Én, Lady Rowling(Krilov család I.)

5_2.

A konyhában az ivó többi részével ellentétben békesség honolt. Amikor úgy négy óra tájban a nagyteremben kezdetét vette a mulatozás, oda tevődött át a konyhából a tennivalók többsége. Csak Mrs. Burke, a tartózkodott benn, aki esténként segített Katherinenak, és a bankár háztartását is vezette. Előrehajolva szította a tüzet, amikor beléptünk. Terjedelmes hátsóját pillantottam meg elsőként a helyiségben. Ahogy lehajolt, hátul felkapott a szoknyája. A magas szárú cipő fölött világos rózsaszínnel virított a térdhajlat puha húsa. Felegyenesedett, hátra fordult, és összecsapta a kezét.

– Jaj édesanyám! Hogy néz ki doktor! Megtámadták ezen a békés vidéken? – kiáltott.

– Dehogy, Mrs. Burke – csitította Krilov, és megsimította a vállát –, ne essen kétségbe! Ügyetlennek bizonyultam, és leestem egy szikláról. Lenyúztam a vállam, kificamítottam a bokám, és szégyenszemre el is ájultam. Miss Rowling sietett a segítségemre. Még szerencse, hogy képzett nővér.

Mrs. Burke csípőre tette a kezét, és összevon szemöldökkel jelezve nemtetszését, végigmért minket.

– Mi a csudának mászik maga sziklákra? Rosszabb a gyerekeknél.

– Egy különleges, ritka madár fészkét kerestem, de pórul jártam. – mesélte Krilov ártatlan képpel, és még bárgyún pislogott is hozzá, ahogy azt egy szakbarbár és élhetetlen ornitológustól elvárnánk. Csupán a szemüveg hiányzott az orráról. Mrs. Burket lefegyverezte ez a látszólagos gyámoltalanság. Nem sopánkodott tovább, megértő szeretettel csóválta kontyos fejét.

– De ne szidjon, Mrs. Burke! – kérte Krilov – Inkább adjon egy rendes inget, legyen szíves!

Valóban, különösen festett letépett ujjú, véres ingében. A patak mellett fel sem tűnt megtépázott öltözéke, de itt, a civilizáció ölén szemet szúrt.

– Először melegvizet kap – határozott az asszony. Meghallgatta a beszámolót, és átvette az irányítást.

Leemelte a tűzhelyről a vizesfazekat, és gőzölgő vizet töltött a mosdószekrénybe süllyesztett tálba. Mint a legtöbb házban, Reuteréknél is ugyanaz a helyiség szolgált főzésre, mint mosakodásra. A konyha meleg, és közel a forró víz.

– Vetkezzen le – rendelkezett kurtán. – Amíg megmosakszik, hozok tiszta inget, a kisasszony pedig megnézi a vállát. Még szerencse, hogy ő is ért a sebekhez. Ki tudja tisztítani, hogy el ne gennyedjen. Aztán mindketten kapnak vacsorát.

Lehajolt, és kinyitotta a mosdószekrény ajtaját. Törülközőt vett elő, és a kezembe nyomta.

– Itt egy tiszta kendő.

Krilov nem mozdult. Némán szemlélte a tisztálkodás előkészületeit, még annyi fáradtságot sem vett, hogy segítsen a hidegvizes vödörből önteni a mosdótálba, hogy lehűljön a forróvíz. Most sem indult teljesíteni Mrs. Burke utasításait, csak állt tovább. Mrs. Burke kinyitotta a feljáróba vezető ajtót, és visszanézett az ajtónyílásból.

– Ne álldogáljon ott, akár egy szűzlány, doktor – mondta, Krilov tétovázásán anyai elnézéssel mulatva. – A kisasszony látott már félmeztelen férfit épen eleget. Vetkőzzön, annál hamarabb esznek.

Behúzta maga mögött az ajtót. Halottam lassú, nehézkes lépteit a nyikorgó falépcsőn.

A konyhába beszűrődött a nagyteremből a kiabálás, és az ércpénzek pengése a kártyaasztalon. Reuter erőteljes basszusa, ahogy eligazítja a vendégeit.

A konyhaasztalt a vacsorafőzés maradványai csúfították. Két nagyobb vizestál, koszos kések, zsíros fakanál és vágódeszka. A deszkán aprócska zöld foltok. Petrezselyemzöld levélfoszlányai, ahogy ráragadtak a nedves deszkára.