Toph sztorija |Avatar ff.|

Az üldözés

Az utazás megkezdődött, viszont én ki nem állhattam a repülést. Nem láttam semmit. És persze az is rájátszott, hogy az első kalandom Aanggal, Sokkával és Katarával... hát mi is erre a legjobb szó? Tragikus volt. Appa vedlett, ezért 3 harcos lány folyamatosan követett bennünket, aztán összevesztem Katarával, majd mikor én voltam az egyetlen gondolkodó lény a csapatban, és rájöttem, hogy azért találnak meg folyton, mert Appa vedlik, elküldtek. Egyedül Sokka akart engem ott tartani, a többiekkel (főleg Katarával) jól összevesztem. Engem (akkor) nem nagyon érdekelt (Sokka), úgyhogy leléptem. Eljöttem otthonról 3 ok miatt:
1. Az avatarnak segítek földidomítást tanulni
2. Az apám "elengedett"
3. Itt nem kell olyan ostoba szabályokat betartani...
Az utolsóval kapcsolatban viszont tévedtem! Katara anyuci folyton azt akarta, hogy segítsek! Ch!!! Azt lesheti!
De ebben a kalandban tudtam meg ki az a Zuko. "Egy megkeseredett copfos srác aki a fél világon át követett minket." Sifu Sokka szavait idézve. Ekkor még azt gondoltam, hogy egy nyomott lelkű tapló, akivel én már úgysem találkozom. De ez máskepp lett.
Szóval elindultam... azt sem tudtam merre megyek... csak úgy nekiindultam a nagyvilágnak abban a reményben, hogy majd belebotlok valami faluba. Hát, ha faluba nem is, egy új barátba belebotlottam... pontosabban éreztem valamit a szikla mögött és leütöttem, majd ő megkínált teával. (Ez így elég hülyén hangzott, de mindegy XD) Ezt most úgy fogom mondani, mintha ott lennénk, jó?
-Ez nagyon eltalálta a hátsómat - nyöszögte Iroh, miután megtámadtam
-Óh! Maga meg ki?
- Oh... Iroh vagyok - mondta, még mindig az eltalált testrészét fájlalva
- Bocsánat, hogy megijesztettem!
-Nincs nagy gond... bár ez nem csak ijesztés volt. Tudod, hogy szerintem mi a legjobb ilyenkor? Egy csésze forró tea! Kérsz?
-(nevettem egyet, majd válaszoltam) Igen, köszönöm! - mondtam (fel sem merült bennem, hogy rossz ember lenne mivel öreg, a súlya alapján pocakos, szereti a teát és nyomorék a "humora" (XD)
-Tessék, a teád! - mondta Iroh, majd egy teli csészét nyomott a kezembe - Egy kicsit fiatalnak tűnsz ahhoz, hogy egyedül kóborolj.
-Te meg egy kicsit öregnek - vágtam vissza, viszont el kezdett nevetni
-Talán az is vagyok.
-Tudom mit gondolsz. Azt hiszed, hogy egyedül nem tudok boldogulni
-Azt én nem hiszem - mondta
-Még azt sem hagytad, hogy a teámat én öntsem ki.
                             ...

A nagy lelkizés közben megemlítette az unokaöccsét is akivel tökre hasonló helyzetünk volt. A nevét nem mondta, de ettől függetlenül szimpatikus lett. Iroh beszéde meghozta a hatását. Ígyhát elindultam megkeresni a barátaimat. Visszamentem oda ahol utoljára találkoztunk, majd követtem Appa szőrének nyomát. Egy kis gyaloglás után éreztem, hogy ott vannak, viszont azoknak a lányoknak az egyike is, aki üldözött. Harcoltak vele, úgyhogy én is besegítettem. Sarokba szorítottuk, ő lelőtte Iroht mi pedig őt, aminek nem volt sok haszna, mivel - tudja a rák, hogyan de - elmenekült. Iroh unokaöccse nagyon ideges lett, de én éreztem, hogy az öregnek nem állt le a szíve és rendesen lélegzik. Magyarul kutya baja. A bemorcult fiú pedig elküldött minket. Hazafelé szavak nélkül kibékültünk Katarával és vége lett pár mozgalmas napnak.