A valóság színei

Visszahozhatatlan

Ha tudnék járni,
Talán meg kereshetnélek
Ha tudnék mesélni,
Elmesélhetném.
Talán tudod, nem kell mesélnem,
Mikén nevettetük egymást
Mielőtt elmentél.
Ha tundék sírni,
Mindig folyna könnyem
S a tél arcomra ráfagyasztaná
Hogy letörölni, soha ne tudjam,
Hiába is akarnám.
Soha nem volt még jelen
Amit így megvetettem volna.
Sosem volt erre szó.
Hogy hiányzol az tény,
S hogy nem jössz vissza soha
Az idő múlásával egyre láthatóbb.
Azért néha lopva
Visszatekintessz rám,
S elmesélsz oly sok
Régi szép mesét.
Olyat is, ami talán igaz lehetne,
S ha nem is akarod,
Engem vádolsz ezért.
S én is magam vádolom,
S utána a világot.
Elvettétek tőlem! - ezt kiáltom.
Kegyetlenek vagytok!
Ha nem is tudjátok...
Sosem leszek képes
Megbocsájtani ezért.
Kihűlt a vágy, elszaladt az idő.
Visszahozni nem tudjátok.
Egy igenen, vagy nemen
Múlott az egész.
És azt az igen én
Jaj, ha emlondhatnám,
Mindmáig is bánom.
Süthet rám a nap még
Rám vár az élet, s én élem.
De, ó, tudod, nagy világ
Ha tudnád, de nem tudod,
A szép gyerekkort már
Soha nem tudod visszaadni nékem...