A valóság színei

Kör

Ha kisebb az ég mint máskor,
Kék a könny.
Mond, mi bánt?
A napkeltétől az alkonyig
Vörös a vér,
Vörös a szív.
A lélek fénye halovány,
Sárga a köd.
Van aki vár?
Az éjég csillaggal lyugatott
A csend fekete.
A szoba sötét.
Az óra éjfélre most halad
Lila a fagy,
Közel a vég.
Gondolat cikázik a szemhély alatt
Szörnyen narancs,
Lázas az agy.
A harmat ha fűszálra ereszledik,
Mindene zöld,
Kérdése nincs.
S míg a lélek helyére ér
A fehér tisztaságba,
Addig vége nincs.