12. rész - Villám, mint emlék

4.1K 336 145
                                    

– Kedves naplóm, június harmincadikát írunk... (Név) azt mondta, még három és fél óra, és elérjük New Yorkot, ha nem lesz nagy dugó a Kolumbusz Kristóf autópályán. Vicces neve van, de (Név) azt mondta, ne röhögjem ki a többi amerikai előtt. (Név) sokszor mond ilyeneket. Mintha valami hülyegyerek lennék, aki nem bír vigyázni magára, szalonnával eszi a lekváros kenyeret és magában beszél...

– Ha nem fogod be a szád, direkt fogok belehajtani a következő oszlopba! – üvöltöttem hátra.

Jiro meghökkenve pillantott fel a könyvéből.

– Te szalonnával eszed a lekváros kenyeret?

– Nem nyilatkozom – fonta össze sértődötten a karjait Denki.

– Ezt vehetjük igennek is – nevetett Kirishima.

– Engem őszintén szólva jobban meglep a tény, hogy tudsz írni – szúrt oda Bakugo.

– Na jól van, le lehet szállni rólam!

– Denki, a pszichológus azt mondta, ne húzd fel magad semmivel, igaz? – kérdeztem, egy pillanatra sem véve le a szemem az útról.

– De hát Bakugo sérteget!

– Kérj bocsánatot – mondtam a mellettem ülőnek.

– Ne már!

– Katsuki, nem mondom még egyszer!

Erre morogva megfordult, és olyan fancsali képet vágva, amilyet csak tudott, ennyit morgott:

– Bocs...

– Ez nem rendes bocsánatkérés!

– Katsuki!

– Jól van! Bocsánat! Na, most már boldogok vagytok?!

– Teljes mértékben – bólintottam elégedetten, és a kesztyűtartóból elővettem a tiktakos dobozt. – Vehetsz egyet.

– De két fajta színű van.

– Jó, akkor kettőt.

– Én is kapok?

– Adj hátra Denkinek is.

Bakugo kiszemezett két-két tiktakot, és az egyik markában lévő adagot odaadta Denkinek.

– Ha megérkezünk, rögtön a szállásra megyünk? – kérdezte, mikor visszaadta nekem a dobozt.

– Igen, miért?

– Csak szerettem volna megnézni a Metropolitan Múzeumot.

Az ajkamba haraptam, és elgondolkodtam a kecsegtető látványosságon. A világ egyik legnagyobb, és leglátogatottabb múzeuma.

– És mikorra gondoltad a látogatást? – kérdeztem végül, mialatt áttértem a lehajtósávba.

– Benzinkút! De jó, már fél órája éhezem! – kiáltotta Sero, és felpattant az ágyáról.

– Ugye tudod, hogy van hűtőnk?

– De nem olyan egészséges nyavalyát akarok enni, amit te kajának nevezel – húzta a száját. – Egybe be fogok tolni három hamburgert.

– Megyek veled! – ugrott a busz ajtajához Mina.

– Nem fogom kinyitni, amíg nem állunk meg – figyelmeztettem.

– De mozgó járműről leugrani olyan buli! – ellenkezett.

– Majd ha Eijiroval mentek valahova kettesben, szórakozhatsz ezzel. De amíg én felelek minden utasért, mert egyedül engem bizonyíthatnak sofőrnek ebben a buszban, nem fogunk ilyet csinálni.

Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]Onde histórias criam vida. Descubra agora