A mágustanonc

Oh a fenébe is!

*reggel*

Rettenetesen fáj a fejem, de most komolyan mintha valaki folyamatosan egy kalapáccsal verné. Lent ültem a konyhába és éppen narancslével vettem be két fájdalomcsillapítót. Nath és Jack ha lehet még roszabb állapotban jelentek meg az ajtóban mint én.
-És megjelent a szerelmes pár is, milyen volt az éjszaka?- néztem rájuk olyan kaján vigyorral hogy ha lehet még jobban megfájdult tőle a fejem, de megérte, a reakciójuk felért egy teljes kabaréval. Nagyjából ez látszódott az arcukon.

"-Te elmondtad neki?"
"-Megvesztél, dehogy mondtam."
"-De akkor honnan tudja?"
"-Fogalmam sincs."
"-Lehet hogy elárultuk magunkat tegnap?!"
-Ömm... Dylan, elárulnád miről beszélsz?- nézett rám gyanakvóan Nath. Komolyan az a fej...
-Semmire nem emlékeztek a tegnapból?- kérdeztem nevetve.
-Az még megvan hogy elkezdtünk játszani.
-Akkor elmesélem.- nevettem és intettem hogy üljenek le.- Na szóval az még megvan hogy Mark mindenkinek azt a feladatot adta hogy smároljon le valakit?
-Azt hiszem ez a rész már homályos- szólalt meg Jack kicsit karcos hangon.
-Amikor rád került a sor Jack, mindenki azt hitte hogy simán lekapod az egyik csajt Liza már hajolt volna hozzád amikor te fogtad és konkrétan még a lelket is kiszorítottad Nathből úgy letámadtad.- láttam hogy mindkettőjük arca fölvesz egy kárminvöröshöz közelítő árnyalatot. Komolyan mondom nem láttam még két embert ennyire egyszerre elvörösödni, de valahogy megálltam hogy ne röhögjek a képükbe.- Miután kiszórakoztátok magatokat, és észrevettétek hogy nem egyedül vagytok, elkezdtetek magyarázkodni mire mindanyian megnyugtattunk hogy veletek vagyunk. Amúgy most jövök Sarahnak egy romantikus ebéddel, nem tudtatok volna év végéig várni?- az a két arc leírhatatlan volt, egyszerre voltak vörösek, megkönnyebültek és mérgesek. Mikor tudatosult bennük az utolsó mondatom, szinte pontosan ugyan akkor kezdtek el kiabálni velem.

-El se hiszem hogy fogadtatok arra hogy összejövünk!!- kelt ki magából Jack.
-Igazából tisztában voltunk vele hogy van köztetek valami, csak azt nem tudtuk mikor vállaljátok végre föl.- na erre köpni nyelni nem tudtak, csak bámultak rám halálra sértődött fejjel.

-Dylan tudnál jönni egy kicsit?- szólt be az ajtón Sarah. Én meg otthagyva a meglepődött párost követtem barátnőmet a szobánkba.
-Mi történt? Olyan furcsán nézel rám.
-Marcus hívott minket.
-Baj van?- komorultam el én is.
-Egyenlőre nincs, de megkért hogy menjünk vissza a biztonság kedvéért.
-A többiek nem fognak örülni.
-De a biztonság az első.
-Igen tudom, elmondom nekik.

Kb egy óra múlva már mindenki a nappaliban ült és különböző hangfekvésben háborgott.
-Srácok elég legyen.- emeltem meg egy kicsit a hangom mire mindenki elhallgatott.
-Marcus azt mondta vészhelyzet van, szóval haza kell mennünk.
-Igen, ezt már hallottuk, de mégis milyen vészhelyzet?- értetlenkedett Mark.
-Öhmm...- értelmes mi? De szerencsére Sarah kisegített.
-Még mi sem tudjuk de nagyon sürgős.
-Király- húzta össze a száját Jack és visszadőlt Nath mellkasának.
-Amúgy, nem tudom hogy kinézett e már valaki az ablakon ma, de szerintem nem megyünk sehova.- szólalt meg hisztikirálynő az ablakra mutatva. Annyira elvonta a figyelmemet az hogy haza kell mennünk, hogy nem is láttam a hatalmas hóvihart ami szinte már betemette a kocsikat. Valahogy kiszenvedtük magunkat az orkán erejű szélben, és megállapítottuk hogy Lizának igaza van, nem megyünk innen sehova.

Felhívtuk Marcust és beszámoltunk neki a kialakult helyzetről. Akinek rögtön az volt a válasza hogy oldjuk meg, hisz az ég szerelmére mágusok vagyunk vagy mi. De egy: nem akartuk kockáztatni hogy a többiek meglátnak és lelepleződünk. Kettő: Sarahval már megpróbáltuk kiásni a kocsit mágiával, de nem sikerült, többet tényleg nem csinálhattunk volna úgy hogy a többiek ne fogjanak gyanút. Szóval maradunk, a srácok örülni fognak. Visszamentünk a házba és csináltunk mindenkinek forró csokit.