Elmegyógyintézet [BEFEJEZETT]

4. fejezet-"Nem hittél nekem?"

Jenna

A folyósót diákok tömkelege tölti be, a lány zavartan löki arrébb az embereket, a bélyeget eltakarva.Természetesen ha bárki meglátná nem a zaklatás jutna róla eszébe, csupán egy "átlagos" tinilány, ki csalódott valakiben.Nem akarná ezt a lenézést?Ez az apró megvetés a legkevesebb mi ebben a pillanatban számít.Csupán szégyenli, ki ne tenné?
Mindenhol van egy személy ki soha nem beszél, nevet, szocializálódik, mégse gondolnak ilyen drasztikus dolgokra, talán kéne?
A szekrényét kinyitva egy papírt pillant meg, kezdődik előlről?
Remegő kézzel kinyitja a szóban forgó tágyat, mely kétségbeejtően üresnek hat, csupán a sarkába van hanyagul odavetve egy apró, mégis jelentékteljes mondat.
Már közel járok hozzád.A vér megfagy benne, félve hátra pillant, de csupán az átlagos, hétköznapi diákokat látja, ki lehet az?

Ismeretlen

Mosolyát elrejtve figyeli a kétségbeesett lányt, telefonját elővéve megnyitja a már megszokott alkalmazást.
Ismeretlen:Nem fogsz meglátni Jenny.
Jenna:Merre vagy?
Ismeretlen:Szerinted tényleg ilyen könnyen elárulom?Ennyire te sem lehetsz ostoba, kicsim...
Egy apró mosolyra húzva ajkait figyeli ahogy a lány idegesen elrakja a mobilt, s indul az órájára.Pedig alig egy méterre ült a lánytól, mégsem tűnt fel neki, mert kinek lenne gyanus egy felsőbb éves aki a telefonját babrálja?Mind ezt teszi, így nem kideríthető.

Jenna

Félelemmel telve beül következő órájára, honnan tudja hogy nem az egyik osztálytársa a bűnös?Bár ez túl egyértelmű volna, de lehet hogy pontosan ezért.Különböző elméleteken fut végig, de egyik sem bizonyítható, egy tökéletes rendszer.Igazán vesztésre állsz...szemei előtt ez a pár szó villan fel, talán általánosságban értette volna?Kívülálló számára csak egy kevésbé barátságos lányt lát az ember, de ez csak a jéghegy csúcsa, ha látnák a teljes igazságot elborzadnának, mert velük is megtörténhetett volna.Pár szempár szegeződik rá, s kuncogni kezdenek, s suttogás társul mind ehhez."Biztos szakított vele a barátja" "Szánalmas ribanc" és ehhez hasonlatos kedves megjegyzések.Ami a legjobb, de talán a legszomorúbb is hogy már nem érdekli mások véleménye, megszokta.Valahol mélyen természetesen fáj minden egyes lenéző kacaj, megjegyzés, vagy csupán egy pillantás.Néha úgy érzi szemükre vetné a történteket, hogy lássák a valóságot, hogy rosszul érezzék magukat, de senkit nem akar veszélybe sodorni, halált senki nem érdemel.

A csengő megváltást jelentve megszólal, s a diáksereg indul a rövid kis szünetre.Jenna hátul, egyedül kullog.Osztálytársai-kik kellemes jelzőket aggattak rá-mellé állnak, s szemükben megcsillanni látszik a lenézés, s halványan a kíváncsiság.
-Miért vágtál magadba egy szivet?Szakított veled a barátod?-kérdezi egy szőke, magasabb lány, hangja szinte csöpög a nyájasságtól.
-Nem...-motyogja, s gyorsabbra veszi a tempót
-Akkor miért?Mert ez menő?-sietnek mellé
-Nem fogom elmondani, nem tehetem...-suttogja maga elé az utolsó két szót
-Megvernek?Megölnek?-nevetett az előző személyhez hasonló testalkatú, barna hajú lány
-Fogalmad sincs miket beszélsz.-jelentette ki monoton hangon-Nem tartozom válasszal nektek, törődjetek a tökéletes, elbaszott csili-vili életetekkel.-forgatja szemét, s háta mögött hagyja elképedt osztálytársait.

Az apró házba belépve lerúgja cipőjét, s szobája felé veszi az irányt.Egy keserű mosolyra húzódnak ajkai, miközben elhalad Rebeca régi szobája előtt.A te hibád, te tetted ezt, miattad halt meg.Egyre csak szajkózza magában, lassan már ő is elhiszi, ez lenne az a sokszor emlegetett őrület határa?
Táskáját ledobva ágya mellé hátra fekszik az alvó alkalmatosságon, telefonján figyelve az üzeneteket.
Ismeretlen:Láttam miket mondtak neked az osztálytársaid, ügyesen megoldottad Jenny.
Ismeretlen:Nem beszélhetnek így az én kicsimhez.
Ismeretlen:A kérésem voltaképp nagyon egyszerű, menj az elmegyógyintézet falához este, és írd fel a sprayval amit az asztalodon hagytam "Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel" és mellé vágj a kezedbe, és a bélyegemet rajzold oda a gyönyörű vörös véreddel :).
Az idézetet elolvasva elborzad, s félve pillant asztalára, mely ott éktelenkedik asztalán, egy cetlivel.
Nem hittél nekem?

*Anna