REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

Húzós nap...

Nos...túléltem az első hetet és be kell hogy valljam egész jó fej az osztály. Úgy beszélgetnek velem mintha mindig is oda jártam volna. Nem közösítenek ki, nem mutogatnak rám úgy mintha valami torzszülött lennék. Bevárnak amikor egyik óráról a másikra megyünk és amiben csak lehet segítenek. Megint hétfő van. De már nem aggódom azon hogy iskolába kell mennem. Egy kicsit talán mesélhetek róluk:
-Kitti.: ő volt az első aki segített, aki először hozzám szólt. Barátságos és segítőkész. Színötös tanuló. Rövid, sötét barna vállig érő haja van. És barna szemei. Kicsit elütnek az amúgy világos bőr színétől.
-Réka: Rendes. Bár elég sokat beszél. Ő tipikusan az a lány akinek mindig van mindenhez hozzáfűznivalója. Világos barna haja a háta közepéig ér. Szürkés zöld szemei vannak. És mindig sapkába van...ez furi de egyedi.
-Bianka: Már az elején leszögezte hogy őt Bia-nak hívjam. Szőke haját eddig csak copfba láttam és a világos barna szemei elég vészjóslóak de összességében rendes. Legalábbis a többiek ezzel nyugtatnak. Hogy ha megismer nem ilyen lesz...meglátjuk.
-Emma: Na ő is mindig mindenbe beleszól de általában vicces amiket mond. Nagyon sok mindent poénra vesz. Ő az aki élvezi az életet. Szőkés barna haja elöl fufruba van vágva. Barna szemeit szemüveg keretezi. De nyoma sincs annak hogy szófogadó vagy jó tanuló lenne.
-Roland: Nálam egy laza másfél fejjel magasabb (bár nálam az össze fiú magasabb)...szőkés barna haja tipikusan olyan amibe ha beletúr ,,elveszik” a keze. Zöldes szürke szemei vannak. Nem sokat beszéltem eddig vele.
-Levente: sötétbarna haja az egyik oldalon majdnem az álláig ér, a másik oldalon fel van nyirva. Ehhez pedig barna szemek társulnak. Hangos egy egyéniség.
-Márk: Szőke haja fazonra van vágva és folyton azzal babrál. Rikítóan kék szemeivel ő a ,,lovag” az osztályban. Azt hiszem ezzel ő tisztában is van és minden szünetben más más lányok társaságát élvezi…
-Bálint: Barna hajú, kék szemű. Rendesnek tűnik. Azt hiszem fiúk közül vele beszéltem eddig a legtöbbet. Szereti a videojátékokat és jégkorongozik. Egyedül ő mesél egy csomót magáról...a többiek talán még kicsit tartózkodóak. Vagyis...lehet csak ő túl nyitott. Na nem baj :D
-Dávid: Barna haj, szürkéskék szemekkel. A legtöbb órán csak aludni láttam, de amennyit beszéltem vele az alapján egész rendes.

Pont leszálltam a buszról amikor egy hangra lettem figyelmes.
-Lalaaaaaaa.-sétált felém Kitti és Réka. Az előbbi vadul integetett az egyik kezével. Bevártam őket hogy együtt menjünk be az iskolába. Átsétálva az út túloldalára már ott is voltunk.
-Mit csináltál a hétvégén?-Kérdezte Kitti ahogy beléptünk az épületbe.
-Igazából semmit.-vontam meg a vállam. Nem mondhatom el nekik hogy Lillával beszélgetek aki nem mellesleg nincs is itt. Vagyis csak ők nem látják…
-Hát ez nem sok minden. Orvosoljuk ezt a problémát. Hétvégén? Mozi? Hívjuk a többieket is. Mit szólsz?
-Benne vagyok.-válaszoltam boldogan.
-Réka ugye neked is jó?
-Persze. Ki nem hagynám.

Az első óránk Matek...remek. Felmentünk (khm...fel szenvedtük magunkat) a másodikra. A legtöbb óránk a saját termünkben van. Kivéve persze a tesi és a kémia. Az osztály nagy része már ott volt. Egy valaki hiányzott: Roland… Bementünk a terembe és mindenki helyet foglalt...na nem a saját helyén. Legalábbis én igen de a többiek nem. Bálint a padomra ült. Márk a tanári asztalon érezte jól magát és két szőke lánnyal társalgott. Fogalmam  sincs kik azok. Alig ismerek bárkit is az iskolába… Réka és Kitti szervezték a hétvégét bevonva Emmát is. Dávid szerintem elaludt az ajtó melletti padsor utolsó padjában. Bia és Levi pedig a saját padjuk tetején telefonoztak. Még nem csengettek be amikor az ajtó elkezdett kinyílni. Mindenki oda nézett de...el is fordultak amikor ,,nem volt ott senki”. Vagyis volt ott valaki csak ők nem látják. Bálint magyarázott valamiről amikor felálltam a székről.
-Hova mész?-kérdezte.
-Bocsi Bálint ki kell mennem. Mindjárt jövök.-azzal ott hagytam. Bementem az emeleten lévő mosdóba ami a körfolyosón a termünkkel majdnem szemben helyezkedik el. Megbizonyosodtam arról hogy nincs bent senki és becsuktam az ajtót.
-Lilla…-suttogtam. Körbenéztem a kis helyiségben hogy merre lehet. Amikor már nem tudom hányadszorra néztem körül végre megpillantottam.
-Mit keresel itt?!-kérdeztem még mindig suttogva.
*Neked is Szia.* intett unottan.
-Szóval?-fontam keresztbe a kezeim.
*Semmit. Beköszöntem. Már megyek is*
-Lilla...otthon beszélünk.
Visszamentem a terembe ahol már az egész osztály jelen volt. Leültem a helyemre ahol még mindig ott volt Bálint.
-Folytathatom?-kérdezte.
-Persze.
Hát nem tudta folytatni.
-FIGYELEEEEM. Na gyerekek- kezdett bele Kitti- a hétvégére tervezünk programot. Mindenkire számítok. Roland. Még rád is…-a választ meg sem várva folytatta.- Mi lenne ha elmennénk moziba? Aztán beülünk valahova, kajálunk, beszélgetünk...ilyenek.
-Nekem oké.-válaszolt Bálint és ezzel mindenki el is fogadta. Vagyis majdnem. Még egy valaki hátra volt.
-Roli?-Nézett vele farkasszemet Kitti.
-Megyek.-emelte fel a kezét megadóan.
-Szuper akkor az osztály csopiba majd írom a fejleményeket. Ja tényleg. Te még nem vagy benne Lala. Beveszlek.
-De már bent vagyok egy osztály csoportba.
-Igeeen. De abba benne van az ofő. A másikba nincs.
Bólintottam jelezve hogy megértettem.
A nap hátralévő része elég unalmas volt. Megismertem új tanárokat. (De jó…) Aztán indultunk haza.

-Lala. Melyik busszal mész?-kiáltott utánam Bálint.
-Elvileg 10 perc és itt van amivel megyek.
-Király akkor jövök én is.-futott oda hozzám.
-Többiek?-kérdeztem, furcsálva hogy az osztály többi tagja eltűnt.
-Sétálnak.-vont vállat.
-Merre laknak?
-Nos mivel a suli a világ végén van, így mindannyian ugyan arra megyünk. Útközben majd a buszról mutogatom kb ki hol lakik.
Begördült a busz mi pedig a bérleteinket felmutatva felszálltunk. Hátul ültem le a kakas előtti kettes ülésre az ablak mellé, Bálint pedig mellém huppant. Tényleg elmondta hogy kb ki merre lakik. Melyik utcán kell felmenni ott melyik lakás és stb.
-Huh...ennek a felét se jegyeztem meg.
-Áh nem gáz. Majd úgy is megtudod. Na és te hol laksz? Hol szállsz le?- kérdezte.
-Még egy megálló és utána.
-Tényleg? Akkor én is ott szállok.
-Miért? Te merre laksz?
-Egy megállóval arrébb. Ahol megfordul a busz.
A következő megállóhoz értünk. Oda sétáltunk az ajtóhoz és Bálint megnyomta a gombot jelezve hogy a következőnél szállunk.
Egészen hazáig kísért.
-Hát itt lakom.-mutattam a házra.
-Wow. Szép ház.
-Az. Bár fura.
-Miért?-nézett le rám mosolyogva.
-Nem tudom...ezelőtt sokkal kisebb házban laktunk.
-Na és? Ez tök menő.
-Attól még fura.-vontam meg a vállam.
-Na mindegy. Én megyek. Holnap tala.-azzal elindult tovább az utcában, én pedig bementem a házba.
-Megjöttem!- kiabáltam be amint beléptem.
-Szia.-jött ki anya  a konyhából.-Milyen napod volt?
-Remek. De éhen halok.-dobtam le a táskám az előszobába. Levettem a cipőm és zokniba követtem anyát a konyhába.
-Csináltam egy kis borsólevest meg spagettit.
-Oké.-Előszedtem egy tányért meg egy villát és szettem magamnak. Leültem az asztalhoz és gyorsan befaltam. Az előszobából felvettem a táskám és felmentem a szobámba. Lilla már ott volt az ágyamon ült. Becsuktam az ajtót aztán én is helyet foglaltam.
-Szia.
*Csá*
-Most haragszol a suli miatt?-kérdeztem kínosan. Megrázta a fejét. Kamus.
-Jaj ne csináld már. L….-félbe szakított egy hirtelen mozdulattal.-Neked mi bajod?- a mutató ujját a szája elé tette. -Mi az?-kérdeztem halkan. Az ajtóra mutatott.
-Van valaki az ajtóba?-bólogatott. A jobb kezén kinyitotta a hüvelyk és a kisujját majd a füléhez emelte telefonálást imitálva. Elő kotortam a telefonom és úgy csináltam ahogy ő mutatta. A készüléket a fülemhez emeltem és neki álltam beszélni.
-De Kitti most tényleg mi van?-nyilván senki nem válaszolt hisz nem is hívtam senkit. Lilla mutatta hogy folytassam.
-Deeeee. Jó a hétvége ne izgulj. Megkérdezem anyáékat de szerintem oké….Igen, igen…..jó. Majd még beszélünk. Szia.
-Elment?-suttogtam újra. Lilla bólintott.
-Anya volt?-újabb bólintás.
-Szerinted tudják hogy itt vagy?-még egy bólintás.
-Basszus….sokkal elővigyázatosabbnak kell lennem...de neked is….

Épp a konyhába voltam vizet inni mivel már fogat mostam, mentem volna lefeküdni de meghallottam a szüleim beszélgetését.
-Hallottam amit hallottam.
-Azt mondtad telefonált.
-Az utána volt. Mintha tudta volna hogy az ajtóba vagyok.
-Paranoiás vagy.
-Nem vagyok. Előtte valaki mással beszélt.
-Kivel?
-Szerintem Lillával…-csuklott el anya hangja.
-Az nem lehet.
-Miért ne lehetne?
-A pszichológus azt mondta nem fog rá emlékezni.
-Lehet hogy akkor úgy volt de már nincs úgy. Akkor még csak 6 éves volt.
-Pont ezért nem kéne rá emlékeznie.
Elbambultam. Arra figyeltem fel hogy valaki meglökött egy kicsit. Oldalra néztem. Lilla volt az. Felmutatott a lépcsőn. Halkan felmentem hogy ne keltsek feltűnést. Leültem az ágyam szélére a pohárral a kezembe. Ránéztem Lillára.
-Mióta tudsz fizikailag megérinteni?-megvonta a vállát. Az íróasztalomról felemelt egy tollat.
-Szóval már bármit fel tudsz emelni.
*úgy néz ki*
Letette a tollat majd felemelte úgy hogy hozzá sem ért. A toll ott lebegett az asztal fölött.
-Lala.-nyitott be anya a szobába. Lilla ,,elejtette”a tollat ami hangos koppanással esett az asztalra majd a földre. Kétségbeesetten néztem Lillára aki mutatta hogy nyugodjak meg és csináljak úgy mintha én dobtam volna oda...

-----------------------