Új Asgard (befejezett)

Bosszú

A börtön még Jottunheim fennsíkjainál és barlangjainál is fagyosabb volt. Koromsötétben egyetlen fáklya adott némi világosságot.
Thor kezdett magához térni, de először a szájában összegyűlt vért köpte ki a kőre, hogy megszabaduljon a fémes íztől és az undortól. Sajgott az álla, és a feje úgy hasogatott, mint még soha azelőtt, pedig a tivornyák másnapján volt belőle része. Azokat könnyedén, legyintve fel se vette,  bármennyit is ivott, sosem fájt ennyire.

Hela Asgardból merítette az erejét, és Loki esetében is igaznak tűnik ez, csak úgy néz ki Loki Jottunheimtől egyre erősebb, ráadásul minél több időt tölt el szülőföldjén, annál harmtalmasabb lesz. Thor megtapogatta a halántékát, és lassan felemelte a fejét. A szemközti falnál meglátta Valkűrt, aki reszketve kuksolt a sarokban, térdét maga alá húzva.

- Bántottak? - kérdezte Thor, bár látta a nőn nincs semmi nyoma annak, hogy akár egy újjal is hozzányúltak volna.

Valkűr felnézett, arca sápadt volt, szeme véreres.  és intett a fejével hogy nem.

- Ki kell jutnunk valahogy, mert itt hamarosan végünk lesz. - Thor próbálta szétszakítani a láncokat, bár tudta, hogy semmi esélye Loki mágiájával szemben.

- Holnap úgyis meghalunk. - A nő csüggedt és reményvesztett hangja meglepte Thort. Sokkal erősebbnek gondolta, de úgy látszik tévedett. Aztán rájött, hogy mi a baja. Nem a hidegtől vagy a félelemtől reszketett, hiszen ahogy Thor teljesen magához tért érezte, hogy a levegő nem volt hideg, még a leheletük sem látszott. A Sakaaron eltöltött hosszú idő alatt Valkűr annyira hozzászokott az iváshoz, hogy az ital hiánya okozta nála ezt a letargiát, és a csüggedtséget. 142-es kezdett kijózanodni.

- Látod mondtam, hogy ne bízz Lokiban! - Alig tudta kimondani a szavakat, a fogai minduntalan összekoccantak. - Tudtam, hogy csapdát állított neked.

A férfi nem válaszolt. Magában igazat adott Valkűrnek. Nem ez volt az első alkalom, de ahogy a dolgok most álltak, lehet az utolsó. Mindig bedőlt a testvére trükkjeinek, és ha a Nornák még nem akarják elvágni az élete fonalát, akkor ez így is marad. Loki már sokszor megölhette volna, de még soha nem volt ennyire közel hozzá, hogy meg is tegye. Sokkal erősebb nála, és ez Thort megrémítette.

- Én tehetek róla, ismét. Én haragítottam magamra, sajnálom. - Vallania kell, gyónni, még amíg lehet. - Megsértettem. Tudtad, hogy Loki igazából nem asgardi?

A csendből ítélve Valkűrnek erről sejtelme sem volt.

- Odin a Jottunok elleni csatában ragadta magához Lokit, elszakítva az anyjától. Köztünk nevelkedett, de mindig más volt, mint mi. Anyám nagyon megszerette és Loki is őt, mindent tőle tanult. Volt, hogy azt hittem anyám jobban szereti Lokit, mint engem. Mindenki titkolta előtte, hogy honnan származik, Odin megparancsolta, hogy senki sem mondhatja el. Nem is tudom hogy maradhatott titokban annyi ideig. Aztán amikor engem Odin száműzött Asgardból, és ő álomba zuhant, Loki lett a király. Remekül végezte a munkáját, hiszen én megszegtem a békeegyezményt, amit a jottun királlyal, Laufey-val kötöttünk, de hála Lokinak, sikerült elkerülni a háborút a két világ között. Ennek a békének most lett vége, és félek, hogy sok áldozatot fog követelni mindkét oldalról. Loki már többször bebizonyította, hogy sokkal jobban ért az uralkodáshoz mint én, pedig engem gyerekkoromtól kezdve erre neveltek, és sokáig azt gondoltam magamról, hogy a legalkalmasabb én vagyok a feladatra. Milyen gőgös is voltam. - Egy pillanatra úgy tűnt, magába roskad.

Valkűr némán figyelte, s minél többet hallott, annál jobban be kellett látnia, hogy Thornak igaza van.

- Remekül helyt állt amikor ide tartottunk, akkor is. Mindent kézben tartott - bólintott -, és a nép hallgatott rá. Én mégis ellene lázadtam, mert azt hittem becsapott mindenkit, és másnak adta ki magát, így vett rá minket, hogy fogadjuk el királynak, hogy tegyük azt amit mond. Kihasznált egy ártatlan nőt, zsinóron rángatta, és a rabszolgájává tette, majd amikor lelepleződött eldobta magától.

Thor felkapta a fejét, erről nem beszélt neki Loki. - Ki volt az a nő, hogy hívták?

- Sigyn volt a neve. Eleinte azt hittem, Lokinak is van szíve, és talán megkedvelte, hiszen együtt mutatkoztak mindig, és Sigyn kétszer meg is mentette az életét Lokinak. De aztán kiderült, hogy szegény lány nem jószántából volt a testvéred mellett, hanem mert Loki akarta így. Megbűvölte. - Valkűr hátrasimította a haját, a láncok megcsörrentek a karján. - Kértem, hogy engedje el, ne kényszerítse arra, hogy szeresse, és azt hittem hallgatott rám. 

- Nekem úgy tűnt, hogy volt közöttük valami. Loki gyászolja.

- Igen, ez igaz, volt köztük valami. Loki felfedte magát előtte, megszüntette a varázslatot amivel magához láncolta, és azt hittem, hogy most végre Sigyn észhez tér, és meggyűlöli. Örültem neki, hogy így történt, de aztán mégis vele maradt és féltette, amikor Loki megsérült. Gyakorlatoztunk, képeztük ki a férfiakat, amikor véletlenül - Valkűr felsóhajtott -, szándékosan megsebesítettem. Akkor még nem mutatta, senki nem vette észre, hogy nagy a baj. Nem láttuk rajta a fájdalmat, nem inogott meg mert félt, hogy akkor kétségbeesnek a többiek.
Sigynek minden tudását latba kellett vetnie, úgy tűnt nincs remény, mégis, a szegényes felszereléssel és gyógyszerekkel sikerült meggyógyítania. Talán ez idő alatt szerettek egymásba, nem tudom, de Loki akkor megváltozott.
Aztán amikor megérkeztünk, ide, ott álltam mellettük. Loki megfenyegette a Jotunnöket, hogy ha ellenkeznek, akkor végük, és amikor kezdtek sorra eltünedezni a jégóriások, Sigyn nagyon megijedt. Loki nyugtatni próbálta, de hiába. Sigyn pánikba esett, sikoltozott, majd egyszerre elhallgatott. Odanéztem és nem volt sehol. Soha nem felejtem el Loki arcát, amíg élek, és nem értem, hogy miért áldozta őt fel, miért hatott rá is a varázslata, és miért a megmaradt asgardiak felére is.  Az a kevéske jó, amit ez a röpke boldogság hozott elő belőle örökre eltűnt. Loki velejéig rossz, mindig az volt és soha nem fog megváltozni. Képes volt mindkét népét megtizedelni, csak hogy király lehessen. Akkor megfogadtam, hogy bosszút állok, és az alkalomra vártam. Próbáltam elmondani a többieknek, hogy a tragédia tőle fakad, hogy miatta haltak meg annyian újra, de nem mindenki hallgatott rám.

Thor nagyon jól tudta hogy a nő és a többiek eltűnése az ő bűne, és nem Lokié. Ezt azonban nem mondhatta el Valkűrnek. Majd holnap mindent bevall, és ezáltal Lokit felmenti a vétke alól. Thor eldöntötte már, hogy végleg lemond a trónról, és átadja azt a testvérének. Most, hogy Jane újra felbukkant, úgy döntött a Földön marad, vele.
Egyszer azt mondta az apjának, hogy inkább lesz jó ember, mint jó király. Úgy érzi a legjobb úton van afelé, hogy ember legyen, hogy azzá váljon. Inkább érzi otthonának a Földet, mint Jottunheimet. Ezt el akarta mondani Lokinak is, de az ital elvette az eszét. - Megaláztam Lokit, soha nem bántottam meg még ennyire, mint most, és nem csodálkozom, hogy elégtételt akar. Talán ha esedezem a bocsánatáért, talán meggondolja magát.

- Fenség, ne tedd! Ez nem lenne méltó hozzád, és lehet még jobban feltüzelnéd vele. Nézz a szemébe, és őszintén bánd meg, amit mondtál. Ennyit megtehetsz, de kegyelemért ne könyörögj.

Thor felnevezett. - Én soha nem könyörgöm senkinek. Nem jellemző rám. De most nem magam miatt aggódom. Mi lesz, ha Asgard ellen vezeti Jotunheimet? Félre kell tennem a büszkeségem, és még ha az én életemet nem is kíméli, meg kell próbálnom lebeszélni a háborúról. - Thor felkiáltott. - Őrök, beszélni akarok a királyotokkal!

Válasz nem érkezett, de néhány perc elteltével az ajtó kinyílt, és belépett két óriás, mögöttük Lokival. Fején aranysisakján megcsillant a kintről beszűrődő fény, arca rezzenéstelen volt, ajkait összepréselte, és nem szólt egy szót sem. Egyszerre lehullt Thorról a béklyó, Loki pedig intett hogy kövesse. A cella ajtaja óriási döngéssel csapódott be, az egyetlen fáklya lángját eloltva, Valkűr pedig ottmaradt egyedül a sötétben.