Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

8. rész - Őszintén

- Szóval... - ragadta magához a szót Monoma, és letette a villáját. - Hogy értetted, hogy csak félig-meddig értesz egyet azzal, hogy Bakugoból elég volt egy életre?

- Úgy, ahogy mondom. Pár hónapja sokkal normálisabban viselkedik - magyaráztam.

A vacsora jól sikerült, Neito és Todoroki tisztességesen összeszervezték a kirohanásom ellenére is. Evés alatt közösen emlegettük fel az elmúlt pár évet, mindenki elmesélte a saját élményeit, egy-két gyerekkori emlék is feltűnt. Most, hogy befejeztük az evést, Neito elkezdte másfelé terelni a témát.

- Olyan nincs, hogy Bakugo normálisan viselkedjen - nevetett fel.

- Ne légy ilyen előítéletes - intettem le. - Tudom, tapasztalatból mondod, de két év alatt sokat tud változni az ember.

- Kivéve, ha az Bakugo - köhintett egyet Neito.

- Vele ünnepeltem a karácsonyt, és mindketten jól éreztük magunkat - mondtam enyhe sértődöttséggel. Magam sem értettem, miért vettem hirtelen a védelmembe. - És adott egy teljes hétnyi szabadságot, habár utána kiakadt, mert nem tudta, hogy pontosan hová mentem.

- Hm... - Neito hamiskásan csillogó szemmel figyelt, majd elvigyorodott. - Csak nem megszeretted?

- Lehet - vontam meg a vállam. - Végtére is kezd tisztességesebb lenni.

- Már csak a törékeny dolgokkal való dobálózásról kéne leszoknia - jegyezte meg Todoroki.

- Ezt adom. De (Név), én nem úgy értettem - tért vissza az előző mondatára a szőke. - Hanem hogy ,,úgy" szeretted meg.

- ,,Úgy"? - kérdeztem értetlenül.

- Tudod, ilyenkor igazán undorítónak érzem magam az ártatlan kis elméddel szemben, ami nem fogja fel, hogy szerelemre célzok - sóhajtotta színpadiasan Neito.

- Szerelem? - nevettem fel. - Voltam már szerelmes, Neito, de Bakugoba nem vagyok és nem is leszek egykönnyen.

- Ezt megnyugtató hallani.

Ezután beállt közénk az a fajta csend, ami akkor jelenik meg, ha valamit rendesen megbeszélnek, és még senkinek sincs ötlete az új tárgyra. Végül Todoroki találta meg a nyelvét elsőként.

- Szerinted áll még az ötlet, miszerint nem ártana nekünk egy közös koncert? - kérdezte reménykedve.

- Megpróbálhatom megbeszélni velük... - mondta elgondolkodva. - De biztos, hogy ti is akarjátok a stúdióban lévő jelenet után?

- Nekem mindegy, amíg nem kell Bakugohoz szólnom - rántotta meg a vállát Neito. - Rajtad keresztül is kommunikálhatunk.

- Hát ez csodás lesz - csóváltam a fejem keserűen. - Tudjátok mit? Megkérdezem, aztán lesz ami lesz.

Este fél tízkor mentem vissza a parkolóba. A buszban már ott voltak a többiek, akik a lefekvéshez készülődtek. Valaki feljebb tekerte a fűtést, így a járműben kellemes meleg volt.

Kaminari, Sero és Kirishima pizsamát viselve kártyáztak, Jiro valószínűleg a miniatűr fürdőben volt, Mina pedig a kanapén fetrengett, elég vörös ábrázattal. Bakugo állig betakarózva feküdt az ágyában a fal felé fordulva.

- (Név)! Már azt hittük, vissza se jössz! - kapta fel a fejét Sero, mikor az ajtó becsukódott mögöttem.

- Igen, bocsi, csak... - kezdtem, de Kirishima félbeszakított.

- Semmi gond, vázlatosan tudjuk, mi volt - mondta, majd csendben intett, hogy menjek hozzájuk közelebb.

- Mi történt pontosan? - kérdezte Denki, a tőle egyáltalán nem megszokott komoly tekintettel.