A mágustanonc

Hazamegyünk

Ebben a pillanatban szólalt meg a csengő, ami nem mellesleg a falunkon belül van.

Természetesen mindenki felébredt az éles hanggra. Tehát most hatan álltunk az ajtó előtt és hallgattuk ahogy az illető egyre türelmetlenebbül nyomkodja a gombot a másik oldalon.
-Én kinyitom.- mondta Sarah és elindult az ajtó felé, de visszarántottam.
-Jövök én is.

Megfogtam a kilincset és kinyitottam az ajtót.

-Na végre, mindjárt befagy a seggem.
-Max?!- kiabáltuk Sarahval egyszerre miközben beengedtük a fiút.
-Hát nem is Jézus. Fhu az kéne még, megint hallgathatnám a hegyibeszédet. Haha értitek.- saját viccén szórakozva sétált tovább a többiekhez, otthagyva minket a nyitott ajtóban. Maxről amúgy annyit kell tudni hogy két évvel fiatalabb mint mi, vörös mindenfelé álló haja van és úgy nagyjából 160 centi. Ezért kapta tőlünk a törpe becenevet.
-Törpe, te hogy a fenébe kerülsz ide?- kérdezte Sarah még mindig lesokkolva, közben én becsuktam az ajtót.
-Marcus küldött, úgy hallottam elkél a felmentősereg.- vigyorgott és a többiek felé fordult.
-Sziasztok én Max vagyok. A két idióta "testvére".- bökött felénk a válla fölött. Mindenki bemutatkozott neki és bevonultunk a nappaliba.

-Hogy jutottál egyáltalán ide, két napja megállás nélkül szakad a hó.
-Marcus elhozott- vont vállat.
-Aha, és ő miért nincs itt?
-Hazament, azt mondta még el kell intéznie egy-két dolgot. Oh, és üzeni hogy beszéde van veletek.
-El tudom képzelni mit akar mondani, de nem volt más választásunk- mondtam és ledobtam magam a kanapéra. A többiek is leültek.

-Amúgy hogy tudtál átjutni a falon?- kérdezte Sarah.
-Milyen falon?
-A védőpajzson ami az egész házat körbeveszi és senkit sem kéne átengednie- ugrottam fel és szaladtam ki hogy ellenőrizzem.

-A fenébe is- rúgtam bele a hóba- ki tud semlegesíteni egy védőfalat amit két mágus minden erejét beleadva hozott létre?
-Fogalmam sincs, de nem akarok vele találkozni- lépett ki Mark is az ajtón a többiekkel a nyomában.
-Max, Sarah csináljuk meg újra, most tényleg adjunk bele mindent.

Ezúttal hárman kezdtünk el egyszerre kántálni, a többiek meg csak meresztették a szemüket. Az új pajzson több sáv is lett, ebből is látszott hogy erősebb, és sokkal erőteljesebb volt a kisugárázása is. Mikor végeztünk mindhárman bevonszoltuk magunkat a házba, és ledőltünk a nappaliban a kimerültségtől.

-Nem tudom ti hogy vagytok vele, de én elmegyek aludni mielőtt lefejelem az asztalt- állt föl Max.
-Az emeleti szoba ahol lenni szoktál még üres- szóltam utána erőtlenül, mire felmutatta hüvelykujját és felcsoszogott a lépcsőn.
-Srácok, szerintem mi is lefekszünk, muszáj pihennünk egy ilyen varázslat után- rángatott el Sarah beérkező batátaink mellett.

                  -------------------------

*Mark*

Még mindig nem tudom felfogni hogy Dylanék mágusok, most nekem is el kéne mondanom a titkomat? Nem, apám megölne. De ők is elmondtak mindent. És a többiek? Liza vajon elfogadna úgy hogy tudja ki vagyok?

-Mark? Hát itt vagy édes, miért bújtál el a konyhába?- tipegett oda hozzám az említett és megcsókolt.
-Te fel tudod fogni hogy Dylanék tényleg mágusok?- kérdeztem miután elváltunk egymástól.
-Azért ennyire nem vagyok hülye.- nevetett fel és játékosan megcsapta az arcom.
-Nem úgy mondtam- nevettem én is, majd felvettem egy komolyabb ábrázatot.
-Jól van na, az ember már nem is lehet vicces?- játszotta a kis sértődöttet- Amúgy kicsit meglepett. A fenébe már megint letört a vége- nézegette a körmét és a szobánkba vonult hogy kijavítsa tökéletes műkörmeit.
-Nem, te sosem értenéd meg- sóhajtottam és visszasétáltam a nappaliba. Csak utólag támadt olyan érzésem mintha valaki hallgatózna a közelemben. Kinéztem az ablakon de nem láttam senkit, és a mágikus fal is állt még. Biztos csak képzelődtem.