2019.02.12
Hála az égnek az este Amanda nem tett semmi rosszat. Fura módon örültem neki. Lehet, hogy mégis van szívem? Igaz, mondta az, aki kinyírt annó kettő nyolcévest, mert mé' ne. Mindenesetre felkeltem, és Amandával együtt elindultunk suliba. Elmesélte, hogy azért vágta magát, mert sokan bántják őt, mert mé' ne.
Beérve a suliba a hátam mögé bújt, majd észrevettem, hogy egy csapat( négy) csaj tart erre rajzszögekkel a kezeikben.
"Figyu te......izé nem tudom, hogy hogy hívnak. Nem tudnál egy picit elmenni úgy oda, ahol most nem vagy? "
Felnevettem. Vicces volt, hogy elhitték, hogy ténylegesen elmegyek. Csak tovább sétáltunk, ők meg csak lestek utánunk.
Amikor jöttünk fel, megpillantottam azt, aki miatt 72 heg van a kezemen. Elkezdtek bizseregni, de inkább továbbmentem.
Ekkor megszólalt: "Figyu, tudom, hogy nagyon gonosz voltam veled, de nem lehetne az, hogy előröl kezdjük? "
Nem válaszoltam. Csak mentem tovább. Eddig nem vett semmibe, akkor most miért tette meg? Talán Amanda miatt? Érdekes....
Az osztály előtt megint elváltak útjaink, mikor is a fantasztikus négyes jött fel a lépcsőn. Bevártam őket, mert volt egy kis beszédem velük.
Szépen, és szofisztikáltan elmondtam nekik, hogy ha mégegyszer Amanda közelébe mennek, akkor nem lesz jó vége. Elnevették magukat. Valszeg utoljára.
Délután utánuk mentem, majd félúton észrevettem, hogy Amanda is velem tart, amit nem akartam. A késemet elővéve lélek jelenlétemet levéve osontam utánuk. Az a baj, hogy Amanda is észrevette, hogy sehol sem vagyok egyik pillanatról a másikra. Felkiáltott, amire mind a négyen felfigyeltek. Szerencsémre az elhagyatottak ösvénye csak 100 méternyire volt, és körülötte kihalt az egész környék. Elkezdtek feléje szaladni, mire hasba szúrtam kettőt. Az egyik kést kapott a fejébe, míg a negyedik nyakába kötelet kötelet kötöttem, majd a földön húzva elmentünk a bizonyos ösvényre, ahol elkezdett könyörögni, hogy ne tegyem, de én csak kinevettek, majd felmászva a fára a kötelet kikötöttem egy ághoz. Ott fuldokolt fél percig, majd kilehelte lelkét. Amanda mind ezt végignézte. Közeledtem feléje, mire ő elfutott. Én utána mentem, majd én is hasba lettem szúrva általa.
Magamhoz öleltem mire ő elsírta magát. A kabátomból előhúztam a naplómat, és a kezébe nyomtam. Ő megcsókolt, majd lehunytam a szemem örökre.
Igen, ezt a bejegyzést én, Kovács Amanda írta meg könnyek között, a kórházi ágy mellett.......
ESTÁS LEYENDO
Egy Gyilkos Naplója
TerrorVolt a sikátor egyik szélén egy doboz, azon egy kötél. Egy székhez lekötöztem barátunkat, majd száját is betömtem. Olyan ijedtnek még nem láttam senkit sem. Először a körmeit szettem le szépen lassan, szüneteket tartva, hogy élvezze a fájdalmat. Mik...
