találkoztunk a parkolóba és elzavart minket.
Rühellem az ilyeneket. De most komolyan, mi a francot csinálunk mi az első napon? Hát semmit.
Unott fejjel vettem az irányt először haza, hogy kirakjam a húgom, majd az iskolába mentem, vagyis motoroztam.
A nap hátra lévő részében nem csináltunk semmit, csak kint a padon ültünk és dumáltunk. Tulajdonképpen mindenről lemaradtam és a semmiért mentem be. Na mindegy, holnapra az egyik csaj úgy is elküldi az órarendem.
----
Este, miután már nem észleltem éber lelket a házban fogtam magam és belevetettem magam az éjszakába. Gondoltam keresek egy lányt akivel összemelegedek és forró éjszakába hívom. Ismert vagyok valamilyen szinten a legtöbb bárban szóval ezzel gondom nem igen lesz.
Az egyik közeli szórakozóhelyre ugrottam be. Természetes a szokásos "rosszfiús" tekintettel pásztáztam a lányokat. Akivel össze - össze akadt a tekintetem nagyrészt elpirult.
Lusta mosoly futott át arcomon. Azért feldob az egómon, hogy ilyen reakciót váltok ki másokból. Elhelyezkedtem egy olyan boxban ahol jól rálátok a táncparkettre és onnan kémleltem, mi történik.
Ám ezt rövid időn meguntam, mivel elment a kedvem az egésztől és rámtört az ismerős "forduljunk magunkba" érzés.
-Jól elcseszted te barom. - motyogtam magamnak, majd a bárpulthoz igyekeztem. A pultos csaj elég kacéran illegette magát nekem, de semmi reakciót nem tudott kiváltani belőlem. - Egy vodkát. - intettem.
A lány sietve töltött nekem egy pohárkával.
Ahoz képest, hogy most kezdődött már elegem volt az iskolából. Az utolsó év arra, hogy elrontsam mégjobban az életem, hogy játszam az eszem és sosem lehet önmagam, mert elveszteném a tekintélyem, amit valljuk be nem esett nehezemre megkaparintani. Minden esetre, nem szeretném, ha Julie is ilyen lenne. Bár miket gondolok, hisz' lány! - zavartan megráztam kócos fejem, lehúztam az italt, majd fizettem és elhagytam a helyet. Nem tudott megfogni ez a zene. Elővettem a fülhallgatóm és bedugtam a telómba, hogy valami, számomra minőségi zenét hallgathassak.
Az első szám, amit feldobott megrázott. Ahogy az első dallam felcsendült megremegett a lábam és emlékek hada rohamozott meg. A gyilkos zenéknek neve is volt ám. Impossible. Clar egyik kedvence. Fogadni mernék, hogy ahol most van, ezt hallgatja. Talán emlékszik ránk, hogy mi itt ragadtunk, s talán sosem fogjuk megérteni, miért hagyott el. . . Hogy miért ítéltetett ezen sors. Minden önuralom nélkül sírtam el magam, ott a bár előtt, ott ahol bárki megláthatott. Én, Harold Lopez? Olyanná váltam, mint egy kislány. Baj lenne? Talán igen, talán nem.
A zene hirtelen megakadt és irritáló csipogás váltotta fel a helyét.
-Harold Lopez! - hallottam meg Eli fáradt, de annál élesebb hangját. - Hol a viharba gondoltad, hogy este, szinte éjfélkor lelépsz?!
-Nyugodj meg drága Elizabeth. - csitítottam. - Csak kiszellőztettem a fejem. - és a konkrét semminek egy egoista vigyort villantottam.
-Ne vigyorogj Harold! - mintha csak itt lenne mellettem. - Gyere haza, mielőtt Julie felébred és bepánikol, hogy hol van a hős bátyja. - hangja iróniától csöpögött, de szeretet teljes kijelentés volt, aminek nemet mondani nem lehetett.
-Jólvan asszony. - nevettem fel, s vártam a csípős választ.
-Tee. Kerülj csak a szemem elé... - de kinyoktam, had idegeskedjen egy kicsit.
Elizabeth olyan volt, mint egy második nővér. Clar-t ő sem tudta helyettesíteni, de jó, hogy törődött velünk, fogalmam sincs mit kezdtünk volna nélküle. Ezt Eli is tudja, de sosem hozza fel, mivel szeret érzéketlennek látszani. Ki érti a nőket? (Ugye ugye Mex... Szerk.)
Lassan, lassan hazataláltam, azonban már senki nem éberkedett otthon. Áldom érte az eget. Semmi kedvem sem volt magyarázkodni merre jártam, s mit csináltam. Egyátalán hogy hangzana? - Ahh semmi érdekes, csak beültem egy bárba, hogy összeszedjek valakit, de befordultam ezért ittam egy pohárka vodkát. Ezután kijöttem zenét hallgatni és az első dallam után, férfiasságot merőben tagadva kezdtem el sírni, mint egy kisgyerek. - hm... Valóban hihető a számból.
Hirtelen hatalmasat ásítottam, amit egy isteni jelnek vettem, hogy irány az ágy, csak előtte megnéztem az értesítésiem. Kaptam egy új ismerősnek jelölést valami csajtól. Rögtön rámentem az oldalára, amin nem nagyon volt semmi. Az arca ismerősen derengett fel, talán egyszer, ha láttam életemben, de fogalmam sem volt, hogy buliban, vagy suliban ismertem meg. Vagy egyátalán ismertem e. Minden esetre, miért ne alapom visszajelöltem, de nem írtam rá, majd, ha ő akkor beszélünk.
Emellett jött sok lájk a legutolsó képemre, ami nagyon érdekelt jelen pillanatban. Mit ne mondjak, nagyon élem a face-t.
Miután visszaírtam az utolsó embernek is, akinek valami fontos kérdése volt felém, lekapcsoltam a netet, hogy eszembe se jusson azon lógni egész este.
Sokáig forgolódtam, mire álom mentesen nyelt el a sötétség.
Hát hey. Jajj de régen volt megint rész, és ez is nagyon rövid lett na mindegy. A lényeg, hogy hatalmas kihagyás után élek és itt vagyok. Lehet, hogy több lesz az ilyen kihagyás, mivel még nem állok lelkileg két lábon, de majd megoldom valahogy, hogy élvezhetoen haladjon a story.
~L
