Az útvesztő fanfiction

A DÖG

-már megint mit csináltál?

-Semmit.Csak kicsúszott az a számom hogy abba kéne hagyni a körbevezetést ha annyiszor el kell neki mondania hogy fogjam be a számat!Nem tehetek arról hogy kimondom a bökött véleményem!-Csattantam föl.-De mindegy később elmondjátok,hogy mi volt?-kérdeztem kíváncsian
-Persze...-Mondta Minho úgy mintha megeröltető lenne számára.Már nagyon elegem van abból hogy hogy mindenki számára csak egy nagy teher vagyok.-De most inkább menj mert látom közeledni Albyt-mondta és intett,és ezzel belém fojtva a szót.Én meg nagy mérgesen eltrappoltam tőlük.Bökje meg az összes fiú!Miért csak én vagyok lány?Miért kell az összesnek valami baja lennie velem?Mit tettem én ellenük?Na jó.Ez így nem mehet tovább a végén kitesznek az útvesztő közepébe este.Mivel SENKI se tért vissza az útvesztőben töltött éjszaka után szóval..Már biztosan tudom hogy:

SENKI SEM ÉLHET TÚL EGY ÉJSZAKÁT AZ ÚTVESZTŐBEN!

Ezen a gondolatszálon elindulva gondolkoztam tovább.Lefeküdtem a fűre a tisztás nyugati részénél és néztem a csillagokat.               -Így eltelt volna ez a nap?Nem is gondoltam volna-Gondolkoztam magamban,és közben pedig az éjszakai eget kémleltem.Mikor már majdnem elaludtam,mikor valaki a karomnál fogva fel rántott
-Bökd meg-Mondtam neki.
-Te mondtad hogy,mondjuk el mi volt szóval te nekem itt ne siránkozz!-mondta ingerülten a fiú.
-Hogy bökött volna egy sirató.-Vágtam a fejéhez a szívélyes köszöntés miatt. -Hát most kivételesen kevesebb volt rá az esély,mint általában.-Mondta elgondolkozva. -Miért?-Kérdeztem flegmán mivel:1.Álmos vagyok 2.Nem egy hamar fogom kiheverni azt ahogy most felkeltett és beszélt hozzám szóval ha nem valami eszméletlen hírrel jött akkor engem felejtsen el mára!-
Kibököd még ma?-Kérdeztem miután még mindig nem válaszolt.
-Találtam egy dögöt.-Mondta csillogó szemekkel.Ami tőle kicsit fura volt de nem ez a lényeg.
-Hogy mit?-Beszéljen már úgy is,hogy én is értsem!Majd az ingerültségemet látva elmosolyodott
- Egy döglött Siratót.-Majd felidéztem azt a lényt amit láttam nemrég a falakon kívül,amitől kirázott a hideg is.De nem tudom csak engem nem hozhatott lázba a dolog?Mivel ez olyan nagy szám lenne?Még nem fordult elő? -És ebben mi is a jó nekünk?-Kérdeztem félve,mivel Minho úgy nézett ki mint aki most helyben szét tudna tépni.
-Hogy mondjuk még egyet se találtunk eddig te újonc bökött!-Mondta ordítva. -Jól van tényleg én kérek bocsánatot MR tökéletes,hogy még csak pár napja vagyok itt és alig tudok valamit és a meglévő kis információ morzsákból próbálom összerakni a története,hogy mi folyhat itt!-Mondtam én is felemelve a hangom.Nehogy már így beszéljen velem!
-Tudtam,hogy nem kellett volna ide jönnöm!Csak pazarolom veled az időmet!-Mondta megsértődve és hátat fordítva elindult a tisztás déli része felé ahol egy fémdoboz helyezkedett el.Amiről fogalmam se volt,hogy mi az.Így csak bámultam arrafelé mikor láttam egy alakot közeledni.Newt volt az.
-Szia Avery.-Köszönt rám mosolyogva.Egyből minden bajom és gondolatom amit Minho okozott,egy csettintésre eltűnt
-Szia.-Köszöntem vissza boldogan.Épp akartam volna kérdezni hogy mit tud a döglött siratóról.Mikor Chuck futott oda hozzánk.Szegénykémet nagyon kifárasztotta a futás mivel úgy lihegett,mint Minho mikor visszaért az útvesztőből.De nem hinném,hogy futott volna annyit vagy olyan gyorsan de ez nem lényges.Mikor odaért gyorsan megöleltem,hogy hagy tudja mondani a mondandóját.Igazából Chuckal olyan kapcsolatom volt,mintha a kisöcsém lenne.Ez alatt a pár nap alatt nagyon sokat beszélgettünk és nagyon jóba is lettünk.De most nem beszélgetni jött.Szóval mondhatná a mondandóját.Kedvesen eltoltam magamtól és megkérdeztem,bár a kérdés kicsit sem volt kedves és a hangsúlyom se,de ne hibáztassatok!Nagyon kíváncsi voltam.És kellett ami teljesen eltereli a figyelmemet arról a bunkó futárról aki teljesen elrontotta így a napom végét!

-Na bökd már ki mi történt!-