REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

Minden más lesz...

Csak nézte a földön heverő tollat. Nem mozdult, nem nézett rám, nem szólt semmit. Csak bámulta meredten a tollat.
-A-anya?-rám emelte a tekintetét. Nem igazán tudom mit láttam a szemébe. Kétségbeesést? Félelmet? De csak egy pillanatra.
-Azt hittem el tudom dobni az asztalig.-mondtam.
-Szóval...odadobtad?
-Öhm...igen…
-Jó.-Ennyit mondott. Semmi többet. Aztán becsukta az ajtót, ott hagyva engem.

Együtt ültünk le vacsorázni. Anya nem hozta fel a ma történteket. Aminek igazából örülök, apa meg gondolom nem is tud róla.
-Anya.-a kanál félúton megállt a kezébe ahogy a szájához emelte, majd komótosan vissza rakta a tányérjába.
-T-tessék?
-Hétvégén moziba mennénk az osztálytársaimmal, mehetek?
-Persze.-Kínos csend telepedett ránk.
-És mit néznétek?-törte meg a csendet apa.
-Még nem tudom. Kittiék szervetik.
-Hamar összebarátkoztál velük.
-Igen. Nagyon jó fejek.
-Mondtam én hogy jó lesz itt.
-Hát…, tényleg igazad volt.-mosolyogtam rá. 10 másodpercig bírtam az újonnan ránk telepedő csendet, majd el toltam a tányért magamtól.
-Befejeztem. Felmegyek.- nem vártam választ, kisétáltam a konyhából de nem mentem fel. Megálltam az ajtóba úgy hogy a szüleim ne láthassanak. Csak álltam ott csendben és vártam…Pontosan tudtam hogy mi fog történni…
-Én ezt nem bírom tovább csinálni.-kezdett bele anya elcsukló hangon.
-Ne kezd újra.
-De nem láttad amit én.
-Attól még válaltuk. Így is.
Felmentem a szobámba. Teleengedtem a kádat vízzel aminek a tetejét vastagon hab fedte be. Csak úgy voltam, áztattam magam a meleg vízbe.
-Lilla….-kezdtem bele.-Hol vagy?
Semmi válasz.
-Lilla….
Semmi. Már jó ideje bent voltam a vízbe amikor egy kézre lettem figyelmes ami vadul integet mögülem. Hatra hajtottam a fejem.
-Lilla… De jó hogy itt vagy.- hunytam le a szemem.-Mi folyik itt? Miért vagy velem? És a szüleim...szüleink pontosan miről beszélnek?
Megvonta a vállát. Nem tudja, ahogyan én sem…

Teltek a napok...hetek...hónapok...december van. Pontosabban december 4.-e. A születésnapom. Télhez képest elég enyhe az idő így csak egy vastagabb farmert és egy szintén vastagabb pulóverben indultam el, semmi kabát. Minek az? Elsétáltam a buszmegállóba és vártam. És vártam...és vártam….
-Hol az istenbe van a busz?-mérgelődtem. Még vártam egy ideig aztán meguntam. Indultam volna el haza de meghallottam valakit.
-Lalaaaa.-Vissza fordultam és mosolyogva néztem az egyre közeledő alakot, még végül oda ért hozzám.
-Szia Bálint.-köszöntöttem.
-Szia. Nem tudod mi van a busszal?-Megráztam a fejem.
-Nem. De ha gyorsan sétálunk még talán beérünk az első óra felére.
-Én aztán nem sietek.A késésemet a buszra fogom, a többi nem izgat. Menjünk. -Nos, valóban nem siettünk. Másfél órán belül oda értünk az iskola elé. Az első két óráról lekéstünk de hát...ez van.
-Hol a fenében voltatok?-Szegezte nekünk a kérdést Réka aki mellett ott állt még Bia, Emma és Kitti.
-Nem jött a busz. Kénytelenek voltunk besétálni.-feleltem.
-Az ofő a plafonon lesz.
-Nem a mi hibánk.

Harmadik óra előtt a magyar tanár helyett az ofő rontott be a terembe.
-Hol van Laura és Bálint?!-kérdezte. Vagy inkább visította.
-Itt vagyunk.-lóbálta a karját Bálint. Hát ez hülye…
-Miért nem voltatok első két órán??! Bálint ha hazudni mersz….
-Késett a busz tanárnő. Nem az én...vagyis nem a mi hibánk.
-Utána járok. De ha átversz….
-Kiii? Én? Na de tanárnő...hazudtam én valaha?-az osztály egyöntetűen rávágta hogy igen a tanárral együtt. A különbség hogy az osztály ezután nevetett a tanár meg nem. Kirohant a teremből bevágva az ajtót maga mögött.
-Ti kinek az oldalán álltok?-kérdezte Bálint az osztálytól.-Plussz nem értem miért nem kedvel az ofő…
-Azok után amit tavaly csináltál én a helyedben nem csodálkoznék hogy nem kedvel…-röhögött Roli.
-Mit csináltál?-kérdeztem a padomon ülő Bálintra felnézve.
-Igazából nem csináltam semmi különöset.-húzta fel a vállát.
-Te semmi különösnek nevezed?-Röhögött fel Dávid is aki eddig a padján feküdt.
-Honnan kellett volna tudnom hogy igaz.
-Ne már mi történt?-kérdeztem visszafojtott mosollyal.
-Ez a szerencsétlen-mutatott Roland Bálintra- nekiállt azt terjeszteni hogy a tanárnő lánya aki tavaj végzett együtt van az egyik szintén végzős csajjal egy másik osztályból, Blankával ha jól tudom a nevét.
-És meghallotta hogy erről beszélsz?-néztem újra a padomon ülő fiúra.
-Neeem.-húzta el a szót.-Kiderült hogy beletrafáltam és nem csak pletyka volt.-túrt bele a hajába.
-És ezért miért téged utál?
-Mert úgy van vele hogy ha nem mondom nem úgy lett volna.
-Mi van?-nevettem fel kínosan.
-Na ja. Szóval ezért.
-Nem csak ezért.-folytatta Bia. -szintén tavaj, az osztálykiránduláson szépen megszívatta a tanárt. Résnyire kinyitotta a tanárnő szobájának az ajtaját és egy vízzel teli vödröt rakott rá, ami a tanár fején landolt, még jó hogy műanyag vödör volt.
-A kilincset se hagyd ki,-szólt közbe Kitti.-arra fogkrémet nyomott.
-Te bolond vagy.-Mosolyodtam el.
-Ez vagyok én.-mutatott magára mindkét kezével, hatalmas vigyor kíséretében az arcán. A nap további része eléggé esemény mentesen telt. Egyszer még bejött az osztályfőnök hozzánk hogy jelezze Bálintnak hogy oké, oké igaza volt, de rajta tartja a szemét.
Az utolsó óráról szinte kirontottunk a teremből és a ki/be járat felé battyogtunk.
-Gyerekek. Nagyon jó idő van. Nem sétálunk haza?-kérdezte Bálint. Én igennel válaszoltam a többiek csak furán néztek rá, ami neki is szemet szúrt.-Most mi van?
-Te. Sétálni? Beteg vagy?-azzal Réka rátette a kezét Bálint homlokára.
-Dehogy vagyok beteg. Azért mert sétálni akarok?
-Igen.-Felelték kórusba a többiek.
-Most miért? Reggel is sétáltam.
-Csak mert muszáj volt.-Szólt közbe Bia.
-De azért mert reggel sétáltam most is van kedvem hozzá. Szóval...útra fiatalok!-a kezét a magasba emelve hatalmas léptekkel indult meg a haza vezető úton. A többiek még egyszer össze néztek aztán annyiba hagyván a dolgot mindenki elindult Bálint után. Kb 10 perce sétáltunk amikor egy kéz ragadt meg hátulról. Legnagyobb megdöbbenésemre nem az egyik lány volt, hanem Roland tornyosult felém.
-Mi az?-kérdeztem furán. Nem mondott semmit. Elengedte a kezem, végig mért és tovább ment. Csak álltam ott mint valami szerencsétlen.
-Lala, mi van veled? Miért nem jössz? Aprót találtál?-kiáltott hátra nekem Bálint.
-Mi? Nem. Megyek.-Bevárt és egymás mellett sétáltunk tovább. Az első aki leszakadt tőlünk Kitti volt. Aztán Réka, Bia és Levi is bekanyarodtak egy utcába. Utána Roland, Dávid és Márk is más felé vették az irányt. Hárman maradtunk. Emma, Bálint és én. Egy ideig mind egy irányba mentünk.
-Én arra megyek.-mutatott Emma jobbra egy kis utcába.
-Okés. Szia.-köszöntem el.
-Csákány Em.
-Sziasztok.-intett egyet és befordult az utcába. Mi Bálinttal folytattuk utunkat. Elkanyarodtunk az utcába ahol lakom...vagyis nem mert Bálint megállított.
-Várj csak.-levette a táskáját és kutatni kezdett benne. Csak álltam vele szemben.
-Mielőtt azt hinnéd elfelejtettem a szülinapod…-azzal előhúzott egy 18-as számmal ellátott csicsás koronát egy szintén 18-as szalagot és egy doboz Happy Birthday feliratos csokit. A fejemen átbujtatva rám adta a szalagot majd a koronát végül a kezembe nyomta a csokit.
-Köszönöm. Nem kellett volna. -mosolyogtam rá. Nagyon jól esik hogy nem is ismerjük még olyan rég egymást, de utána nézett a születésnapomnak, és fel is köszöntött.
-Ez csak egy kis apróság.-mosolygott vissza rám.
-Nagyon köszönöm. Tényleg.-egy ideig csak nézett. Nem tudom mit kellene még mondanom de szerencsémre ő törte meg a csendet.
-Menjünk. Nehogy a szüleid aggódni kezdjenek.- bólintottam és most már tényleg elkanyarodtunk az utcába. Nem készültem fel arra ami ott várt… Három rendőr autó és egy mentő állt a házunk előtt.
-Hé. Mi folyik nálatok?-kérdezte Bálint hol rám, hol a házunk felé nézve.
-Én-én nem tudom…-elkezdtem rohanni a ház felé.
-Lala! Lala! Várj!-Kiabált utánam Bálint.
-Oda nem mehet be!-állított meg a ház előtt az egyik rendőr.
-Itt lakom! Engedjen!-éreztem ahogy egy két könnycsepp végig folyik az arcomon.
-Sajnálom de…
-Azt mondtam ENGEDJEN!!-a rendőr szinte arrébb repült én pedig berontottam a lakásba.
Az első akit megláttam Lilla volt a második pedig....ez nem lehet...Nem, nem, nem, nem, nem!!! Ez nem történhet meg!!

-------------------------

Még mindig várom a véleményeteket. 😏
Írjatok bátran 😉