- Midoriya, öt perce itt kellene lenned! - üvöltöm a telefonba, miközben folyamatosan az öltöző kijárata felé pillantgatok.
Ugyanis azon a rohadt ajtón bármikor beléphet a lélegző pokol, ami megtanult beszélni és járni, ennek tetejébe énekelni is tud.
- Bocsánat, (Név)-san, de a koncert miatt elképesztő a dugó - hallottam a fiatal bocsánatkérő hangját a vonal túloldalán. - Egy tíz perc, és ott vagyok.
Azt hittem, ott roppan szét a kezemben a telefonom.
- Ezért mondtam, hogy indulj el előbb! Mégis mi...
- Bocsánat, nem néztem az órát - nevetgélt zavartan Midoriya, míg én kisebb szívrohamot kaptam. - De negyed óra késés nem olyan nagy gond. Még van másfél óra a kezdésig.
- És tudod, hogy abban a másfél órában mennyi minden fog még történni? - sziszegtem. - Mindegy, siess ahogy tudsz, én pedig megpróbálom kezelni a helyzetet.
Ebben a pillanatban kivágódott az ajtó. Riadtan fordultam a belépő személy felé, de hála égnek csak Ochako volt az.
- (Név)-chan, nem láttad a szemhéj festékeimet?! Már mindenütt megnéztem őket, de sehol sincsenek, Bakugo pedig szokás szerint kezd ideges lenni...
- Azonnal megyek - bólintottam, és kinyomtam a telefont.
Ochakoval feltúrtuk a munkatársak öltözőjét, végül az egyik szekrény alatt találtam rá a keresett kozmetikumra.
- Tessék - nyújtottam felé a kis tokot. - És mondd meg Bakugonak, hogy Midoriya is mindjárt megy...
- Köszönöm, (Név)-chan! - hálásan megölelt, majd kisprintelt az helyiségből.
Ebben a pillanatban ismét megcsörrent a telefonom. Idegesen kaptam fel az eszközt.
- (Név)-chan, megálltam idefele jövet a sarki kávézóban... - szólt bele köszönés nélkül Kaminari -, és letámadt néhány újságíró, hogy mikorra tervezzük az este az interjúkat.
- Mondd meg nekik, hogy ma nem törődünk a médiával. Bakugo senkinek nem fog interjút adni, mert ma rajongói est lesz dedikálással meg minden egyéb szarral, amitől megint hajnali ötkor fogok csak lefeküdni! - hadartam ingerülten. - És Denki... mondd, hogy már itt vagy.
- Öh... kicsit nagy lett a tömeg, és válaszolni kell a kérdésekre...
- A ROHADT ÉLETBE! - fakadtam ki. - OLYAN NEHÉZ EGYETLEN DOLGOT KÉRNI TŐLED?! Másfél óra és koncert, te pedig még csak nem is vagy itt! Mennyi időnk lesz így felöltöztetni és kisminkelni téged?!
- Bocsi, bocsi, azonnal megyek, én se számítottam ekkora tömegre...
- A jó kurva anyját most már annak, aki kitalálta ezt az egészet... - nyögtem, ahogy letettem a telefont.
Elrohantam Aoyama öltözőjéhez. Mikor kopogás után benyitottam, láttam, ahogy a szőkeség nagy vígan bújik bele a neki előre kikészített ruhadarabokba.
- Legalább te készülsz valamennyire... - sóhajtottam. - Yuga, lehet, hogy tényleg be kell ugranod Denki helyére mint háttérénekes...
Erre a férfi arcán egy hatalmas, izgatott mosoly terült szét.
- Persze, hogy beugrom! Denki megint késik, mi?
- Telitalálat... - morogtam. - Akkor számítok rád egy és negyed óra múlva a színpad szélén!
Ismét kirántottam a zsebemből a telefont, és felhívtam Denkit. Ha nem képes idejönni, küldenem kell érte valakit... A telefon kicsöngött, de Denki sokadjára sem vette fel.
YOU ARE READING
Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]
FanfictionA globálisan elismert énekes, Bakugo Katsuki az egész világot meghódította különleges, új stílusú dalaival. Emberek százezrei bálványozzák, hiszen ki ne vágyna egy jóképű, kedves tekintetű, gyönyörűen éneklő fiatal férfira? A válasz egyszerű: (Név)...