2018.12.13
Állítólag a tél a depressziósok évszaka, csak nem értem, hogy miért. Az ősz jóval melankólikusabb.
A napokban volt az orvosom temetése. Egy picit meghatódtam, de nem annyira hagyott bennem nyomot. Ma asszem péntek van és hull a hó. Gyönyörű a látvány, ahogy az gyerekek játszanak kint, és nem törődnek azzal, hogy egy gyilkos nézi őket az ablakon keresztül.
Mi lenne ha kimennél "játszani"? Egy sima szürke kabátot, egy sima kesztyűt, és egy sapkát vettem, aminek volt egy fehér bolytja a tetején, mert anyám ilyet vet nekem. Mielőtt kimentem volna a kicsi hógolyókba sok kicsi kavicsokat raktam, hogy ha már hógolyó akkor hóGOLYÓ legyen.
Átléptem a kaput, és egyből megsorozott az ott lévő kettő körülbelül 8 éves gyerek. Mind a kettőnek rózsára hasonlító arcszíne volt, és vidámak voltak......... utoljára. Elcsalogattam őket a sötét sarokba, ahol megkezdődött a sorozás. Csak fejre mentek a hógolyók. A kövek csattantak az ártatlan gyerekek arcán, majd eldőlvén vér csordult szájukból. Körülöttük a hó piros lett. Olyan szép volt. Már csak egy baj volt. Ők halottak, és ha el fog állni a havazás, akkor lábnyomok megmaradnak. Gyorsan magam után rásöpörtem a havat a lábnyomaimra, és elhagytam a környéket.
Ők ketten nem érdemeltem meg a halált, de ízlések, és pofonok. A családjuk másnap jött sírva, hogy meghaltak a gyerekek.
Most már tudom, hogy miért a tél a depressziósok évszaka. Azért, mert ha ilyenkor a rengeteg ajándék, és öröm mellett meghal valaki, vagy elveszítesz valakit, akkor az örökké összetörhet, és akár öngyilkosságba is sodorhat.
YOU ARE READING
Egy Gyilkos Naplója
HorrorVolt a sikátor egyik szélén egy doboz, azon egy kötél. Egy székhez lekötöztem barátunkat, majd száját is betömtem. Olyan ijedtnek még nem láttam senkit sem. Először a körmeit szettem le szépen lassan, szüneteket tartva, hogy élvezze a fájdalmat. Mik...
