REJTÉLY AZ ÉLETEM...de megoldom...

Első nap...

Nyár végére már teljesen belaktuk az új házat. Eltűntek a dobozok, már jó ideje minden a helyén van. Augusztus 30.-a van. Már csak egy napig sziesztázhatok itthon utána jön kőkeményen az új suli szokjunk bele dolog. Viszont pozitívum hogy az iskolának nincs egyenruhája. A lényeg a fekete nadrág, fehér felső kombó. És hogy várom e? Nem mondhatnám, de ez van….

Ééés a nagy nap...Bleh...Iskola….
Hajnalba (khm...hat órakor) a telefon szörnyű visítására ébredtem.
-Miért?!-megfogtam a párnám és beletemettem a fejem. Hogy miért nem nyomtam ki egyszerűen az ébresztőt nem tudom…. Lerúgtam magamról a takarót és hanyatt feküdtem a hatalmas ágyamon. Megfogtam a zaj forrását és kinyomtam a még mindig őrjöngő telefonom. Lekászálódtam az ágyamról és a saját bejáratú fűrdőm felé vettem az irányt. Megálltam a tükör előtt, szokásos fogmosás, mosakodás, fésülködés. Az arcomról töröltem le a vizet és tettem volna vissza a törölközőt a fogasra amikor megláttam valakit magam mögött a tükörbe. Először megijedtem és hirtelen megfordultam a saját tengelyem körül.
-Basszus….Lilla…!!-szitkozódtam suttogva. Erre ő csak kiröhögött…
-Örülök hogy jól szórakozol…-megvonta a vállát. -Segíts! Mit vegyek fel? Új suli. Új minden.
Odasétáltunk mindketten szekrényemhez és elkezdtem előszedni belőle a lehetséges variációkat. Lillának mutattam őket. Végül lett egy biztos nem, és egy még egyszer átnézzük kupac. A végeredmény egy fekete térd fölé érő szoknya lett egy fekete csipkés hosszú ujjú inggel.
-Ez nem néz ki hülyén?-néztem magam a szekrényre erősített tükörben. Lilla megrázta a fejét és tátogott egy: Remek ez így!-et.
-Fura hogy egy szellem ad nekem divat tanácsokat…-néztem rá mosolyogva. Ő is elmosolyodott és kitárta a kezeit.
-Ez vagyok én!
-Hé!! Most hallottalak!!
*Tényleg??* Csillant fel a szeme.
-Ezt most megint nem…Fújtatott egyet és elterült az ágyamon.
-Hihetetlen, itt sem vagy de elfoglalod a szobám.-huppantam le mellé.
-Lala!-kopogott be anya az ajtón.-Felébredtél már?- Felálltam az ágyról és kinyitottam az ajtót.
-Fel! Jó reggelt!-mosolyogtam.
-Gyere le reggelizni. Jó látni hogy nem szomorkodsz.
Lementünk együtt a konyhába. Apa már ott volt,öltönyben ült az asztalnál és a kávéját itta.
-Jó reggelt.-köszöntem.
-Jó reggelt.-nézett rám.-Csinos vagy. Első nap. Várod?
-Hogy a viharba ne..-válaszoltam.
-Beviszlek rendben? De csak ma.
-Okés.- kerestem egy tányért amiből ehetek müzlit, aztán elő kerestem ami még kell. Oda vitt az asztalhoz és leültem apával szemben.
-Még nem láttam rajtad ezt a felsőt.-nézett meg jobban anya.
-A szekrényben találtam.
-És milyen cipőt veszel fel hozzá? Adjak kölcsön magassarkút?
-Isten őrizz. A fekete tornacsukám jó lesz.
-Egy kicsit lehetnél nőiesebb. Nem gondolod?
-Szoknyában vagyok. Nálam ez is nagy szó.
-Jé! Tényleg. Nem értem miért nem hordasz többször szoknyát. Nagyon jó alakod van. Nincs mit szégyelned.
-Jaaaj. Ne kezd kérlek...
-Én nem.-tette fel a kezét védekezően.
Megettem a müzlimet és a tányért meg a kanalat a mosogatóba tettem. Felmentem a sima fekete tornazsákomért, amibe bele tömtem egy váltás ruhát (szintén Lilla választotta).Felkaptam a hátamra és lementem felvenni a cipőmet. A hajammal igazából semmit nem csináltam csak megfésültem, szóval a csípőmig lógott.
-Apaaa! Mehetünk!-kiabáltam be a konyhába.

Mint kiderült nincs messze annyira a suli. Mármint autóval durván 15-20 perc. Ami gyalog nekem több mint egy óra lenne. Megálltunk az iskola előtt, de mielőtt kiszálltam volna apa még utánam szólt.
-Csörgess meg ha végeztél és eljövök érted. Aztán bemegyünk bérletet venni, holnaptól busszal jársz.
-Megtudom venni magamnak.
-Ahhoz előbb oda kéne jutnod. Majd elviszlek.
-Oké.-adtam meg magam.-Akkor később.-kiszálltam ki az autóból és becsuktam az ajtót. A tornazsákkal a hátamon és a telefonommal a kezemben indultam el a végzetem felé...úgy értem a suli bejáratához.
Mint kiderült belépőkártya használata kötelező. Ez remek...Vettem egy mély levegőt és oda sétált a portáshoz aki a kis ablakon nézett rám.
-Jó reggelt!
-Szerbusz.-mosolygott rám az ősz hajú, alacsony bácsika.
-Öhm...új vagyok és nem tudom hova kéne mennem, meg belépőkártyám sincs... tudna segíteni?
-Persze.-felállt a székéből és ki jött az ablak melletti ajtón. Így hogy velem szembe állt még kisebbnek tűnt. Pedig nem vagyok valami magas. A 166 centimmel elbújhatok.
Kinyitotta egy kártyával az ajtót és beengedett rajta ő meg jött utánam. Utána már én mentem ő utána. Keresztül mentünk egy hatalmas aulán ahol szemben két lépcső van de mindegyik ugyan oda vezet. Felmentünk az egyiken és egészen az emeleti körfolyosó közepéig vezetett.
-Ez az igazgatói titkárság. Nyugodtan kopogj be.
-Rendben. Köszönöm.-azzal magamra hagyott. Bekopogtam.
-Gyere!-szólt ki egy hang. Benyitottam ahol egy pult mögül egy rövid barna hajú nő nézett rám.
-Jó reggelt!-köszöntem.
-Jó reggelt! Miben segíthetek?
-Új vagyok…
-Ááh az új lány!-vágott a szavamba.-Várj csak.-felpattant a helyéről és átsétált egy másik helyiségbe. Kis idő múlva kikukucskált az ajtó mögül.
-Gyere csak utánam.-Szólt barátságosan, és kitárta az ajtót.Ha itt mindenki kedves, nem lesz annyira rossz. Beléptem az újabb helyiségbe.
-Jó reggelt!-ma már jó sokadjára mondom.
-Szia. A nevem Milantos Gábor. Az igazgató vagyok. Te bizonyára az új diákunk vagy. Öhm…
-Laura.-segítettem ki.
-Igen. Igen. Mikes Laura. Meg is van a papír.-Azzal átnyújtotta azt.
- A 12/B osztályba lettél beírva. Remélem nem lesz ebből probléma. Elég...eleven egy osztály.
-Biztosan nem lesz probléma.-néztem rá.
-Liza elkísér a teremhez.-nézett a titkárnőre, aki csak mosolyogva bólintott.- Üdvözlünk az iskolába. A papírt majd olvasd el. Fontos.
-Rendben.

Liza...néni? Szóval ő elkísért még egy emelettel feljebb lévő terembe. 207-es. Bekopogott majd benyitott.
-Szép jó reggelt! Klári ki tudnál jönni?-én e közben csak álltam az emeleti korlátnak dőlve. Kijött a tetemből egy egész magas, vékony, vörös, göndör hajú nő.
-Ó szia. Már vártunk. Az év végén tudtuk meg hogy jön egy új diák. Mindenki nagyon várt már.-gondolom mennyire vártak...de nem mondtam ki. Csak gondoltam. Köszöntem, bemutatkoztam. Ez a nap erről szól.
A két nő még váltott pár szót aztán ott hagyott engem és Klári. Ha jól hallottam. Még nem mentünk be a terembe.
-Hívj csak egyszerűen tanárnőnek. Rendben?
-Rendben.-kicsit úgy beszél ez a nő mintha azt hinné hogy szellemileg visszamaradott vagyok. Na mindegy… Beléptünk a terembe. Síri csend fogadott. Ez lenne az eleven osztály? Akkor milyen az amelyik nem eleven?
A tanár oda állt az asztala mellé és mutatta hogy álljak oda én is. Így is tettem. Bemutatott az osztálynak...mármint engem, és átadta a szót.
-Mint hallottátok a nevem Laura. De mindenki Lala-nak becéz…

Túlestem a bemutatkozáson. Átéltem egy unalmas évnyitót és kezdőthet a három osztályfőnöki. Szívás hogy csak én nem ismerek senkit…
Az első ofői elment az órarend lediktálásával és azzal hogy mindenki mondott pár szót magáról. Nem valami nagy osztálylétszám. Összesen tízen vagyunk. Nem sok…
-Szia.-felnéztem a hang forrására ami egy nagyon sötét barna, már-már inkább fekete hajú lányhoz tartozott. Hatalmas barna szemeivel nézett le rám. Végül a leghátsó pad sorba kerültem az ablak mellé.
-Szia.-köszöntem vissza mosolyogva.
-Kitti vagyok. Holnap ha gondolod jöhetsz velem az órákra. Valószínűleg nem tudod  hol vannak a termek.
-Az jó lenne. Köszi.-még biztosított arról hogy álltalában nem ilyen csendes az osztály és hogy majd belerázódok.

Túléltem az első napomat...király vagyok…
Megcsörgettem apát hogy jöjjön értem, utána elmentünk bérletet venni. Jó program….
Hazaértem letusoltam és bedőltem az ágyba ekkor láttam meg Lillát.
-Mit csinálsz itt?-egy elég csúnya pillantást kaptam válaszul.-Rossz hogy nem hallak ugye tudod?-néztem a szemébe. Csak bólintott.-Bárcsak hallanálak. Újra…Te figy…-leült az ágyam szélére.-Nem...mindegy…-a születésnapunkról akartam kérdezni de talán jobb ha nem teszem.
-Miért nem hallak??
*Nem tudom*
-Legalább megtanulok szájról olvasni…máshogy úgy se tudunk beszélgetni…
*sajnálom…*
-Ne. Ne sajnáld. Nem a te hibád...gondolom.-Hátra hajtottam a fejem a párnán.
-Miért csak néha jelensz meg?-kérdeztem csukott szemmel de aztán rájöttem hogy ne várjak választ. Elnéztem újra az ágy széléhez.
-Lilla? Hol vagy.-Semmi válasz. Már megint eltűnt...