Az útvesztő fanfiction

Mindenki csak néz és hallgat

- Kitoloncolják.

-Hogy mit csinálnak?-Chuck és Newt között kapkodtam a fejemet,mivel nem értettem a szót,miután meguntam,hogy egyikőjüktől sem kapok választ és Newt csak rosszalló szemmel néz Chuckra el akartam indulni.Egy kicsit fel is voltam dúlva,mivel ma mindenki ki akarja húzni nálam a gyufát,de hát mit csináljak vele?De Newt a a csuklóm után kapott ezzel megállítva azt,hogy elmenjek tőlük.-Elmondod?-Kérdeztem a szemébe nézve,de ahogy bele nézett el is pillantott,majd sóhajtva elengedte a kezem.Most Chuck felé fordultam.-Te?-Tudtam,hogy nem a legjobb dolog itt,de nem is tudom ennyire csak nem lehet annyira rossz.Chuck nem válaszolt, csak elmosolyodott,majd megfordult és elszaladt,talán,hogy másoknak is elmondja a hírt.Így én és a másik vörös hajú maradtunk ott.A csöndet szinte késsel lehetett volna vágni,ami engem eléggé zavart.Még sose volt ilyen és nem is nagyon akarom,hogy sokáig tartson és legyen megismétlődjön.

-Csak ne gyere inkább ki este.-És szomorú szemével belefúrta a tekintetét az enyémbe.-Kérlek.-Majd a válaszomat meg se várva elment.Ne ezek után mondja meg valaki,hogy elmenjek-e.Bár eléggé kíváncsi voltam,de Newt nagyon erőltette,hogy ne menjek.Hát jobbnak látom úgy ha nem megyek,akármennyire is érdekelt,mi fog történni.Így,hogy eldöntöttem nem megyek most lett egy tengernyi időm,hát azt hittem.Lehetett vagy egy másfél órám a nap helyzetéből következtetve,mivel már elkezdett lebukni a nyugati fal mögé.Gondoltam,hogy visszamegyek a búvóhelyemre amit,tegnap fedeztem fel,de nagy meglepetésemre foglalt volt.

Thomas ült ott nekidőlve a hátával a vaskos fa törzsének.Egy ideig csak bámultam,ahogy ott merengve néz a távolba,gondolom nézte ahogy az emberek nyüzsögnek össze vissza.Valószínűleg mindenki a kitoloncolás miatt ilyen túlbuzgó,vagy csak egy sima általános nap lenne?Nem hinném.A táborra a megszokott parányi jókedv helyett egy bús és csöndes hangulat vetette ki magát,mint az elvetett magok,úgy vándorolt csoportról csoportra.

-Avery?-A nevem hallatán a hang irányába fordítottam a fejemet,Thomas meg érezhette,hogy őt nézve elbambultam.-Miért nem szóltál,hogy itt vagy?-Kérdezte nevetve.Legalább ő egy kis vicces hangulatot próbált a légkörbe vinni,ami nálam sikerült is.Értékeltem,mert ő legalább is próbálkozott,nem úgy mint a többiek akik,megtudták a hírt és elszéledtek.Annyira nem lehet csak rossz nem,hogy mindenki komoly depresszióba essen miatta.

-Hát kicsit elbambultam és nem vettem észre magamat...-Tényleg ennél jobbat nem mondhattál volna?-Nem zavar,ha leülök?-Terelve a témát,amúgy is beszélnem kell vele.

-Persze.Nyugodtan.-Majd megpaskolta a maga mellett lévő helyet,amire utána leültem.Egy kicsit csak csendben bámultuk a tisztáson megmaradt pár embert,de egy pár perc után ők is eltűntek és így kísértetiesen csöndes lett az egész útvesztő.

-Thomas.Mit talált Minho?-Kérdeztem tőle,úgy hogy még mindig a kihalt füves területet néztem.Olyan furcsa volt,mintha este lenne,pedig még csak most bukhatott le a nap a falak mögé.Ilyenkor szokott mindenki végezni a munkájával és indulnak a Serpenyőhöz,hogy megegyék az aznapi vacsorát,és közben beszélgessenek,hogy kivel mi történt ma.Nem mintha annyi izgalmas dolog történhetett volna bárkivel is,de úgy néztek ki mint egy nagy család,amiből én úgy éreztem,hogy minden nap kilógok.

-Nem mondta el?-Kérdezte.Persze gondolom Minho nem mondta el,meg az se nagyon valószínű,hogy találkoztak.Én fejemet megrázva válaszoltam.-Találtak egy halott siratót.-Be se fejezhette a mondanivalóját,mivel és közbevágtam.

-Miért nem hozta ide?-Ez annyira logikátlannak tűnt,hogy nem hoznák ide.Ez lehet annak a kulcsa is,hogy kijussanak innen.Csak nem lehetnek annyira bököttek,hogy ne csinálnának valamit érte!

-Hát azt mondta Minho hogy vagy egy fél tonnás.-Na az icipici Minho kihívásba ütközött?Azt hittem Ő maga a tökély.-Szóval csak holnap reggel hozzák el.-Megint a szavába vágtam.

-Kivel hozza el?

-Alby és Minho.-A két kedvenc emberem a táborlakók közül.Utána a távolba bámultunk,ez volt az utolsó mondat ami elhangzott közöttünk aznap,amit nem is bántam.Eléggé fáradt voltam így is.Nem akartam tovább erőltetni a beszélgetést amúgy sem,épp elég baja volt nekem is és neki is.Én a kitoloncoláson gondolkoztam,és nem hinném,hogy ő másra gondolt volna.

-Avery!-Rázogatta valaki a vállamat.Elaludtam volna?Hol vagyok?A.Már emlékszem Thomassal beszélgettünk és igen,hát elaludtam.Upsz?-Kelj már föl Alby és Newt felénk jönnek!-Erre rögtön kinyitottam a szememet,vajon mit akarhatnak?Most tényleg nem csináltam semmit.Majd a tekintetemet a két közeledő fiúra vezettem,Newt eléggé idegesnek tűnt,de már most nem tetszik a dolog.Alby pedig hát szokásosan önmaga volt,gondolom ő döntötte el,hogy ez lesz Ben sorsa.

-Avery,Thomas gyertek.-Mondta nekünk ridegen Alby.

-Alby,kérlek.-Mondta Newt neki.

-Nem!-Mondta idegesen.-Már megmondtam!-És kimondta azt,amiért Newt annyira idegesnek tűnt.

Mindenki nézni fogja a kitoloncolást!