Halottam magam mögött a lépteket, de a tekintetemet hozzáláncoltam a naplementéhez. A ház, aminek a tetőjén ültem egy ideje elhagyatott lehetett. Az illető köhintett egyet, ám nem néztem rá. A Nap utolsó sugarai melengették az arcomat. Bele lehet szeretni a naplementébe?
Nem igazán férfias a kérdés. Sosem mondanám ki. Halk motoszkálásra figyeltem fel, majd úja csak az autók zaját lehetett hallani. A lány leült mellém.
-Gyönyörű - szólalt meg halkan.
Bólintottam és fél szemmel rálestem. Ismerős volt az arca. Ő késett ma el reggel. Jane Morgenstern. Megfigyeltem, hogy apró kezeit a combjaira rakja, mert miközben tartotta megremegtek.
-Harold - szólalt meg, én pedig felkészültem minden eshetőségre azzal kapcsolatban, amit mondani akar. - Te nem ma randizol az osztálytársammal?
Először fordultam felé teljesen, majd elmosolyodtam.
-Ne rám mosolyogjál, hanem majd a lányra,aki holnap teljes ideg összeroppanással a háta mögött fog veled kiabálni. - vont vállat, miközben mélyen a szemembe nézett.
Meglepődtem. Nem tudtam kiolvasni semmit a két kék szempárból, csak a kő kemény közönyt. Visszafordultam oda, ahol a Nap sütött pár perce. Már nem lehetett látni.
-Talán túléli - ismételtem meg Jane mozdulatát.
-Hogy lehetsz ilyen? - állt fel hirtelen mellőlem - Akkora szemét vagy! Csak kihasználod, hogy neked egy szép estéd legyen, neki viszont összetöröd a szívét, minden nap az este után!
-Na látod - röhögtem el magam kényszeredetten - ha nem megyek el, nem érzi majd, hogy kihasználtam.
-Rohadék. - sziszegte halkan.
Én is felpattantam és elkaptam a csuklóit a kezeimmel. Így közel állva hozzá látszott, hogy mennyire vékony, apró valójában. Egész teste megremegett és próbált elhúzódni, de ne hagytam neki.
-Nevezhetsz akárminek nyilvános helyen - látom a szemeiben a félelmet, miközben elérem, hogy a hangom kellően hidegen hasson -, de amikor megzavarsz az emlékeim felidézése közben és még te pattogsz, mint egy kis törpe, akkor kurvára fogd be a kis szádat.
Még az előtt megéreztem, hogy túlmentem egy határon, mielőtt elengedtem Janet. Az egész teste azt sugallta, hogy retteg. Tőlem retteg. A csuklóin piros vonal ért körbe. Azt bámulva realizáltam, hogy akaratlanul is, de én csináltam.
-Sajnálom. - lehajtotta a fejét és elhátrált a fel-le járó ajtajáig.
Néztem ahogyan elbotorkál odáig, majd eltűnik a lépcsőfordulóban. Magamban szidkozódva siettem utána, de a házból már eltűnt. Végig futott az utcán, a cipője hangosan csattogott a betonon, én pedig utána. A sarkon "kaptam el". Megérintettem a vállát, mire összerezzent.
-Én sajnálom Jane. - szólaltam meg. A szemkontaktus most is megvolt, mintha nem is akart volna megszűnni.
-El tudom képzelni mennyire sajnálhatja egy hazug ember. - halkan beszélt, hogy a mellettünk elhaladó emberek ne hallják.
-El akartam menni a lányhoz, csak előbb bocsánatot kértem, de nem hiszem, hogy te jobb lehetsz nálam Morgenstern. Amit látsz, az nem kell, hogy valójában én legyek. - elrántotta a kezem alól a vállát, mintha csak most tűnt volna fel neki, hogy eddig rajta pihentettem.
-Én nem hazudok, csak az igazat mondom.
Már válaszoltam volna, de ekkor egy mély férfi hang ütötte meg a fülemet.
-Jane Morgenstern! - az említett személy hirtelen megpördült és a férfi felé nézett.
-Alexander - intett neki a lány - ne haragudj, hogy nem szóltam neked, hogy ma tovább távol leszek, csupán sétálgattam a városban.
Tényleg az igazat mondta, éreztem. Pedig kitalálhatta volna, hogy eltévedt vagy akár mit.
-Ki vagy te? - ezek szerint Alexander, szinte csak köpte felém a szavait.
-Harold vagyok, Jane barátja. - a férfi szemei elkerekedtek, a lány is felém fordult. A szemei félelemmel teltek meg, pont mint a tetőn. Akkor tudtam meg, hogy ez egy nagyon rossz mondat volt, így megpróbáltam korrigálni magamat. - Vagyis egy ismerőse - de titkos sejtettem, hogy ez a mentőöv kevés.
-Soha többet ne merj Jane közelébe menni, mert kitekerem a nyakadat - hátráltam egy lépést a szürke utca felé, amelyben a ház is állt.
-Alexander menjünk. - a lány lehajtott fejjel indult meg a kocsijuk felé, aztán pár pillanat múlva már eggyé váltak a főúton haladó többi kocsival.
