Új Asgard (befejezett)

Az életben maradtak

A Bosszúállók Főhadiszállása kihaltnak tűnt, de nem volt az. Halk neszezés hallatszott mindenhonnan, jelezve, hogy nem csak ők ketten vannak ébren. Egyikük sem aludt egy jót azóta, álmaik zaklatottak voltak. Thornak olyan érzése volt, mintha szellemekkel lakna együtt. Bolyongtak az épületben, és kerülték egymást,  ha találkoztak is, lesütött szemmel elmentek egymás mellett. Nyomasztó volt a hangulat, és nemhogy egymásra támaszkodtak volna a bajban, hanem egymást okolták. A Bosszúállók a harc során szétszéledtek. Volt aki a Földön maradt, Tony hogy mentse Doctor Strange-t, egy másik bolygón kötött ki. Peter Parker, a kamasz, aki úgy tekintett Tonyra, mint egy pótapára, annak akarata ellenére utána ment, és ott is maradt. Tony mindenki megdöbbenésére egyedül jött vissza, bár ez is csodának számított, hiszen maga sem tudta hogyan volt rá ereje, hogyan tudott ott egy távoli világban egymaga, egy ismeretlen lény segítségével olyan űrhajót építeni, amellyel hazajutott. Minden tudására szüksége volt, hiszen olyan anyagokkal, olyan technológiával kellett dolgoznia, amiket azelőtt sohasem látott. Nebula, így hívták az idegent, segített, élelmet gyűjtött annak ellenére, hogy tudta, ő ott fog maradni a Titánon. Starknak egyedül kellett nekivágnia az ismeretlennek. Valami hajtotta, valami megfoghatatlan érzés, ami arra sarkallta, hogy éjt nappallá téve dolgozzon. Amikor kész lettek, úgy tervezték, nem pazarolnak majd időt búcsúra, miért is tették volna, hiszen alig ismerték egymást Nebula-val. Hosszú útjuk során rádöbbentek, hogy esélyük sincs visszatérni a Földre, hiszen élelmük és vízkészletü elfogyott, és ami a legjobban megijesztette Tony-t, rohamosan fogyott az oxigén. Újra pánikrohamok törtek rá, de legyőzte őket, legyőzte talán önmagát is. Ő, aki nem hitt a csodában, Istent kérte, hogy tegyen csodát, és imája meghallgatásra talált. Angyal jött a segítségére, egy lángokkal körbeölelt őrangyal, aki hazavitte.

Várta a találkozást Rogerssel, fejben milliószor eljátszotta mit fog mondani - utazása során volt rá bőven ideje - de amikor újra ott álltak egymással szemben, a kibékülés, a megbocsájtás elmaradt. A pillanat elszállt, és ridegen, akár két idegen fogtak kezet egymással.

Négyen már ott voltak a Főhadiszálláson, Natasha Rogerssel és Bannerrel együtt Wakanda-ból utazott haza, onnan, ahol közelről tapasztalhatták meg milyen Thanos öngyilkos seregének az útjában állni. Soha nem féltek úgy, mint akkor, ezt bevallották. A pokol szörnyei támadtak rájuk, és annak köszönhették életben maradásukat, hogy Thor időben érkezett. Azonban még így sem nem tudták megmenteni Viziót, és Thanos ezáltal hozzájutott az utolsó Végtelen Kőhöz is. A kövek együttes erejével pedig megtette azt, amit őrült elméjében tervezett, ami éltette. Egyetlen csettintéssel eltüntette minden élőlény felét.

Amikor mind együtt voltak felmérték veszteségeiket, de gyászuk elszigetelte őket egymástól.

Rogers már sokadszorra volt kénytelen végignézni gyerekkori barátja a halálát, akivel szinte testvérekként szerették egymást, és Bucky-val az egyetlen olyan személyt veszítette el, aki összekötötte őt azzal az élettel, ahová igazán tartozott; a múltjával.

Thor népének felét gyászolta, bár a többiek életben maradásában sem volt biztos. Megölték barátját és országának őrét, és Thanos kivégezte öccsét. Loki halála senkiben nem keltett szánalmat, egyedül Banner volt az, aki - a többiek legnagyobb megdöbbenésére - szomorú lett akárhányszor szóba jött egykori ellenségük.

Stark közölte a többiekkel, hogy a Titánon elporladt Strange és Peter Parker, megtudta, hogy nincs már Vizió, Wanda és Sólyom sem. A hatodik Bosszúálló, Barton pedig eltűnt.

Magukra maradtak, és teljesen tanácstalanok volt, hogyan tovább. Van-e értelme együtt maradniuk, egyáltalán lehet-e tenni valamit?

Thor nézte, ahogy a félhomályban Tony újabb pohár italt tölt magának, és egy húzásra megissza. Bele sem mert gondolni, ez hányadik lehetett aznap.  A félisten anélkül, hogy szólt volna hozzájuk, vagy rájuk nézett volna, kiment a nappaliból.

Ekkor megszólalt a csengő, és mindketten kíváncsian fordultak a bejárat felé. Egy futár állt az ajtó előtt, egy csomagot tartott a kezében.

- Tony Starkot keresem - szólt, ahogy kinyílt az üvegajtó. - Csomagot hoztam bizonyos Doctor Dominic Katter ügyvédi irodájától.

- Majd én átveszem. - A futár átnyújtotta a dobozt, Bruce pedig aláírta az átvétel igazolását. - Felviszem Tonynak.

Banner halkan kopogott az ajtón, de nem volt válasz. - Tony, csomagod jött, átvettem. - Semmi, egy pisszenés se jött. Banner megvonta a vállát, és visszament a nappaliba. Pár perc múlva Tony jött le a lépcsőn, és rögtön kiszúrta, hogy van valami az asztalon.

- Neked jött, az ügyvédedtől - nézett fel Banner az újságból, ami most is tele volt az eltűntek neveivel.

Tony nem örült a hírnek, ha ügyvédtől jön valami, az sosem jelent jót. - Bezzeg az ügyvédeket nem sikerült Thanosnak eltüntetnie. - A csomagot felbontotta erőszakosan tépve, cibálva róla a barna papírt, majd a csomagolás alól előbukkanó dobozt nyitotta ki. A dobozban levél volt, és egy megsárgult, szakadozott szélű vastag jegyzetkönyv. Tony először a levelet kezdte el olvasni, és ahogy mondatról mondatra haladt, úgy változott meg az arca. Szeme kikerekedett, az arca elsápadt, hirtelen az erő kiszökött a lábaiból, és a kanapéra rogyott, a levelet pedig kiejtette a kezéből, ami úgy hullott alá, akár ősszel a falevél. Bruce mellette termett, de segítő kezét Stark félrelökte. A könyv felé kapott, és fellapozta.

Banner értetlenül meredt maga elé, a levelet nézte, később felpillantva szemével követni kezdte Starkot, aki fel-le kezdett el járkálni, miközben szinte falta a könyv tartalmát.

- Tony, kérlek, mondanál valamit? - Banner mellé lépett, de nem volt benne biztos, hogy a másik egyetlen szavát is értette, vagy felfogta volna. Szája mozgott, egyre gyorsabban lapozott, majd hirtelen magyarázat nélkül felrohant a lépcsőn. Csapódott a szoba ajtaja, majd furcsa zajok hallatszottak, ami alapján arra lehetett következtetni, hogy Tony valamit nagyon keres. Néhány perc elteltével, mintha a régi, magabiztos, pimasz Antony Stark tért volna vissza, aki egy másik, ugyanolyan kopott és megsárgult könyvet tartott a kezében.

Időközben Thor is visszatért. Kint sem találta a helyét, unottan lépett be, de azonnal észrevette a változást, a levegőben izzó feszültségeket.

- Thor, kérlek barátom, hívj össze mindenkit. - Tony öntött magának egy italt, de nem itta meg egyszerre, mint eddig, hanem nyugodtan kevergetni kezdte benne a jeget. - Azt hiszem a megoldást tartom a kezemben. Bruce, a te és az én zsenialitásomra lesz most szükség. Emlékszel, mint a régi szép időkben. Amikor létrehoztuk Ultront.

Bruce a fejét  csóválta. - Annak nem lett jó vége, ugye nem felejtetted el? - Bruce jól emlékezett rá, hogy Ultron a föld védelmében az emberiség ellen fordult, holott pont annak a megvédésére hozták létre.

Közben megérkeztek a többiek is. Tony, mint régen, középre állt, egyik kezében a pohár italt, másik kezében a két könyvet tartva, és a rég nem látott mosollyal az arcán a többiekhez fordult.

- Amit a kezemben tartok drága barátaim, megváltoztatja a történelmet. No nem a whiskeyre gondoltam, mert az már megváltoztatta - Felemelte a két könyvet. -, hanem ezekre a zseniális művekre. Két géniusz meg nem valósított álmát tartom a kezemben. Két feltaláló, akik közül az egyik az apám, őt már nem kell bemutatnom nektek. A másik pedig Hank Pym. Régen együtt dolgoztak, de volt közöttük egy kis nézeteltérés, és apám, hogy is mondjam, megkérte Pymet, hogy távozzon a cégtől. Nagy hiba volt, a vitákat mindig el kell rendezni - nézett félreérthetetlenül Rogersre -, mert a kimondatlan szavak még nagyobb bajt okozhatnak.

- Mi van a két könyvben? - Rogers türelme kezdett fogyni. Látta Tony szemében hogy élvezi; újra ő van a központban. - Milyen megoldást jelenthet ez a jelen problémáinkra?

- Ez kedves Kapitányom, nem a jelen problémáit oldja majd meg - Szünetet tartott. -, hanem a múlt problémáit. A kezemben tartom a jövőt drága barátaim. Ezek ketten ugyanis feltalálták az időutazást, és a kezembe adták a megváltást!