Új Asgard (befejezett)

Magányos harcos

- Ugyan Tony, nem gondolod komolyan! - Bruce felállt, és a többiekre nézett. - Időutazás? Ez csak mese. Lehetetlen és...

- Bruce, kérlek, tudományosan megalapozott. Te is jól tudod, hogy az idő csak egy formája a térnek, így időben éppúgy mozoghatunk előre és hátra, amiként a térbe. Einstein is hitt benne.

Tony kérdőn nézett mindenkire, de látta rajtuk a hitetlenkedést, sőt Thor úgy mosolygott, hogy kezdett rajta eluralkodni a harag. - Thor, te nem vagy egy lángész, de nincs harag. Nevess nyugodtan! - A pikírt megjegyzésre Thor arcáról azonnal lefagyott a mosoly. Megedződött Loki mellett, és felismerte a szarkazmust. - Ugyan már, ne kelljen elmagyaráznom. A relativitáselmélet szerint, a Világegyetem olyan mint egy négydimenziós szövet. Három dimenziót ad a tér, egyet az idő. Ezt a szövetet minden anyag- és energiadarab meggörbíti ami tulajdonképpen a tömegvonzás. A Nap például mélyedést kelt ebben a szövetben, a körülötte keringő bolygók pedig, ha nem volna lendületük, belehullanának ebbe a mélyedésbe. Emiatt keringenek a bolygók a Nap körül, akár a játékkaszinó forgó rulettkerekén a golyók. Ha összezsúfolunk kellő mennyiségű tömeget és energiát egy meghatározott térrészben, akkor hurokba fűzhetjük az időt. - Csalódottan vette észre, hogy senki nem érti miről beszél, egyedül természetesen Banner arcán látott érdeklődést.

Folytatta.

- Ebben a két könyvben, egymástól elkülönítve - és itt van a két koponya zsenialitása -  megtalálható  az időgép működésének leírása. Tudták, hogy egy kézben és főleg ha azt a kezet rossz szándék vezérli, ez a technológia veszélyesebb lehet, mint eddig bármi más. - A két könyvet közreadta. - Nézzétek csak, minden második lap tartozik csak egy könyvhöz, ami az egyikben kezdődik, az a másikban folytatódik. A két könyv csak együtt használható.

Bruce Tony elé állt. - Ez lehetetlen! Ne kelts hiú ábrándokat bennük - kérlelte szinte súgva - Tony, kérlek, olyanok mint a fuldoklók. Minden szalmaszálba belekapaszkodnak.

Stark megragadta tudóstársát, és a szemébe nézett. - Legalább te higgy nekem! Ez sikerülhet. Minden le van írva; a számítások, anyaszükséglet, értékek, minden benne. Apámék még a Tesseractot is bevetették, hogy működjön a gép, de nem tudták befogni az erejét, az energiát nem tudták koncentrálni, de mi képesek vagyunk rá. És a gép még most is meg van.

- Micsoda? - Bruce meghökkent.

- Meg bizony. Emlékszem is rá, gyerekkoromban sokszor játszottam űrhajósat benne, imádtam. De aztán amikor apa egyszer rajtakapott, elzáratta. És hiába kértem, sosem árulta el, hogy hová tette.

- Akkor mégis honnan tudod, hogy még megvan? Mi van, ha szétszedette? - Tony Thorhoz lépett, aki fejjel lefelé nézegetett egy olyan oldalt, ami képletekkel volt tele. Tony kivette a kezéből, és mint egy kisdiáknak, aki még nem tud olvasni sem, de latin könyvet forgat a kezében, megpaskolta a fejét. - Itt van, az elején a raktári pozíció. Holnap ide is hozatom, és kezdhetjük a munkát. Számítok rád - kiáltott fel -, ahogy mindannyiótokra. Aki nem tud segíteni, az legalább ne zavarjon minket.

Másnapra meg is érkezett egy hatalmas láda, ami alig fért be az ajtón. Iszonyatosan nehéz volt, a teherautó megült a súlyától. Leemeléséhez a rakodómunkások mellett Thor és Rogers erejére is szükség volt. Az alagsorba szállították, és Bruce Tonyval együtt azonnal neki is esett. A gép tökéletes állapotban volt, és Tony jól emlékezett rá gyerekkorából, tényleg olyan volt, mint egy szoba méretű űrhajó. Akkumulátorait feltöltötték, műszereit ha szükséges volt kicserélték. Több napon keresztül alig ettek, Tony aludni egyiküket sem hagyta. Főleg Banner szenvedte meg a munkát, rajta látszódtak a kimerültség nyomai a legjobban. De Tony kemény főnök volt, és nem tűrte a lazsálást. Natasha aggódva nézte, ahogy Bruce már néha két csavar meghúzása közben elszundikált. Stark szeme alatti fekete karikák jelezték, hogy ő is energiái utolsó tartalékát emészti.