Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

4. rész - Karácsony

Bakugo viszonylag gyorsan túltette magát azon, hogy nem mondtam meg neki, miért és merre voltam a szabadságomon. Egy héten keresztül duzzogva végzett el minden munkát, ami eléggé megnehezítette a dolgomat, de legalább nem üvöltözött.

A banda tényleg igyekezett kevesebb gondot a nyakamba akasztani, ami meg is látszott rajtam. A karikák teljes mértékben eltűntek a szemem alól, így időt takarítottam meg azzal is, hogy nem kellett sminket felvinnem ezek érdekében. Végre voltak éjszakáim, amikor több mint hat órát tudtam aludni, és sokkal kipihentebbnek éreztem magam.

Ennek köszönhetően a lemez kiadási papírjai pont karácsony előtt készültek el, s december tizenötödikén fel is került a boltok polcaira. Mondanom sem kell, az alapvető karácsonyi káosz még nagyobb lett, mert a rajongók percek alatt kifosztották az üzletek készleteit.

- Ez egy hatalmas marketingfogás volt! - nevettem hangosan, miután letettem a telefont. - Utánrendelések tömkelegét kaptuk, egy nap alatt a boltok kilencven százaléka teljesen kifogyott belőle.

Az egyik közvetítőnk telefonált, s engedélyt kért arra, hogy megrendeljék az utángyártást, amit azonnal jóváhagytam.

- Még át kell néznem a költségvetéseket, felosztani a befolyt összeget, fel kell hívnom mindenkit, hogy közösen megünnepelhessük ezt... úgyis karácsony van, gondolom akkor étterembe akartok menni - néztem Bakugora, aki viszont válasz nélkül bámult rám, olyan ábrándos tekintettel, mint akit elkapott a tinédzserkori szerelem.

- Bakugo? - néztem rá kérdőn, mire egy kicsit magához tért.

- Mi...? Ja, étterem, persze, az jó... sokan vagyunk, foglalj nagy asztalt, vagy tudod mit, az egész kócerájt. Rád bízom, úgyis megcsinálod... - motyogta, majd visszasüppedt a békés, álmatag pozíciójába.

- Akkor viszont nem fogom hallgatni a hisztit, hogy így meg úgy nem jó... - mondtam, miközben megfordultam, és az ajtóhoz léptem.

Mielőtt elhagytam volna a lakosztályát, tisztán hallottam, ahogy azt mondja:

- Faszt kell aggódni, amikor mindig tökéletesen választasz.

Szívem szerint visszafordultam volna, de nem tettem. Csendben becsuktam az ajtót, és megindultam a szobám felé. Útközben sikítani tudtam volna.

Bakugo Katsuki, a mogorva, idegbeteg, örökké tapló szemétláda megdicsért engem! Megdicsért! Ezek után már azon se lepődtem volna meg, ha lezuhan az égből egy idegen űrhajó. Éreztem, hogy fülig elpirultam örömömben. Két év után sikerült egy kedves mondatot is intéznie felém!

Egész nap somolyogtam magamban, és dupla adag energiával végeztem el minden feladatom. 

...mindig tökéletesen választasz...

Hát akkor lesd meg ezt, Bakugo! - gondoltam, majd vigyorogva felhívtam a város leghangulatosabb éttermét, hogy egyeztessek velük egy időpontot.

- Sikerült szentestére foglalnom! - léptem be az étkezőbe a telefonomat lengetve.

- Gratulálok (Név)-san! - örvendezett Midoriya. - Ezek szerint karácsonyra haza tudok menni anyukámhoz...

- Én is láthatom majd a szüleimet - tette hozzá Denki. - És nem is kell majd elszakadnom tőlük az ünnep alatt!

- Mindenki családlátogatásra megy? - kérdeztem érdeklődve.

- Igen! - hangzott a hibátlan kórus.

Viszont egy valaki meg se szólalt. Bakugo nem állt meg az evéssel, s egy pillanatra lesütötte a szemét. A vacsora további része alatt természetesen viselkedett, szokás szerint párszor bunkó volt, de láttam rajta, hogy valami megbántotta, ami ott rejtőzött abban a hatalmas "Igen!"-ben.