REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

,,Utazás"

-Huh szóval Kitti. Ez mivel jár? Macskát áldozol? Madár csontokat égetsz? Átkot szórsz?-kérdeztem.
-Igazából majdnem. De...mégsem.
-Remek.
-Kicsit mintha nem hinnél nekünk.
-Azok után hogy én egy halottal beszélgetek hidd el bármit elhiszek. Csak...kell egy kis idő az információ befogadására....
-Oh, persze ez érthető.
- Befejeznétek a traccs partit? Jobb dolgunk is van.-hallatszott Roland éles hangja.
-Hogyne kis király. Meg ne hajoljunk?-kérdezte Bia ugyan azzal a flegma stílussal.
-Ch...
-Ez aztán királyhoz méltó. Szép volt.- Bia nekiállt tapsolni.
-Komolyan mondom Bia egyszer megéred hogy kiütlek!
-Uh...már lányokat is fenyegetsz? Olyan jó király nem?-nézett körbe tettetve hogy letörölt a szeme sarkából egy könnycseppet.
-Na jó srácok elég.-Bálint rácsapott az asztalra mire mindenki oda kapta a fejét.-A lényeg hogy itt nem maradhatunk. Keresnünk kell egy másik helyet. Tudják hogy Lala erre futott már csak idő kérdése hogy megtalálják a faházat. Innen nem messze van egy autópálya. Egy járgányra lenne szükségünk. Emma. Megtudod oldani?
-Aha. Mi kéne?
-Valami amiben elférünk mindannyian.
-Nem gond.
-Szuper. Akkor mi elkezdünk sétálni az autólályához addig Emma szerez fuvart és a 7-es megállónál találkozunk.
Emma és Bia kivételével mind megindultunk Bálint után. Fogalmam sincs mennyit sétáltunk de fél órát biztos. Aztán újabb fél órát vártunk mire megérkeztek a lányok a leendő járművünkkel. Egy fekete ,,doboz szerű autó. Roland kinyitotta az autó hátsó ajtaját és betessékelte leghátra Kittit és Levit. Becsukta az ajtót majd az autó oldalához sétált. Elhúzta a toló ajtót, eldöntötte az anyós ülés mögötti ülést és kicsit előrébb is tolta.
-Dávid, Emma, Réka. Pattanjatok.- a három említett személy egy szó nélkül bemászott és helyet foglalt. Roland vissza állította az ülést úgy ahogy volt és újabb három embert parancsolt be. Köztük engem is. Vagyis....csak akart.
-Lilla előre ül.-szólt közbe Bálint.
-Mert??-kérdezte Roland enyhén felháborodva.
-Mert azt mondtam. Vita lezárva. Ülj be!
Egy morgás félét lehetett hallani azzal Roli helyet foglalt középen. Két oldalára ült Márk és Bia. Bár ez sem zajlott le hiszti nélkül.
-Én aztán nem ülök mellé!-kezdte Bia.
-Jaj mert mi bajod lesz tőlem?-kérdezte unottan Roland.
-Elkapok tőled valamit. Kolerát vagy bármit. Vagy át jönnek rám a tetveid.
-Te magad is egy nagy tetü vagy.
-Mondd még egyszer és átdoblak a szélvédőn!
-Te egy te-tü vagy!
-ELÉG! Miért nem bírtok ki egy kis időt vita nélkül?-kérdezte Bálint az említett két személyre nézve.
-Ezzel nem lehet.-mondták egyszerre, ami csak újabb vita pont lett.
-Hagyjátok már abba az isten szerelmére! Roli akkor ülj te is a szélére és Márk megy középre.
-Nem. Előröl ki lettem túrva innen nem leszek!
-Bia...?
Egy kis csend telepedett a társaságra.
-De ha bármi bajom lesz...!
-Igen, igen. Tudjuk. Na ülj be.
Így, hogy mindenki helyet foglalt én is beültem előre. A volán mögé pedig Bálint.
-Neked van jogsid?-kérdeztem kis idő múlva miután úton voltunk.
-Hát...nem azzal megy nem?-röhögött fel erőltetetten. Érezhette hogy elég meglepetten és kicsit pánik szerűen nézem.
-Nyugi a hátizsákomba van minden.-Nevetett fel sokkal másabbul mint az előbb. Előre fordultam, rá könyököltem az ablak peremére és csak bámultam kifelé. Néztem a mellettünk elsiető tájat. Azt hiszem egy kicsit elaludtam... Arra lettem figyelmes hogy mögöttem veszekednek.
-Bia! Vidd arrébb a méretes tested!
-Mi az hogy méretes?! Akkora egód van hogy képtelen vagy elférni!
-Vidd már a könyököd az oldalamból!
-Nem! Nekem ott kényelmes!
-Menj már arrébb!!
-Hova menjek? Nyissam ki az ajtót? Hát férj már el!
-Felőlem ki is nyithatod. Remélem kiesel!
-FEJEZZÉTEK MÁR BE! - kiabált hátra Bálint. Komolyan még én is megijedtem.
-Ez nem tud viselkedni! Ne mocorogj már!-Bia tarkón csapta Rolandot.
-Nyújtózkodni se lehet?! Már vagy három órája itt ülök. A nagy segged összenyom!!
-Mit mondtál?!
-Jól hallottad! Vagy a zsír a hallásodat is károsítja??
-Te mekkora szemét vagy! Nem is vagyok nagy darab te féleszű!
-Jaja. Max 200kiló!
-67kiló vagyok!
-Nem kérdeztem Debi!
-Debi?!
-A Debella rövidítése.
-Fú te...!
-Na jó.-szólt közbe Bálint.-Most megállok, kiszállunk, és ti nem ültök egymás mellé! Márk kérlek ülj középre. Nem érdekel senki hisztije! Roland az egyik szélére, Bia a másikra.

Bálint félre állt az autóval és kiszálltunk. Csak akkor éreztem igazán azt a három órát. A lábaim elgémberedtek alig tudtam talpon maradni. Kicsit kinyújtóztam aztán leültem egy kivágott farönkre. Már kezdett világosodni. Félhomály borította az egész tájat.
-Mit csinálsz?-huppant le mellém Kitti.
-Csak nézelődöm.
-Jól vagy?
-Persze! Miért?-fordultam az említett személy felé.
-Hát...könnyezel.
-Mi?-két kezemmel megtöröltem a szemeimet. Tényleg könnyeztem de csak a bal szemem.-Biztos belement valami.
-Ha valami bánt elmondhatod.-tette a vállamra a kezét. ~Hogy valami bánt e? Hol is kezdjem? Mindent elvesztettem...nincs már családom, nincs ház ahova haza mehetnék nincs semmim.~ Ezeket nem mondtam ki. Nem is akartam és nem is kellett. Bálint és a gondolatok. Biztos vagyok benne hogy hallotta, de nem mondott semmit. Azt hiszem jobb is. Lehet hogy akkor senki nem szedett volna fel az önsajnálatból.
-Indulunk tovább!
-Ne már Bálint...fáradt vagyok!
-Emma mennünk kell. A kocsiba alszol.
-De ott nem lehet.
-Jó kb másfél órára van itt egy szálló.
-Én nem bírok ki annyit.-folytatta a hisztit Emma.
-És miből fizeted?-kérdezte Roland.
-Hát az ismeretség nagy kincs.
Vissza ültünk az autóba egy kis változással. Bia és Roland nem egymás mellett ült.
Nos, valóban kb másfél órát utaztunk aztán megérkeztünk...valahova.