Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

16. rész - Elveszett dolgok listája

A fejemben lüktető fájdalom egész elviselhető volt ahhoz a kínhoz képest, amit az alhasamban éreztem. Felnyögtem, de a következő pillanatban beharaptam az ajkam. A legkisebb mozdulat is fájt.

– (Név)? (Név), hallasz engem?

– Anya... – motyogtam, miután elképesztő agymunka árán azonosítottam a hangját.

– (Név)! Az istenekre, (Név)!

Résnyire nyitottam a szemem, mire könnyáztatta arcával találtam szembe magam. Látszott rajta, hogy nagyon megviselt, és legalább két napja nem aludhatott rendesen.

– Kislányom... – suttogta elfúló hangon, és óvatosan megsimította az arcomat. – Hogy érzed magad?

– Fájok – közöltem rekedten. – Úgy kábé... mindenhol.

– Azonnal szólok az orvosnak! Addig ne menj sehova – kiáltotta, mint akinek csak most jutott eszébe.

– Mégis hova mennék? – sóhajtottam.

Teljesen kinyitottam a szemem, s egy betegszobában találtam magam. Fertőtlenítőszag, fehér falak, az éjjeliszekrényen egy gézköteg, pár sebtapasz, meg egy vesetál. Kórházban voltam. Rajtam kívül senki sem volt itt, a mellettem lévő ágy érintetlenül állt.

A karomba infúzió csöpögött, s ahogy lábam felé pislogtam, azt hittem, elhányom magam. Az oldalamból egy majdnem slag vastagságú cső lógott ki, amit most, hogy megpillantottam, már éreztem is.

– Bassza meg... – motyogtam, és a plafonra néztem.

Pár pillanat múlva kinyílt a kórterem ajtaja, s egy fekete hajú, szemüveges orvos lépett be.

– Látom, magához tért – ment az ágyam végéhez, hogy felemelje a kórlapomat. – Hogy vagyunk?

– Szarul.

–Kérem, konkrétabb válaszokra lenne szükségem. Arra emlékszik, hogy mi történt?

Anyámra pillantottam, aki a doki nyomában volt eddig, s most újra visszaült mellém.

– Az apám meglőtt.

– Nagyon szófukar kedvében van, azt látom.

– Csodálja? – nyögtem. – Fáj az egész hasam, a fejem, és zsibbadok mindenhol.

– A zsibbadás és a kábultság a fájdalomcsillapító miatt van. Nagyjából tizenkét órája volt nagyműtéte, ezért természetes még az altató hatása alatt lévő fájdalom is.

– És mi a fenének áll ki belőlem egy komplett locsolócső?

– A folyadékot szívja le, és stabilitást ad az átkötött szalagoknak.

– Mit csináltak velem? – kérdeztem, s kezdtem megijedni. – Milyen műtét? Tudtommal csak meglőttek, aztán be kellett varrni a sebet, nem igaz?

– Mivel a lőfegyver teljes elsülési ereje nyomta magába azt a golyót, örülhet, hogy még él – mondta az orvos, s miután bekarikázott valamit a kórlapon, visszaejtette azt az ágy végébe. – Hatalmas mázlija volt, hogy nem sérült meg a gerince.

– Jó, király, és a többi? – kezdtem el sürgetni. Hiába éreztem magam úgy, mint akit épp nagyon durván megvertek, tudni akartam, hogy mim sérült meg, miután az az elmebeteg meglőtt.

– A medencecsontja eltört, de szerencsére sikerült visszaállítanunk, s pár év múlva már érezni sem fogja. Kíméletes mozgás, és maradéktalanul össze fog forrni. A komolyabb problémát a méheltávolítás jelentette...