Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

3.fejezet-Megbélyegezve

Jenna

Az utcákat kellemes hajnali fény nyalábjai simogatják, az ég kitisztult, halványkék színében ékeskedik, s mindeközben Jenna telefonját pásztázva várja azt az üzenetetet. Mely megmagyarázza a tegnap esti rövid sorokat.
Mit szólnál egy kis játékhoz?:)
Nem hagyja nyugodni, lassan felemészti önmagát. Mire célozhatott?Mi járhat sötét elméjében? A kérdések egyre csak sorakoznak, válasz nélkül.
A telefon rezegni kezd, a lány remegő kézzel felemeli a készüléket, s megnyitja az Üzenetek címszóval ellátott alkalmazást.

Ismeretlen:Kiváncsi vagy kicsim?
Jenna:Mit kell tegyek?
Ismeretlen:Kissé heves vagy Jenny, ezen változtatni kéne.
Jenna:Elnézést...
Ismeretlen:Az első kérésem voltaképp nagyon egyszerű, vágj a kezedbe egy szivet.:)Képet is kérek, az elkövetkező fél órába.

Remegve kezére pillant, soha nem akarta hogy bántsa magát, eddig csak a körülötte lévő embereket bántotta. Mi lelte? Miért kéri ezt? Élvezetet nyújtana neki? Vagy ez is csupán egy bűntetés? Remegő lábakkal belép az apró fürdőszobába, egy pengét keresve. Tényleg szót akar fogadni?Vagy nem lát más megoldást mint engedelmeskedni? Egy ideges sóhaj hagyja el ajkait, s bőréhez nyomja a hideg fémet. Mindenki alszik, nem vehetik észre. Leteszi az apró vágó eszközt, s kezét pásztázza, melyen ott éktelenkedik az a bizonyos alakzat.
Kezét remegve maga elé tartja, lefotózza, s elküldi a kérőjének.

Ismeretlen:Szép munka, nagyon ügyes vagy kicsim.
Jenna:Köszönöm.
Ismeretlen:Majd még írok :)

Ismeretlen

Elégedetten hátradől székében, s a fotót kémleli. Büszke, mérhetetlenül büszke, ez az ő bélyege, az ő jele, ami mindig rajta fog maradni, ez kellemes bizsergést idéz elő, megjelölte, az ő tulajdona, és ebbe tudatlanul beleegyezett Jenny. Mi mást tehetett volna? Feláldozna mégegy ártatlan embert?

Jenna

Sietősen felvesz egy hosszú ujjú pulóvert, eltakarva az ominózus alakzatot, melyről még nem tudja miféle jelentéssel bír. Úgy érzi utálja, de valójában jobban szereti mint bárki valaha, csupán elég bizarr, groteszk módon fejezi ki eme érzéseket. Akkor miért nem próbálkozott normális módon? A válasz borzasztó egyszerű, olyat nem tud.
A padban ülve telefonját figyeli, hol fel-fel tűnnek az üzenetek, már nem túlzottan érdekli az órák világa, csupán várja hogy vége legyen a napnak. Mindenki ezt teszi, nem?

Ismeretlen:Miért takarod el a jelemet Jenny?
Jenna:Nem akarom hogy lássák...
Ismeretlen:Pedig igazán gyönyörű.

Idegesen zsebre teszi a mobilt, s mint aki figyelt az eltelt fél órában, a füzetet kémleli. Van az a pont, mikor már nem vagy sem szomorú, sem boldog, mint egy kör,mikor azt hiszed a végére értél minden kezdődik előlről, ismerős? A végére már nem küzd az érzéketlenség ellen, csak van az a megmagyarázhatatlan üresség. Újból előveszi telefonját, megnézve miért is rezeg szűntelen.

Ismeretlen:Nem figyelsz?
Jenna:Figyelek, csak a tanár majdnem észrevett.
Ismeretlen:Az nem számít...
Ismeretlen:Tudom a következő feladatod.
Ismeretlen:Ne hordd azt az unalmas szürke pulóvert, mutasd meg a jelem!:)
Jenna:De akkor kérdezgetni fognak.
Ismeretlen:Nem válaszolsz.Azt akarom hogy látható legyen a bélyeg.Az én bélyegem.

Hátán végigfut a hideg eme rövid sorokat olvasva, az ő bélyege?Megbélyegezte a tudta nélkül, és ez örökké összeköti őket, hiába gyógyul be a seb, a heg ott marad emlékeztetőként az ő tulajdona. Elborzasztó volna a gondolat hogy tulajdon? Egy érték? Egy díj, mit felmutatsz, "Nézd meg jól, az enyém"?Ezt épp ésszel felfogni szinte lehetetlen, hogy valaki birtokoljon, vagy ez nem is olyan ritka, mint amennyire tabu?

Ismeretlen:Nem veszed le a pulóvert?Rossz döntés...
Jenna:Itt vagy?
Ismeretlen:Közelebb mint gondolnád :) Miért nem fogadsz szót kislány?
Jenna:Nem akarom hogy kérdezgessenek.
Ismeretlen:Ez nem válasz.Mert nem számít.
Ismeretlen:Leveszed a pulóvert vagy sem?Dönts, melyik rosszabb?
Jenna:Leveszem...
Ismeretlen:Ügyes kislány.Nem is olyan nehéz, igaz?
Jenna:Igaz.

Óvatosan leveszi a szürke melegítő ruhát, s az óra maradék öt percének szenteli figyelmét. Csupán pár szabály van, ami a hibák után berögzül, de ha azokat a bizonyos határokat átléped számíts a kockázatra, a bűntetésre, hogy a végén te könyörögj, rossz bele gondolni, ugye? A tehetetlenség felemészti, túl jó ebben, minden hibalehetőséget kiküszöbölt, de ha egyszer rosszul lép - amely elég kétséges - lesz egy apró rés a szűk falon, melyet a lány köré épített, de kimenne?