REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

A másik én

-Lala! Gyere le kislányom!
Leszaladtam a lépcsőn a konyhába ahol anya és apa az asztalnál ültek. Levágódtam én is egy székre hogy körbeüljük az asztalt.
-Tessék?- kérdeztem boldogan.
Nem válaszoltak. Csak egymásra néztek. Lehervadt a mosoly az arcomról.
-Baj van?-kérdeztem most már komoly tekintettel.
-Lala….az van….-kezdett bele anya.-Hogy….
-Majd én.-szólt közbe apa. Mind a ketten engem néztek.
-Lala...költözünk…..-mondta ki apa azt amit sose akartam hallani… Foleg nem most.
-MIIII?!- csattantam fel. Úgy sikerült fel állnom hogy a széket eldöntöttem.
-NEM! Nem költözhetünk el! Most nem! Már csak egy évem van vissza a középiskolába ezt nem tehetitek!! Most leszek végzős!
-Lala kérlek.-nézett rám anya.
-Nem! Ne kérj! Miért?!
-Apádat előléptették. Ezért…
-Költözünk….-fejeztem be a mondatot.-Remek…
A lábamnak csaptam a kezeimet és szó nélkül felbattyogtam a szobámba. Hanyatt vágódtam az ágyon, néztem a plafont és gondolkodtam.

*Most én leszek a különc...az aki utolsó évben vált iskolát. Megint barátok nélkül….bár nem mintha most sok lenne….

                               ***
Meleg van. A nyár közepe. Pakolnom kéne mert egy hét és költözünk. Nem akarom itt hagyni ezt a helyet…. Itt születtem...itt éltem 17 évig. Lassan 18...lenne ha akkor még itt lennék...de nem leszek…. JESSZUS!! Ne depüljek már be!!
Felültem az ágyamon. Ahj...pakolnom kell…
Felvettem egy kartondobozt a szobám közepéről és elkezdtem bele pakolni a könyveimet. Na nem a tankönyveket hanem azokat amiket az elmúlt évek alatt gyűjtöttem. Egy dobozba 30 könyv. És ez 2x. Hát ez van. Mindegyik könyvem egy kis részem az életemből. Semmi pénzért nem válnék meg tőlük. Néhány emlék tárgy az általánosból és néhány az eddigi középiskolámból. Igazából el sem köszöntem senkitől. Nem kell hogy álszentkedjenek. Olyan szoros barátságokat nem kötöttem, hogy az a bizonyos örökké tartó barátság meglegyen.
Lepakoltam a polcokról. Mindent a dobozokba tettem. De volt egy amire rá írtam hogy: MÁR NEM KELL. Ebben a dobozban volt néhány régi játék amik előkerültek a szekrény mélyéről, egy pár mesekönyv és néhány olyan ruha amik vagy soha nem voltak rajtam vagy már nem jók.
Találtam egy fényképalbumot is. Az egyik képen még fufrum volt és összesen csak a vállamig ért az akkor még világos barna hajam. Azóta a csípőmig ér, és közel sem világos barna. De legalább egyenes. Egy kicsit elmosolyodtam. Talán három éves lehettem amikor a kép készült.Megakadt a tekintetem valamin. Egy másik képen talán 5 vagy 6 éves lehettem,de….nem csak én voltam rajta. Hanem egy másik lány is. Aki pont úgy nézett ki mint én….