Az Igazmondó Titka

[7]

Arra ébredtem, hogy valami rettenetesen nyomja a bordáim, mire nyöszörögve szóltam az illetőnek, reggel igen kedves hangvétellel.

-Af édes anyádf Lia. - a hangom teljesen tompára sikeredett, mivel az arcom a párnába nyomtam. 

-Mi van már? - ő is hasonló hangvétellel szólalt fel. 

-Kelni kéne. - támaszkodtam fel a könyökömre, s onnan szemléltem "szenvedő" barátném. 

-Mennyi az idő? - emelte fel kómásan a fejét. Mosolyognom kellett azon, mit a látvány nyújtott. Lazán az óra  felé mutattam, mire odanézett, de ahogy meglátta, mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy pattant fel. -Ó Jézusom! Haza kell mennem a cuccaimért. - fogta a fejét. 

-Tudok ruhát adni, ha kell. - mondtam. 

-Nem is a ruha, hanem a tanszereim. Megölnek a tanárok, ha első napokban semmim sincs. - tárta szét karjait tanácstalanul. 

-Figyu, majd kimagyarázod, most viszont készüljünk, keress valami göncöt, ami neked is bejön aztán megyünk. - vázoltam fel. 

-Nem Alexander visz? - vonta fel a szemöldökét. A név hallatán alig láthatóan megremegtem. 

-Nem. - jelentettem ki. - Ma buszozunk. És mielőtt közbeszólnál, veszek jegyet. - zártam le a készülődő vitát. Lia nem kötözködött, csak bólintott.

Míg barátnőm a fürdőbe készülődött, én megnéztem az üzeneteim. Nem mintha nagyon híres lennék. . . Valaki visszajelölt ismerősnek. Felvont szemöldökkel nyitottam meg a Facebook-ot, mivel én nem jelöltem be este senkit. Aztán megláttam. . . Harold Lopez! Akkor volt az a pont amikor rájöttem, mikor este a profilját nézegettem véletlenül rányomtam az "ismerős hozzáadása". Hülye, hülye, hülye Jane. Végül kicsit vörösödve írtam rá.

Én: Szia,
ne haragudj,
véletlen volt
az ismerős
dolog 😅

Alig pár percen belül meg is kaptam a választ.

Harold L.: Semmi baj
cica 😉, de
kárpótolhatnál,
ha küldenél
magadról képet

Én:
Álmodozz
tovább..

Nemes egyszerűséggel nyomtam rá a "letiltás" gombra, majd büszke mosollyal nyugtáztam, hogy sikerrel jártam. Ekkor már Lia is végzett a fürdőből, s helyet cseréltünk. Megmostam az arcom, mert úgy néztem ki, mint a mosott szar, sminket pedig nem nagyon használok, nem azért, mert nincs hozzá tehetségem. . . Dehogyis. . . Kifésültem a rettenetesen kócos hajam, tudván, hogy egy órán belül ugyanúgy fog kinézni, mint "kezelés" előtt, majd fogat mostam és kimentem ruhát nézni.

Egy rózsaszín ruhára esett a választásom, ami a mostani gönceim egyik normálisnak mondható darabjai közé sorolható. Velem ellentétben Lia valami szörnyű dolgot kapart elő a szekrény mélyéről, amit részletezni sincs kedvem. Majdnem fél nyolcra sikerült elkészülni, de így is egy negyed órás késéssel számoltunk, pedig a reggelit kihagytuk.

A buszmegálló, amit a házunktól 50 méterre építettek és általában tele volt, most az ürességtől kongott, pont, mint a hasam.

-Szerintem lekéstük a 35-öst. - nyögött fel szenvedő hangon Lia.

-Majd jön másik. - legyintettem. Ez igaz is volt teljes mértékben, csak barátnőm még nem tudta, hogy fél óra múlva. - Nem kell megnézni a menetrendet. - kaptam el a vállát.

-Miért nem? Esetleg tudod, hogy mikor jön? - fordult felém.

-Igen. . . - pillanatnyi hatásszünetet tartottam, mintha egy filmben lennénk és éppen egy nagyon izgalmas jelenet forogna. - Fél óra múlva.

Lia először beszélni akart, de csak tátogott, mint valami rossz hal, majd dühösen végig mért és újra elfordult. Valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy miért nem lehetett Alexanderrel menni, most nem szopnánk itt. - erre mosolyognom kellett, hisz Lia szinte sosem beszélt így, csak, ha nagyon ideges. És én, mint jó barátnő együttérzésem jeléül ezt a teendőt választottam legalkalmasabbnak.

Idő közben felmerült az az ötlet is, hogy gyalogoljunk, de azt hamar elvetettük, mivel a busz előbb jön, minthogy mi odaérjünk, így csak csendben ültünk egymás mellett a megállóban. Nem volt kínos csend, inkább csak nem volt mit mondanunk.

Végül a busz egészkor futott be, kicsi késéssel. Laza 20 perces út volt, így az első óra kicsengetése előtt negyed órával estünk be. A kémia tanárnő szúrós pillantásokkal ajándékozott meg minket és, természetesen külön kellett ülnünk. Én Angela mellett kaptam helyet. Jó fej lány volt, de sosem beszéltünk sokat

Sziasztok sok késéssel itt vagyok. Nem volt mostanság sok ötletem, így is meglepodtem, hogy egy nagyjából kész részt írtam még nyáron. Nagyon sajnalom hogy ennyire eltűntem ezen könyvemben, de most újra itt vagyok <3