Neked énekelek [Bakugo X Reader] - [BEFEJEZETT]

5. rész - Egy apró bejelentés

- Most kell azt mondanom, hogy unó? - kérdezte Denki, felénk lóbálva egy szál kártyáját, ami történetesen egy kék hatos volt.

- Igen, de nem mutasd meg mindenkinek! Így most senki nem fog kéket vagy hatost tenni. Denki, ebben az a lényeg, hogy nem tudjuk, milyen lapjai vannak a másiknak - sóhajtottam, mire a szőke a mellkasához szorította a kártyáját.

- Nem láttatok semmit! - sikította, de már édes mindegy volt, Bakugo így is rávágott egy plusz négyes lapot.

- Ez nem ééér! - szipogott Denki, mialatt én kiszámoltam neki négy lapot a pakliból, Bakugo pedig elégedetten röhögött a sikeres szabotázson. - A következő körben nem ülök Bakugo mellé!

- Így is, úgy is veszíteni fogsz, mint az előző tizenhat körben! - hurrogta le Mina. - Te vagy az egyetlen, akit (Név)-channak még nem sikerült megtanítania. Eddig mindenki nyert legalább egyet, csak te nem.

- Nem tehetek róla, nekem ez túl bonyi!

- Tudod mit? Ülj mellém, és játssz velem! - javasoltam. - Úgy látni fogod, hogyan teszem le a lapokat, és talán úgy érthetőbb lesz valamelyest.

Erre a fiatal arca nyomban felderült.

- Jó ötlet!

A kör után - amit most Kirishima nyert - befészkelte magát mellém, s úgy figyelte, ahogy játszom. Párszor rámutatott egy lapra, mondván, hogy most ezt tegyem, én pedig mindig kioktattam, hogy csak akkor tudom letenni, ha a színe vagy a száma megegyezik az utolsó letett kártyáéval.

- És ez kivétel a színkérőkre és a plusz négyesre, mert azt bármire leteheted...

A harmincadik kör felé Denki kezdte megérteni, és szerzett annyi magabiztosságot, hogy egyedül folytassa a játékot. Végül a negyvenhatodik fordulót megnyerte.

- Nyerteeeem! - visította magánkívül a boldogságtól, és felpattant a kis asztal mellől, hogy önfeledt örömtáncba kezdjen.

- Ja - hagyta rá Bakugo. - De a nap bajnoka én vagyok a huszonöt győzelmemmel.

- Több mint a felét megnyerted - nézett rá elismerően Jiro.

- Persze, hogy megnyertem. Látszik, hogy ebben is én vagyok a legjobb.

Megkuncogtam Bakugo büszkélkedését, mert a gyerekkoromra emlékeztetett, mikor utoljára játszottam ezt a játékot néhány barátommal.

- Látom, jó ötlet volt megmutatni nektek - jegyeztem meg, és összesöpörtem a szétszórt lapokat.

- Nagyon élvezetes játék! - bólogatott Mina, és Eijiro vállára hajtotta a fejét. - Legközelebb is játszhatnánk! Mit szóltok a szilveszterhez? Berúgva elég vicces lenne.

- Én nem leszek itt akkor, mert hazamegyek bepótolni a karácsonyt. De itt hagyhatom nektek - emeltem fel a kissé kopottas paklit.

- Ne már! - Denki teljesen maga alá szállt. - Miért, mit csináltál karácsonykor, hogy nem mentél haza?

- Itt maradtam, mert nem akartam egyedül hagyni Bakugot az ünnep alatt - mondtam ki nyíltan, mire Eijiro félrenyelte a saját nyálát. Bakugo egy gyilkos pillantással jutalmazta a mutatványt.

- Senki sem érdemli meg, hogy egyedül töltse a karácsonyt - vélekedtem, mialatt felálltam az asztaltól, és nagyot nyújtózkodtam.

- Szent ég, már fél tizenegy - néztem az órámra. - Szerintem elmegyek lefeküdni. Valami tervetek van már arra, hogy az új lemez koncertjeit hol tartsuk meg?