Új Asgard (befejezett)

Az éjjeli jelenés

Thor nem akart hinni a szemének, zavartan pislogott a másik kettőre.

- Ez lehetetlen - szakadt ki belőle egy kiáltás. -, biztosan álmodom!

Banner lassan közeledve mellé lépett, szemével egyet sem pislogva, elképedve nézte a jelenést, ami szinte megbabonázta.

Igen, ez ő volt!

Loki!

- Asgard veszélyben van! Thor, kérlek, azonnal gyere Jottunheimbe! - Loki alakja lassan halványodni kezdett - Mindent megmagyarázok. Ne késlekedj, a nép...

A kép teljesen szétesett, pillanatok múlva pedig eltűnt, a helyén ott állt meglepett professzor sápadtan, és nem tudta mire vélni a történteket. Kábán, kiszáradt szájjal és torokkal nézett körbe, és nem igazán értette, többiek miért állják körbe.

- Mi történt? Szellemet láttak talán? - pislogott körbe - Csak rohamom volt, semmi komoly, régóta szenvedek tőle tudják, a legváratlanabb időpontokban tör rám.  - Támolyogva nekiindult, de a többiek körülzárták, míg végül Thor megragadta a karját, és nem éppen a leggyengédebben, a kanapéhoz ráncigálta. Selvig ott végre lerogyhatott, talán az utolsó előtti pillanatban, mert a térdei úgy cidriztek, mintha a világ másik végéről nem repülővel, hanem futva érkezett volna meg. - Aki látta mind azt állították, hogy téged szólítottalak, Thor.  Amikor először találkoztunk, amikor az öcséd miatt kellett visszamenned a hazádba, pontosan akkor kezdődött. És csak rosszabb lett 2012 után. Az orvosoknak fogalma sincs mi ez, de én azt hiszem, hogy Loki keze van a dologban. Úgy látszik már soha nem szabadulok meg tőle. Bár azóta, amióta megszállta az elmémet, mutattott valamicskét a Kocka erejéből, olyan dolgokat fedezek fel, amit előttem senki. - Hirtelen elsápadt, és ernyedten hanyattdőlz. Úgy érezte azonnal innia kell, vagy végigfeküdni a kanapén, különben elájul. - Végül is köszönettel tartozom neki. Számtalan elismerést és díjat kaptam a kutatásaimért. A munkáim, az ötleteim azóta aratnak ekkora átütő sikert tudományos körökben, hogy vele találkoztam, és megmutatta az igazságot.

Stark közben megszabadult nanotechnológiás páncéljától, amit Selvig rögtön szemügyre akart venni.

Bruce arcán halvány mosoly jelent meg, hiszen Selvog rohamai, a jelenések, csakis egyet jelenthettek:
- A csirefogó, hát csak túlélte. De miért pont most jelent meg, és miért nem hamarabb? - Választ várva pillantott a professzorra és minden világossá vált számára. - Thor! Loki próbált kapcsolatba lépni veled, ezért voltak Ericnek rohamai. Akkor régen, mindannyiunk fejébe belemászott de úgy látszik az ő elméjét azóta sem engedte el. - Szavai süket fülekre találtak, Thor csak állt és motyogott maga elé.

- Él... Loki életben van! - hajtogatta tágranyílt szemekkel, de végül megmozdult, és az ajtó felé iramodott. - Azonnal mennem kell!

Stark ekkor megszabadulva a professzortól eléállt. - És mi van, ha ez egy újabb csapda? Te még mindig bízol benne? Képes vagy még mindig bedőlni neki?

- Tony! Loki már döntött, eldöntötte melyik oldalon áll. - Bruce érezte ahogy lelke megkönnyebbül ahogy beszél. - Hidd el, én ott voltam, láttam mit tett! Sőt azt mondom, hogy segíthet is nekünk. Emlékezz mit mondtam az invázióról, Thanos küldte Lokit New Yorkba. Loki mindent tud róla, többet mint mi összesen, jobban ismeri Thanost, mint közülünk bárki. Segíthet nekünk. - Thorhoz fordult. - Mit gondolsz?

- Loki a testvérem. Az hogy olyan lett, amilyen, részben az én hibám is. Többször is megmentette az életem, és igen, bízom benne! - Egyszerre rég nem látott öltözetében állt előttük: egyszerű földi ruhája Asgardi páncélzattá változott, cipője helyét bőrcsizma váltotta fel, míg utolsóként - megkoronázva a megjelenését - vállán vörös palástja jelent meg. Ezt a trükköt Lokitól tanulta, és még sosem töltötte el olyan boldogság, miközben bevetette, mint abban a pillanatban. - Azonnal indulok. Az öcsémnek szüksége van rám. És a népemnek is.