REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

Költözünk...Viszlát világ!!

Azt hiszem itt az ideje hogy elfogadjam a helyzetet. Költözünk… Az oldalam helyre jött, a szobám majdnem teljesen össze van pakolva, ahogy az egész házban az összes többi helyiség is. Nem sokára jönnek a költöztetők addig elrakom a még hátra maradt dolgokat. Az ágyneműm és még pár ruha. Fura látni hogy minden dobozokban és zsákokban hever a házban.
Ami múltkor történt nem fordult elő az utóbbi időbe. Legalábbis én nem vettem észre.
Lementem a konyhába hogy egyek valamit mielőtt elindulnánk.
-Mit lehet enni?-kérdeztem anyától, aki a konyhába pakolászta a még hátra maradt holmikat.
-Neked is jó reggelt! Müzli. Mást most nem tudsz.
-Jó lesz.
-Siess. Nemsokára indulunk. A szatyorba van minden.
-Oké….
Mivel minden be van dobozolva ezért anya vett műanyag tányért és kanalat meg müzlit és tejet.
Gyorsan ettem és kidobtam a tányért és a kanalat a kinti nagy kukába. Amikor mentem volna vissza a házba, akkor kanyarodott be egy költöztető autó. Nem vártam meg még ideérnek fogtam magam és bementem.
-Anyaaa! Itt vannak.

Jó sok időbe telt mire minden ki lett pakolva a házból és be a két kamionba.
Amíg apa eligazította a két sofőrt hova kell vinni a cuccokat addig anyával a mi autónkba be pakoltuk a törékeny dolgokat. Tányérok, poharak, bögrék. Mind bedobozolva a csomagtartóba.
-Nyugodtan be is ülhetsz. Mindjárt jövünk mi is.
Bólintottam és beültem az anyósülés mögé. Bekapcsoltam a biztonsági övet és telefonoztam. Jobb dolgom nem igen van…
Pár perc elteltével jöttek anyáék. Beültek, apa beindította az autót, de mielőtt elindult volna még hátra nézett.
-Ne legyél ennyire elkenődve. Tetszeni fog az új hely, ebben biztos vagyok.
-Hát persze.
Elő kotortam a fülesem az autó ajtajának a zsebéből, egész úton meg se szólaltam. Láttam hogy anyáék beszélgetnek de nem érdekelt miről.

Nem tudom mennyi idő telhetett el mióta elindultunk de három óra biztosan. Kivettem a fülest a  fülemből és körülnéztem.
-Még is mennyi idő amíg odaérünk?
-Nem sokára ott vagyunk. Még maximum fél óra.-nézett hátra anya.
-Aaah…-már inkább nem hallgattam tovább zenét, csak néztem ki az ablakon.
Egy kicsit több mint fél óra után megérkeztünk...nem tudom hova.
-Itt is vagyunk.-mondta apa. Felhajtott a kocsi feljáróra és leállította az autót.
Kiszálltunk az autóból, a költöztetők már itt voltak. Pár perccel hamarabb érhettek ide mint mi. Apa odament hozzájuk anyával pedig a bejárati ajtó felé vettük az irányt. Kívülről igazából egész szép. Ahogy belépünk egy előszoba fogad minket, balra a konyha jobbra egy nappali. Ajtó helyett boltívek vannak mind két irányba. Tovább egyenesen egy emeletre vezető lépcső és egy ajtó, ott csak egy wc van, elvileg ott lesz majd a mosógép. Na de ahogy felmegyünk rögtön jobb oldalon egy fürdőszoba. Szemben egy szoba. Balra tovább egy kis folyosó ahonnan le lehet nézni az előszobára, a lépcső korlatja itt folytatódik egészen a falig. Ahogy a fürdő ajtóból előre nézünk jobb oldalon van három ajtó, a folyosó végén egy és bal oldalon még egy.
Anya utánam jött az emeletre.
-Megnézted már a szobákat?
-Nem, még nem. De minek ennyi szoba?-tettem fel a nyilvánvaló kérdést.
-Ez nem sok. A bal oldali ajtó a padlásra vezet. A folyosó végén van egy szoba. Meg itt jobb oldalon ez a három.
-Négy szoba. Az sok.
-Az egyik az apád dolgozószobája lesz, egy a te szobád egy a miénk. És marad még egy ha esetleg jönne valaki.
-Ahaaa. Jó.
-Melyiket szeretnéd?
-Azt!- mutattam a folyosó végén lévő ajtóra.
-De még meg sem nézted.
-Nem baj. Az jó lesz.
Be kell látnom hangulatos a ház. Fa hatású falak fekete ajtók. Tetszik.
Beléptem a kijelölt szobába ami az enyém lesz. Tágas kis helyiség. Ahogy belépek balra van egy ajtó. Mint kiderült van egy saját kis fűrdőm. Imádom.

Rengeteg időbe telt mire minden be lett pakolva a házba. Természetesen minden dobozokban, zsákokban és darabokban. Még az ágyak is. Egyedül a kanapé maradt meg egészbe mert nem szétszedhető. A konyha nagyjából egybe van mert fix a konyhabútor. Na meg persze a fürdők. Többé-kevésbé. Minden doboz és zsák oda került ami rá volt írva. Anyával behoztuk a kocsiba kint maradt dobozokat és a házba való bepakolással meg voltunk. Már csak kicsomagolni kell…
-Na melyik ágyat rakjuk össze először?-kérdezte apa kezében a szerszámos ládával.
-A tiéteket.- válaszoltam.
-Miért?-kérdezte apa.-Azt hittem azt mondod a tiédet.
-Nem. Az ráér holnap. Itt van nyolc óra mire össze rakjátok az sok idő mivel franciaágy. Az enyém is sok idő mert az is az. Majd alszom a kanapén. Csak leszedem a zsákot róla.
-Biztos?-kérdezte anya.
-Persze. Amíg ti össze rakjátok az ágyat addig én kukázok ágyneműt az egyik dobozból.
Fél óra telt el. Előszedtem három garnitúra ágy neműt. Három kis és nagy párnát. Takarót nem találtam csak a huzatot de meleg van most jó lesz egy napig az is. Nem tudom a többi hova lett rakva. Felvittem anyáék ágyneműjét hozzájuk. Az ő szobájuk a folyosón lévő középső ajtós lett. Apa dolgozószobája pedig az ami rögtön a lépcsővel szemben van.
Nyitva volt a szobaajtó szóval bementem.
Apa az ágykeret belsejében ült anya pedig tartotta az ágy oldalát amíg apa oda rögzítette.
-Hova tegyem?-kérdeztem a levegőbe.
Anya rám nézett.
-Hát...egyenlőre tedd csak le a földre. Máshova nem tudod rakni.
Leraktam és visszamentem (a még nem igazán nevezhető nappalinak) nappaliba.
Leráncigáltam a zsákot a kanapéról, felhúztam a párnákra a huzatot és beágyaztam magamnak. Egy éjszakára megteszi.
Kerestem egy törölközőt, meg a ruháim között egy pizsamát és befoglaltam a lépcső melletti fürdőt. Lezuhanyoztam és tíz óra körül elaludtam.

Hajnalba valami zajra ébredtem.Mintha valaki sétálgatna. Megnéztem a telefonomat. 02:00. Az emeletről jött a zaj. Először azt hittem anyáék de amikor felmentem nem az ő szobájukból hallottam, hanem a padlásra vezető ajtó mögül.
Megfogtam a kilincset és lenyomtam. Zárva.
Megfordultam hogy bekopogtak anyáékhoz mert valami van a padláson. Már emeltem a kezem amikor ajtó nyikordulásra lettem figyelmes. Hirtelen megfordultam az ajtó nyitva. Ez meg hogy? Az előbb zárva volt nem?! Vagy lehet csak szorul a kilincs...teljesen kinyitottam az ajtót. Egy lépcső. Ez vezet fel. A lépcső aljába van egy villanykapcsoló. Felkapcsoltam. Erős fény világította meg a kis helyiséget. Én biztos nem vagyok normális hogy az éjszaka közepén megyek a padlásra...felmentem a lépcsőn ahol újabb ajtó fogadott benyitottam, rögtön felkapcsoltam a lámpát. Ahhoz képest hogy padlás olyan a lámpa mint a nappaliba. Arra számítottam hogy nem lesz fent semmi...de...konkrétan egy csomó régi kacat van itt.
Beljebb sétáltam. A padlás közepén járhattam amikor leborult valami mögöttem. A szívinfarktus kerülget! Oda sétáltam a leborult doboz halom felé. Az egyik kisebb kartondoboz kinyílt és a tartalma a földre borult. Kiesett belőle egy kisebb fadoboz is. Nem tudom mi van benne egy lakattal van lezárva. Kíváncsi vagyok mi lehet benne. A fadobozt magammal vittem. Lekapcsoltam a padláson a lámpát és becsuktam magam után az ajtót. Lesétáltam a lépcsőn és ugyan így tettem.
Csodálom hogy anyáék nem keltek fel.
Visszamentem a nappaliba és leültem a kanapéra. A telefonom vakujával világítva analizáltam a kis dobozt. Azt hiszem anya kulcs csomolyán van egy lakat kulcs amit sosem használt, csak van. Kimentem az előszobába és anya kulcsával mentem vissza. Belepróbáltam a kis kulcsot...el sem hiszem...jó bele…

Lassan felnyitottam a tetejét….