Toph sztorija |Avatar ff.|

A falak és titkok városa

Aznap este a külső falon aludtunk, majd kora reggel elindultunk, hogy minél hamarabb bejuthassunk a városba. Mert hát, minél hamarabb bejutunk a városba, annál hamarabb kereshetjük Appát. Minél hamarabb kereshetjük Appát, annál hamarabb mehetünk el a városból. A többiek először elég izgatottak voltak, viszont én már gyűlöltem az egész várost... Aztán a banda többi tagja is elég hamar rájött, hogy ez így nem lesz jó, mikor próbáltak beszélgetni azzal a rémes műmosolyú nővel, Joo dee-val. Már a hangján is hallatszódott az erőltetett vigyor.
-Ez a nő süket?! - akadt ki Sokka. - Csak minden második szavamat hallja meg.
-Ezt úgy hívják, hogy fegyelmezés. Szokj hozzá! - fontam keresztbe magam előtt a karom.
Miután vége lett a csodálatos idegenvezetésnek, a nő közölte velünk, hogy egy hónap múlva bemehetünk a királyhoz "Pontosabban 6-8 héten belül." Hát... nem tudom, ki hogy van vele, de nekem a 6-8 hét inkább 2 hónapnak tűnik, nem egynek...
Elindultunk megkeresni Appát de a bébicsőszünk folyamatosan kísérgetett mindenhová. Így a városlakók nem voltak túl őszinték hozzánk. Ám egyszercsak itthagyott minket! Hála az égnek! Végre normálisabban beszéltünk egy öregemberrel, akitől megtudtuk, hogy itt tilos a háborúról beszélni. (Mintha magunktól nem jöttünk volna rá.)
A szállás és a vacsi egész jó volt, de valószínű, hogy csak azért, hogy elterelődjön a figyelmünk a háborúról, meg a királyról... Egész este azon agyaltunk, vajon hogyan juthatnánk be a nevezetes Föld királyához, de nem jutottunk semmire. Végül úgy döntöttünk, reggel jobban forog az agya az embernek, úgyhogy aludtunk egyet, és láss csodát! Jött az ihlet. Katara kitalálta, hogy lógjunk be egy királyi bálba, ahol egyébként egy sima medve lesz a díszvendég. Egy SIMA MEDVE! Hát, ilyennel se találkoztam még... Na mindegy! A zseniális tervvel az volt az egyetlen probléma, hogy a srácok eléggé parasztosan viselkedtek és nem igazán illettek be egy királyi bálba. Maximum pincérnek mennének el. Egyedül Kataránál láttam esélyt arra, hogy valahogyan beolvadjon. Mivel engem kiskoromban erre neveltek, tudtam hogy kell viselkedni és ezt egész nap ismételgettem: "Nem beszélünk sokat! Előkelően sétálunk! Nem szürcsölünk! És nem fejelünk össze a másikkal, mikor meghajolunk!" Én segítettem Katarának viselkedni, ő pedig segített nekem puccba vágatni a külsőmet. Fogalmam sem volt, hogy nézhettem ki, de amikor kimentünk a fiúkhoz Aang azt mondta, hogy gyönyörűek vagyunk, szóval nem lehetett annyira rémes.
Az eredeti terv az volt, hogy az oldalsó kapunk engedjük be a pornépet... azaz a fiúkat, viszont ez nem jött össze, mivel az az idióta őr nem tisztelte annyira a Bei-fong pecsétet, hogy beengedjen minket. Aztán meg az a pasas, akivel sikerült bejuttatni magunkat, nem akart lekopni rólunk. Végül elhívták máshová és akkor megéreztem Aang pici lábait, úgyhogy végre találkoztunk a fiúkkal. A mosolygó halál nőszemély miatt rájöttek, hogy itt az avatár, úgyhogy Sokka úgy döntött, hogy amíg Aang lefoglalja a népet, addig megkeresi a királyt. Hát, nem jött össze! Ugyanis valami kőkezek elragadtak minket és elvittek egy kis terembe, ahol Long Feng mindent elmondott. Hogy a Föld királya csak egy báb, hogy a falakon belül nem eshet szó a háborúról, hogy az az elméletük, hogy a háború sosem fog véget érni, viszont Ba Sing Se-ben örökre béke marad.