Toph sztorija |Avatar ff.|

A Laogai tó

Összesen 1 hete voltunk a városban, de éveknek tűnt. Ez alatt az egy hét alatt csak unalmas dolgokat csináltunk, és ez most sincs másképp. Sokka és Katara valamilyen kártyajáték-szerűséget játszanak, Aang éppen szórja az Appáról készült röplapokat, amiket nemrég készítettek egy nyomdánál, én pedig éppen egy fallal labdázom... Előtte pedig Katarával fürdőben voltunk, aztán benéztünk egy állatkertbe, meg Katara be akart ülni egy teázóba, de nekem már nagyon elegem volt a halál unalmas programokból, úgyhogy nem mentünk.
Valami értelmeset is kéne csinálni!!!
A gondolatmenetem után rögtön be is rontott Aang a szobába... ez zökkentett ki. Piciláb után nemsokkal jött Joo dee (és egyébként, ami ijesztő, hogy a múltkor a bálon a Long Fenggel való beszélgetésünk után egy másig Joo dee nevű nő kísért haza minket), Imádott nőszemélyünk, akit nagy ívben leteremtettünk azért, amiért azokat a tetves szabályokat be akarta tartatni velünk. Aang tényleg teljesen kiborult és akkor sem szidott le vagy lepődött meg, amikor a házunk egyik falát ledöntöttem. Hogy miért csináltam? ... Hát... igazából magam sem tudom... Talán, mert Piciláb beszéde felpezsdítette a vérem? Fenébe a szabályokkal! Ha nem lehet ledönteni a ház falát, én megteszem. Na, mindegy, hagyjuk ezt a témát! Elmentünk felragasztani a maradék plakátokat (Joo dee azt mondta, hogy tilos, de ez mégnagyobb ösztönzést adott nekem) én nem nagyon tudtam segíteni ezért csak Sokkának adogattam a lapokat. De, de, de! Mi tud feldobni egy ilyen unalmas munkát?! Hát persze, hogy Katara régi pasija, akiről fingom nincs, hogy ki! Csak annyit tudok, hogy Katara régi pasija, mivel többet veszekedtek, mint az ötvenéves házasok. A Tag félre akart minket vezetni, azzal, hogy azt mondja, hogy Appa a Bálnafarok-szigeten van. De annyira szerencsétlen volt a srác, hogy jöttek a haverjai, akiket a csóri letagadott és pont az ellenkezőjét mondták annak, amit Villámtól hallottunk. Mindannyian igazat mondtak. Meg tudtam állapítani, mivel ilyenkor az embernek megváltozik a légzése és a szívverése. Sokkának ekkor leesett a tantusz és rájött, hogy a fickó agymosáson esett át. Elvittük egy elég pici és elhagyatott házba, hogy felidéztessük a pasas emlékeit és eloszlassuk az agymosás okozta ködöt. Katara megpróbálta a vízzel gyógyítani a csákó agyát, és valamilyen szinten be is jött. A fiúnak derengett valami a központról, meg valami tóról.
-Várjunk csak! - jött rá Sokkára a felismerés. - Joo dee is ezt mondta! Azt, hogy üdülni ment a Laogai tóhoz. - kiáltott fel.
Laogai tó, Laogai tó... nem is emlékszem, hogy az a varangy ilyet mondott volna... nem is igazán figyeltem rá. Szerencsére Sokka igen, és igaza is lett. A Laogai tó alatt volt a központ. Nélkülem, viszont nem sokra mentek volna, mivel csak én "láttam" a bejáratot. A partról egy alagút vezetett a központba, ami a tó alatt volt. Kihoztam a víz felszínére a bejáratot majd mind lementünk. Sorra nyitogattunk be a cellákba Appát keresve. És akkor jön a kérdés, hogy én nem éreztem lábammal, hogy hol van... Hát nem, kisanyám! Mindegyik cellában volt valami, ezért nem tudtam, melyik Appa! Na, akkor mi van?! Khm... Egyszer benyitottunk egy olyan helyre, ahol Long Feng és az emberei vártak minket. Megtámadtak! Szerencsére ott volt a jó kis csapatunk, ahol a tagok kölcsönösen megmentik egymás életét. Aztán azt veszem észre, hogy Aang és Katara pasija lelécelnek. Valószínűleg Long Fenget követték. Ameddig ők őt üldözték, addig mi elintéztük az ott maradt embereket. Be kell vallanom, ez a harc nem volt egy piskóta, de már volt nehezebb dolgom is. Mikor végre mindenkit kiütöttünk, sovány malac vágtában rohantunk Aangék után. Amikor odaértünk, Villám a földön feküdt, Aang pedig mellette guggolt. Az a szemét Long Feng pedig nem volt sehol! Katara a sebesült fiú mellett akart maradni, de akkor megszólalt Ő. Ő, akiről még említést sem tettem, pedig szinte végig itt volt. Colos.
-Erre most nincs idő, menjetek! Őt bízzátok ránk! Ő a mi vezérünk.
Nem volt sok időnk ezzel az egy megszólalással foglalkozni, mivel Villám éppen a halálán volt. A csapatunk maradt volna még, de a srác ösztönzött minket, hogy nyugodtan hagyjuk ott, mert meggyógyul. Nem lesz semmi baja.
Természetesen hazudott.

Miután egy cellában megtaláltuk Appa szőrét, tudtuk, hogy valaki elengedte és reméltük, hogyha azonnal elindulunk még elérhetjük. Kint szintén Long Feng várt az embereivel. Ezek mindenhol ott vannak?! Na mindegy! Bekerítettek minket. Már éppen készültünk volna a harcra, mikor hirtelen megjelent a keresett személy. Appa. Gyorsan elsöpört mindenkit, de a kedvencem az volt, mikor bedobta Long Fenget a tóba. Nagyon megörültünk neki, a többiek el is kezdték ölelgetni, viszont én csak megsímogattam a nóziját. Gyorsan felpattantunk rá, majd elinaltunk. Örültünk, hogy meglett Appa, viszont azt sem tudtuk elfelejteni, ami a tó alatt történt. Szegény Katarát jócskán lelombozta. Sőt, nem csak őt.