A mágustanonc

Szarban vagyunk

- Max, ha nem kezdesz el beszélni most rögtön esküszöm leütlek- újra a saját síkunkon voltunk, Albert a szivárványhíd másik végén várt ránk, szóval most éppen abban a szent ligetben próbáljuk meg felverni a sátrakat ahonnan indultunk. Max egész úton csöndben sétált amivel rohadtul kikészített engem.
- Rendben, mindjárt- ült le az időközben meggyújtott tűz mellé. Úgy látszik érezhette rajtam hogy nem feszítheti tovább az idegeimet, az elfojtott mágiámtól a tűz már így is majdnem két méteres volt.
- Először is, nyugodj le Dylan- könnyű azt mondani. A lángok kicsit lejjebb mentek és leültem Max és Mark közé.
- A vesztes isten- kezdte Max- gondolkodjatok, ki akarna elpusztítani két teljes panteon-t, ki az aki annyira haragszik a saját fajtájára hogy képes lenne megöletni őket? Valaki aki elvesztett egy háborút, aki nem kapta meg azt a hatalmat amire vágyik- Max mintendutó arccal nézett ránk és várta hogy kitaláljuk kiről beszél.
- Talán ha nem rébuszokban beszélnél...- mondta Mark de leintettem.
- Én tudom kiről beszélsz- igen, leesett, koppant is, és nem tudom elhinni hogy ő áll az egész mögött- Manannan mac Lír, a tengeri öreg.
- Ezt most nem értem- nézett ránk Mark- miért akarná elpusztítani az egyik legnagyobb isten a sajátjait?
- Mert elvesztette a háborút, és most haragszik rájuk- magyarázta Max.
- Milyen háborút?
- Elmesélem- vállalkoztam rögtön.

- Valamikor a világ szülétese után párezer évvel, az istenek rájöttek hogy szükségük van egy vezetőre. Két isten vállalta volna a hivatást. Manannan mac Lír, a tengeri öreg, és Bres, az erőszakos háború isten. A kelta panteon két részre szakadt, volt aki Manannan-t és volt aki Bres-t támogatta. A háború hét éve tartott mikor Brighidnek (Bres férje) eszébe jutott egy háború-döntő (szerintem ezt a kifejezést én találtam ki) ötlet. Megteremtette a druidákat, megtanította az embereket a saját mágiájukra. Válaszul Manannan megteremtett minket, mágusokat, ezért hasonlítunk nagyon a druidákra. De elkésett, addigra a druidák annyira erősek lettek hogy esélye sem volt, ezért behódolt és elismerte Bres győzelmét. A mágusok és a druidák azóta kibékültek, rájöttek hogy ez nem az ő háborújuk. Manannan viszont sosem volt képes teljesen elfogadni a vereséget, és úgy tűnik most megpróbál visszavágni.

- És hogy jönnek ide a görögök?
- Csak eszközök, ők jelenleg a legerősebb istenek, persze a "nagybetűs" Istent leszámítva, de ő sosem avatkozik bele a többiek dolgába.
- Minden egybevág- fojtatta Max- Bres volt az első áldozat, őt gyűlöli legjobban Manannan.
- De ki lesz a következő?- kérdezte Mark
- Fogalmam sincs- gondolkodtam, de biztos hogy őt sem igazán kedveli
- Di immortales- káromkodott görögül Mark miközben a homlokára csapott- Brighid lesz a következő
- Meg kell akadályoznunk- néztem a többiekre, akik nem ellenkeztek.

Összecsomagoltunk és megint síkot váltottunk. Albertet előreküldtem amíg összekészülődtünk, szóval már ott várt ránk. Brigidh kastélya felé indultunk. Már messziről látszott hogy elkéstünk. A kastély lángokban állt, az ablakokat belülről ostromolta a mindent elemésztő tűz, látszott hogy mágikus ereje van, ezt nem lehet eloltani egy vödör vízzel.

- Mit csináljunk?- nézett ránk aggódva Mark
- Van egy ötletem, Max segítened kell- néztem barátomra aki bólintással jelezte hogy benne van. Közel futottam a házhoz amennyire tudtam és koncentráltam.
- Próbálj meg minél több vizet idehozni- kiáltottam a vörösnek, láttam hogy elkezd összpontosítani és már elő is törtek az apró források körülötte. A feltörekvő vizet a levegőbe emeltem és beirányítottam a kitört ablakokon. Átitattam mágiával a vízcseppeket hogy ne tudjanak elpárologni. Mikor már elég víz volt a házban az összeset egyszerre megfagyasztottam. 

Besétáltunk a füstölgő ajtón, a padlót pár centis hóréteg borította.
- Dylan, ez zseniális volt- veregetett hátba Mark
- Kösz- mosolyodtam el- keressük meg Brighidet.
Elindultam az egyik hatalmas lépcsőn felfelé. Az emeleten is hó volt, de alatta látszott hogy idáig még nem nagyon terjedt el a tűz. Beléptünk a hatalmas étkezőbe, az istennő éppen vacsorázott. Amikor meglátott minket elmosolyodott és ránk emelte ködös tekintetét

- Végre itt vagytok, már régóta várlak titeket- elénk szaladt és megragadta a kezeinket- pont készen van a süti
Leültetett minket az asztalhoz és elénk tolt egy-egy tányér megégett csokis sütit.
- Ez a férjem kedvence, remélem ízleni fog, ő is mindjárt megjön- mondta és bekapott egy darabot. A szemeim megteltek könnyel, lehet hogy Bres egy köcsög, de látva az őrült istennőt aki hazavárja a férjét. Na az túl sok volt, ránéztem a társaimra és intettem hogy mehetünk.
- Öhm, nagyon szépen köszönjük a sütit úrnőm, de sajnos mennünk kell- álltam fel az asztaltól
- Oh, sajnálattal hallom, de ha muszáj mennetek nem tartalak fel titeket- fordult el szomorú tekintettel az istennő
- Nagyon finom volt a sütemény- mosolygott Mark a nőre, mire ő is szélesen elmosolyodott
- Köszönöm drágám, örülök hogy ízlett, de most menjetek nehogy elkéssetek.
Az ajtóból még visszaintegettünk az istenek királynéjának, aztán kisétáltunk a főkapun.
- Hát ez szörnyű volt- mondta Max
- Sokkal roszabb mint Bres- helyeseltem

Hirtelen a szemem sarkából megláttam valamit elsuhanni a fák között. Egy oszladozó hulla kéken fénylő szemekkel, teljes harci páncélzatban. Először azt hittem megint azokkal a csontvázakkal van dolgunk mint legutóbb, de amikor jobban megnéztem rájöttem hogy sokkal roszabb. Egy draugr, egy feltámasztott viking harcos, hatalmas mágiával és félelmetes képességekkel. Képesek belépni az álmainkba és megőrjíteni minket, már értem mi történt az istenekkel. Kegyetlenek és vérszomjasak, és éjszaka sebezhetetlenek, legalábbis karddal nem lehet őket megölni.
- Ugye ezt ti is látjátok?!- kérdezte Mark a draugr-ra mutatva
- Készüljetek fel, még sötétedés előtt meg kell ölnünk- elővettem a kardomat, a többiek is így tettek, majd elindultam a szörny felé...

Na sziasztok drága olvasóim, még egyszer bocsánat a kihagyásért, így jött ki a lépés. Nem tudom hogy szerdára készen leszek e a következő résszel, de nagyon igyekszem, legkésőbb vasárnap hozom, na további jó olvasást