REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

,,Eleven osztály..."

Lerogytam az előszoba padlójára éa meredtem bámultam az előttem heverő testet. Lassan felé nyúltam mintha bármikor felkelhetne.
-Anya…?-nyögtem ki az első értelmes szót mióta beléptem a lakásba. Már majdnem hozzáértem amikor egy kéz enyhe szorítását éreztem a vállamon.
-Lala. Ne…-Bálint szomorúan nézett le rám ahogy ott térdelek a földön, patakokban folyó könnyeimet egy egy durva mozdulattal törölgetve.
-Menjünk.-átkarolja a derekam, úgy segít fel és így is kísér ki a házból ahol újabb ,,meglepetéssel” találom szembe magam.
-Mi a…?!-Bálint értetlenül néz körbe a fegyveres rendőrökön. Vagy 15 rendőr szegez ránk fegyvert.
-Hé! Mit művelnek??!
-Fiam. Lépj el a lánytól!
-Mi? Miért?- Bálint rám néz. Megráztam a fejem jelezve hogy fogalmam sincs miről beszélnek. Én senkit nem bántottam.
•Lala?-Bálintra néztem de ő csak bámult előre. De...mintha az ő hangját hallottam volna a fejemben...
•Ne nézz rám. A rendőrőket nézd!-így tettem. Mintha semmi különös nem történt volna.
•Van hátsó ajtó a házatokban? Csak gondolatba mondd ki.
•Van.-válaszoltam egyszerűen.
•És hova vezet?
•Egy erdőbe. De te mégis hogyan…?
•Mindegy. Rohanj be a lakásba.
•De ránk lőnek. Te is megsérülhetsz...ezt nem…
•De. Menj!
•Én…
•Lala. Kérlek menj! MENJ!!
Hirtelen megfordultam és berohantam a lakásba. Hallottam ahogy a fegyvereket kibiztosítják de nem lőnek. Várnak. Nem tudom mire de várnak. Kirontottam a hátsó ajtón és berohantam az erdőbe. Ahogy csak tudtam rohantam. Most omlott össze körülöttem minden… Nincs senki akihez mehetnék, Bálintot ott hagytam. Nem tudom mi van vele, nem tudom hova megyek...egyedül vagyok….
Nem néztem hova megyek csak rohantam. Kár hogy nem figyeltem oda… Megcsúszott a lábam és legurultam egy kis lejtőn. Felkászálódtam és tovább mentem...fáj mindenem.
Fogalmam sincs mióta vagyok az erdőben...de tiszta sár vagyok, fázom, sötét van, félek...nem tudom mit csináljak…
*Lala?
-Lilla?
*Igen.
-Hol vagy?
*Előtted. Nem látsz?
-Nem…-Meredten bámultam magam elé de nem láttam… Egy ideig nem szólalt meg, talán jobb is volt így. A következő pillanatban egy pár bokor mögül zajt hallottam. A hang irányába kaptam a fejem…
Egy...róka. Vicsorog, morog,habzik a szája.
-Ez nem igaz…-lassan hátrálni kezdtem, a róka pedig jött felém. Ahogy hátrafelé sétáltam nem igazán figyeltem hova is lépek. Az egyik fának a földből kiálló gyökerében hátra estem. Gyorsan felültem, talán egy méter lehetett a róka és köztem amikor utóbbi meglódult felém. Kezeimet védekezően magam elé tartottam, a lábaimat felhúztam és vártam az elkerülhetetlent...ami nem igen történt meg. Egy nyüszítés és egy hangos puffanás. Lassan leengedtem mindkét kezem. Pár méterre tőlem feküdt a róka...nem túl szép állapotban…
-Lilla...ez te voltál?-ki más lehetett volna? De nem érkezett válasz…
Koromsötét. Ennyivel tudom leírni az aktuális helyzetet. Nagyon hideg van, és az orromig is alig látok…
-Lala?-ilyedtembe ugrottam egyet de megnyugodtam amikor felismertem a hangját.
-Roland…?-a könnyeim utat törve maguknak patakokban folytak.-Annyira jó hogy itt vagy.-Elkezdtem felé sétálni.-Hogy kerülsz ide?-kérdeztem még mindig záporozó könnyekkel, egy egy szipogás között.
-Mindenki téged keres.
-Mindenki? Honnan…?
-Bálinttól. Szólt hogy gáz van.
-Lala!!-újabb ismerős hang.
-Kitti.
-Srácok meg van!-Kitti odaszaladt hozzám és szorosan megölelt.
-De jó hogy jól vagy.
-Heló Lala.-a hang irányába néztem ahol Dávid integetett egy zseblámpával.
-Dávid…-újabb könny zuhatag.-Ti tényleg engem kerestetek? Mindannyian?-vadul törölgettem a könnyeimet.
-Aha. Még én is.
-Bia.-megkönnyebbülten elmosolyodtam.
-Ne haragudjatok hogy tönkre teszem ezt az idilli pillanatot de mennünk kéne.
-Igazad van. Menjünk.-helyeselt Roli Levinek.
-Menni? De hova?-kérdeztem A fejemet kapkodva a többiek között.
-Van egy faház nem messze. Ott egy kicsit meg tudsz mosakodni. Hoztam neked váltó ruhát.-mutatott a táskájára Kitti.
-Srácok...köszönöm…
-Akkor köszönd meg ha mindennek vége.
-Ünnep rontó.-boxolt bele Roli vállába Kitti.

Odaértünk a faházhoz ahol gyors körbe vezetés után célba vettem a fürdőnek nevezett kis helyiséget. A kapott ruhákat kipakoltam a táskából. Komolyan mindenre gondoltak. Tusfürdő, sampon, fésű, még a fehérneműre is. Beálltam a zuhany alá és szinte csak meleg vizet engedtem magamra. Ahogy a sár és por keverékétől lassacskán megtisztultam észrevettem egy két kisebb horzsolást a karomon és a lábaimon. Nem vészesek egész addig amíg nem láttam fel sem tűnt hogy ott vannak. A hajamat is megmostam ami kicsit nagyobb kihívásnak bizonyult. Egy pár ágat is sikerült kihalásznom a hajamból. Lassacskán végeztem, felvettem a Kittitől kapott ruhákat. Egy fekete trikó, egy szintén fekete belebújós pulóver fehér kötővel a kapucninál, egy sötét szürke koptatott farmer, és egy egyszerű tornacsuka. A hajamra rátekertem egy törölközőt ami nehezebben ment mint gondoltam. Amivel fel akartam csavarni kicsinek bizonyult ezért kerestem egy másik, nagyobb törölközőt. Hátra csaptam a törölközőbe csavart hajamat és elindultam hogy visszamenjek a többiekhez. Kinyitottam a fürdőszoba ajtaját ami a faház nappalijába nyílt. Ott ült mindenki. Valaki a kanapén,  más a földön ült, és egy valaki a kis fa dohányzóasztalon feküdt.
Becsuktam az ajtót magam után ami kis csattanással ugyan de megtörtént. Igaz hogy tényleg csak egy apró zajról volt szó de a néma csendben ez is rettentő hangosnak tűnt. Mindenki felém fordult, még az asztalon heverő személy is.
-Bálint!-megkönnyebbülten felsóhajtottam és elmosolyodtam. Akkor jól van…
-Lala. Örülök hogy hallgattál rám.-felült az asztalon és némán körbe nézett.
-Na szóval…-köszörülte meg a torkát Roland.-Egy-két dolgot talán tisztáznunk kéne.
-Milyen dolgokat?-kérdetem és csatlakoztam a kialakult kis társasághoz. Helyet foglaltam a földön Bia és Emma között.
-Mondjuk hogy téged miért is keresnek…
-Nem tudom…-feleltem. Sejtésem van de azt hogy és kitől tudhatták meg…?
-De tudod.-nézett Bálint a szemembe.-Nem vagy benne biztos de tudod…
-Lilla?-kérdeztem még mindig Bálintot nézve. Ő bólintott
-Valószínű…
-Ki az a Lilla?-kérdezte Bia.
-Nekem….-kezdtem bele.-van….vagy volt egy ikrem aki….még van...vagyis…-egy ilyen dolgot hogy lehet normálisan elmondani jesszus….
-Most is itt van?-szólt közbe Bálint.
-Nem. Most nem látom. De nektek ez nem is fura? Még nekem is bizarr…!-hitetlenkedtem egy kört.
-Óoh...ha tudnád itt ki micsoda.-mutatott körbe Bia a társaságon.
-Ezt hogy érted?
-Ne gondolj annyira menő dolgokra.-szólt bele Roland.
-Akkor mikre gondoljak?
-Hadd kezdjem én!-lóbálta a kezét Emma.
-Kezd csak.-válaszolta Bálint. Mindenki mesél valamit az életéből.
-Nos kezdem ott hogy nem azért vagyunk a balhés osztály mert olyan rossz dolgokat csinálunk. Inkább származási dolog. Az apám munkája miatt sok kis piszkos dolgot tudok amit talán nem szabadna. Egy ügynököcske élete nemcsak játék és mese.
-És az apád beavat a munkájába?-kérdeztem.
-Ja nem. Csak ha nincs otthon véletlen a kezembe akad egy két mappa...viszont...azokba a mappában vannak olyan esetek amikre nincs magyarázat. Mint például te.-mutatott rám.
-Apádnak van rólam mappája?
-Nem konkrétan rólad. De ha így folytatod te is bekerülhetsz. Ugye Bálint?
-Az véletlen volt!-válaszolt egy kicsit megemelve a hangsúlyt.
-Hát persze. Szóval vissza a tárgyra. A többségünk inkább csak rendőr per ügynök per fbi per mittomén mi van még. De…! És ez a legfontosabb. Vannak olyanok is közöttünk-mutatott körbe a társaságon- akik hasonlítanak hozzád.
-Például Bálint?-fordultam az említett személy felé
-Például ő. De akad más is.-válaszolta lassan Emma
-Ki...vagy mi van még? És Bálint...mi vagy te pontodan?-kérdeztem furcsán magas hangon ami után muszáj volt megköszörülni a torkom.
-Maradjunk annyiban, hogy félre sikerült kísérlet...
-Na de -vette vissza a szót Emma-...van még egy boszi maradékunk.
-Mi az hogy maradék??
-Te…?-fordultam a hang irányába.
-Én.-mosolyodott el a ,,boszi”

--------------------------
Piiiicit (nagyon) elmaradtam ezzel a résszel...de most itt van és remélem tetszett... 😁😁 Igyekszem hozni a következő részt és annyira örülök hogy már 120 felett van az olvasói szám. Köszönöm naaaggyoon😍