Toph sztorija |Avatar ff.|

A Kígyó-átjáró

A homokidomárok úgy betojtak, hogy még azt is felajánlották, hogy kivisznek minket. Így kerültünk a sivatagtól nem messze egy kis forráshoz, ahol végre van víz, látok és lazíthatunk is. Sokka persze most is csak tervezgetett. Valami Kígyó-átjáróról beszélt (nem valami barárságos név), de aztán hirtelen pár menekült félbeszakította, akik szintén Ba Sing Se-be tartottak. És nincs is jobb dolog a világon, mint összeállni olyan emberekkel, akiket ebben a minutumban ismertél meg! Mondjuk, ezek az idegenek tudtak egyet s mást a Kígyó-átjáróról, nem úgy mint drágalátós Sokka barátunk, aki a halálos utas terve miatt még egy vállbaboxolást is kapott tőlem ajándékba. Ígyhát elindultunk a Telihold öbölbe (ahova menekült társaink mondták) és komppal terveztünk átkelni Ba Sing Se-be. Éppen jegyeket váltottunk volna a kompra, amikor közölték velünk, hogy útelevelek is kellenek. (Hoppá!) Aang szerencsétlenkedett egy kicsit, de így sem engedett a banya, aki a jegyeket osztotta. Tudtam, hogy a Bei-fong pecséttel mindenhova VIP-m van, úgyhogy bevetettem a "Gazdag családból vagyok!" módszert, és egyből kiadták nekünk a jegyeket. Sajnos az embereket azzal meg lehetett győzni, hogy neves családból származom... mondjuk nem sajnos, mert az előnyünkre vált, és ami nekünk és az avatarnak is kedvez, az jó! Éppen húztunk volna a kompra, de egyszercsak azt érzem, hogy Sokkát valaki fogja, és nemes egyszerűséggel maga felé fordítja azzal, hogy:
-Jegyeket és útleveleket kérek!- Ahj, Sokka, mit rontottál el megint? Gondoltam magamban. A csaj (mert a hangjából erre következtettem) mondott egy hosszú monológot, mintha a srácnak tudnia kéne, hogy ki is ő. Én még életemben nem találkoztam vele. Mivel minden hangot megjegyzek, és ő még nem volt a listámon, tudtam, hogy még nem szólt hozzám.
-Ismerjük egymást? - bukott ki a kérdés a fiúból.
-Nem is emlékszel rám? - Kérdezte a lány. Ezek szerint már találkoztak. - Erre talán emlékszel! - mondta, majd egy cuppanást hallottam. Jaj, Sokka, mi történt?! Ki ez a csaj?! (XD)
-Suki! - kiáltotta a srác, mintha csak a kérdésemre válaszolt volna.
-Sokka! De örülök, hogy látlak! - mondta (ezek szerint) Suki. - Aang, Katara! Sziasztok!
-Suki? - kérdezte Katara. - De régen nem találkoztunk!
-Szia! - üdvözölte Aang. Tök jó! Csak én nem ismertem. - Ő itt Toph. - mutatott be engem. Pedig már azt hittem, mindenki megfeledkezett rólam.
-Oh, helló! - köszönt.
- Szia! - zártam rövidre a bemutatkozást.
- Gyertek, üljünk le beszélgetni! - Hívott a lány.
Leültünk egy közeli padhoz, és kezdődött a beszélgetés. (Témák, amikhez nem tudok hozzászólni... mivel... nem igazán ismerem őt.)
-Alig ismertelek meg smink nélkül! - csodálkozott Katara. Miért? Ilyen csúnya lenne? (XD) - És ez az új egyenruha! - Tuti, ez is olyan jól áll neki (XD)(túl sok az XD). Ahj! Egész hosszú ideig dumáltak. És ebből kiderült, hogy a lány egy Kyoshi nevű szigetről való harcos, és nekem valami olyasmi állt itt össze, hogy Sokkával nagyon jó a kapcsolatuk (😒)! Érdeklődött Appa feleől (ami Aangot nem igazán érinette meg, amit furcsáltam is)... bla, bla, bla... Majd jöttek a drága menekült barátaink, akik elhagyták a cuccaikat (beleértve a jegyeiket is a kompra), ezért Aang felajánlotta, hogy átvisszük őket a halálos úton, azaz, a Kígyó-átjárón. Nekem sem volt ínyemre a dolog, Sokka viszont annyit nyavajgott, mint egy kislány!

Hosszas gyaloglás után elértünk az átjáróhoz, és ezután csak méghosszasabb gyaloglás várt ránk. Párszor megmentettem pár embert a lezúduló szikláktól. Páran meg is köszönték (khm, Sokka szinkronhangját nekem kellett adni, mert nála úgy hangzi a köszönöm, hogy: Suki, nem esett bajod?). Estére természetesen megálltunk aludni, és másnap folytattuk az utunkat.
Volt egy rész az átjáróban, ahol víz alá került a föld. Először vízidomítással akartunk átkeli, de egy hatalmas vizikígyó, megakadályozott. Gyorsan feljebb emeltem egy darabot a földből, így szerencsére nem kerültünk víz alá. Utálom a vizet. De komolyan, szinte mindennél jobban utálom, ha meg kell próbálnom úszni! Katara gyorsan csinált egy jégátjárót, a vízből kiemelkedő kis szikla, és a túlpart közé, amíg Aang lefoglalta a kígyót.
Mindenki olyan gyorsan és simán átszaladt, mintha  a jég nem is csúszna, de én nem mertem egy vékony kis hideg "hídon" átmenni, ahol nem is látok, ígyhát ott maradtam egyedül a sziklámon. Sokka megpróbált bíztatni, de engem csak az tudott meggőzni, amikor a kígyó mellettem csattant a sziklán. Lassan, óvatosan elindultam a jégen és hallgattam a fiú hangját, hogy biztos jó felé menjek. Éppen kezdtem megnyugodni, amikor hirtelen eltört a jég alattam (pontosabban a kígyó rávágódott) és én pedig a vízbe estem. Nagyon megijedtem és csak kiabálni tudtam, mivel ha vak vagy, nem szeretsz és nem tudsz úszi, akkor... nem tudsz úszni.
-Megyek Toph! - hallottam meg Sokkát, majd mikor már a víz alá kerültem, két kezet éreztem meg a karomon. Felhúzotta víz fölé, így mar kaptam levegőt. És most jönne egy nagyon kínos rész... igen ezért rossz, ha az ember vak. Nem tudja megállapítani, ki a megmentője... ezért... na jó, hagyjuk! (Suki helyett miért nem tudott volna Sokka jönni?)

Huhh! Végre kiértünk az átjáróból! Nademitadajóisten?! Szülés! Egyem a szívüket a kis menekült társainknak, hogy egyikőjüknek pont most kell szülnie! Na de mindegy, nem volt vészes. Végre látszott Ba Sing Se fala és végre Suki is lelépett... Khm... mármint... cuppanósan elbúcsúzott Sokkától. Aang pedig elindult megkeresni Appát. Mi is éppen indultunk a fal felé, mikor megláttuk, hogy Aang már a szembeforgalommal jön.
-Aang, miért jöttél vissza? Nem Appát keresed? - értetlenkedett Katara.
-De igen. De megállított valmi. Valami fontos. - válaszolt a fiú. Itt már, ha jobban odafigyeltem, éreztem a távolban valami óriás járművet, de kellett Aang alátámasztása is. Ez egy fúró.

Bocsi, hogy ritkán hozom a részeket, de próbálok minőségre menni, nem pedig mennyiségre. Próbálok! 😅