Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

9.fejezet-"Megvagy!"

A fehér, nyugtalanító falak felé tornyosulnak.A zártosztálynak van egy olyan nyugtalanító, taszító légköre, melybe bánat, őrület, s halál szaga vegyül.Nyugtalanul dobol a kemény ágy felszínén.Itt talán nem éri utol...itt talán végre nyugodt lehet, ugye?
Az ajtó kínzó lassúsággal nyílik ki, nyikorogva egyet.Régi fém ajtók.A korábbi ápoló ruhát viselő fiú lépi át a küszöböt, mint szólították 'Lasse'.
-Menned kell a leendő pszichiáteredhez.-jelenti ki egyhangúan, nem túl lelkes a munkáját illetően.
-Megyek.-morogja, a fiú előtt lépdelve átszeli a fehér csempével borított padlót, s fel-fel pillant a halvány zöldes falra, melyről a festék már leválni látszik.'Ennél nyomasztóbb nem lehetne?'
-Itt van-mutat egy fehér ajtóra, melyen ott virít egy apró papír, mely szerint ez az iroda 'Dr. Crusader' tulajdonában áll.Egy kopogás nélkül benyit, s beljebb löki a lányt.
-Már mondtam hogy kopogjon!-szólal meg a férfi, az asztal mögött morcosan pillant a fiatalabbra, idegesen végigsimítva őszülő félben lévő szakállát.
-Elnézést...csak nehogy rosszkor nyissak be-morogja a leghalkabban megvető szavait.
-Kimehet!-int, a fiú egy sötét pillantást küld a férfi felé, majd lassan kilép az irodából.
-Ma csak adatokat veszek fel.-vesz kezébe egy tollat, s olvasószemüvegét feljebb tolja orrnyergén-Csak a neve van a papíron, illetve a probléma, amit le akarunk küzdeni.
-Mi a probléma?-húzza össze szemeit, senki sem látja mi is zajlott pontosan...talán hagynia kellett volna?A végeredmény mindkét esetben emberi életet követel!
-Maga szerint az normális ha megöli az anyját?-morogta a férfi
-Nem volt az anyám.-motyogja halkan, s egy sóhaj hagyja el ajkait.Tudja hogy mindez helytelen.Hogy nem kellett volna megtennie, akkor se ha ő kérte.Ebben a helyzetben nem létezik olyan opció hogy "helyes út".
-Az van ide írva...-vonta össze ősz szemöldökét.
-A nevelőanyám...Az igazi anyám már rég meghalt.-jelenti ki, legbelül fáj, viszont már rég történt, s a sebek begyógyultak.-Ha le van írva a probléma, és a nevem mit akar még tudni?-teszi fel kissé bizonytalanul a kérdést, holott semmi tiszteletlent nem mondott.
-A családi háttered.-legbelül tudta hogy ez lesz a kívánt információ, de mégsem akart beszélni.
-A nevelőanyámmal és a nevelőapámmal éltem.-kezd bele feszengve, s megrándul a 'nevelőapám' elnevezésre.-...és volt egy nővérem is.
-Őt is megölted?-kérdezi monoton hangon, Jenna keze ökölbe szorul.
-Nem...felakasztotta magát.-sóhajt, miért is nem mondja el a teljes igazságot?Mert biztosra veszi hogy most is figyeli.
-Lasse!Vigye!-utal az ajtón kívül állóra, ki egy sóhaj kíséretében unottan egy emberekkel telített szobába vezeti.Kétség kívül ijesztő látvány.Aki nem nevet, vigyorog, tapsol az a falba veri a fejét.Az emberek ügyet sem vetve rá, folytatják tevékenységeiket.Nyomasztó.Valahol mégis nyugodt.Hogy miért is?Mert nincs ismeretlen.
A sötétbe burkolózott várost járja, arcát eltakarják hosszú, sötét tincsei.Az utca üres.Egy jóleső sóhaj hagyja el a hidegtől belilult ajkait, melyet a hűvös ősz végi szél visz tova.Az égre felpillantva elmosolyodik.Siker élmény.A hegyek felé pillant, melyen ott virít a szürke épület.A holfény megvilágítja a roskadozó falakat.Még több kilóméter távolságból is érzi a lány ottlétét.Talán mert ő küldte oda?
A lány úgy érzi megszabadult tőle, valójában minden az ő műve, és elintézi hogy újra együtt legyenek.
Álmosan szeli át a folyósót, melyen már kora este óta nem jár senki.Remegő lábakkal lép be a sötétbe burkolózott szobába, csupán az apró gyertya lángja világítja be a helyiséget.Az ágyon egy papírt pillant meg.Kézírással van odafirkantva.Ismeri ezt az írást.Túlságosan is.
Megvagy!Csak nem hitted kicsim, hogy ilyen könnyen kicsúszol a kezeim közül?

Ui:Semmisítsd meg a levelet!:)

*Anna*