Az útvesztő fanfiction

Csillagok és válaszok

Elösször is szeretnék bocsánatot kérni hogy nem volt jó sok ideig rész,de mostmár elkezdem írni a történetet újra.És szeretném megköszönni Delete72-nek aki segít nekem át fogalmazni a storit!❤️Na de nem is húzom tovább a szót.

Éreztem,hogy nemsokára már levegőt se fogok kapni,így egy elkeseredett sikolyt próbáltam kicsikarni magamból. Egy hang se jött ki a torkomon. Arra gondoltam,hogy így akarok futár lenni, így akarom a tiszttársaknak megtalálni a kivezető utat?Négy fal közé vagyok bezárva,és félek,én vagyok a leghasznavehetettlenebb ember. Rettegek a bezártságtól,de én nem ezt akarom! Van egy célom amit el szeretnék érni és el is fogok.

Miközben magamban beszéltem kezdtem megnyugodni. Már nem rugdostam a falat,és felhagytam a zihálással is. Befejeztem a sírást és rendet teremtettem magamban. Ezután úgy tetszett, mintha a börtönömben is minden a maga aprócska helyére került volna. Ezzal a pillanatnyi békével huppantam le a földre és elkezdtem mosolyogni. Sikerült!Legyőztem a félelmemet.

Izmaim ellazultak és a fáradtság sötét kátránytengere a föld felé kezdett húzni. A kaotikus gondoltatok a fejemben lassan álommá szövődtek. Illúzióimban szélsebesen száguldottam. A szabadtság fuvallata messze repítette futártársaim nevetését; hátrapillantottam, és megkönnyebbülten láttam, hogy egyre csak távolodunk az útvesztő baljós, sötét titokzatosságától. A föld hírtelen hepehupássá vált a lábam alatt. Fejemet képtelen voltam visszafordítani, így vaktában futottam a horizont felé. A bokám hírtelen megrándult és elestem, ám a talaj nem állított meg. Fekete felhők közt zuhanva vártam a megváltást, majd minden elsötétült.

A testem összes izma megfeszült és szemhélyam felcsapódott. Autómatikusan felültem és letörtem homlokomról az izzadságcseppeket. Kezdtem magamhoz térni.

Felemeltem kócos kobakomat és a tiszta égboltra szegeztem a tekintetem. Gyönyörű csillagos éjszaka volt.Mivel nem tudtam aludni elkezdtem csillagképeket keresni.Megtaláltam az összes zodiákust az égen,amire emlékeztem.Ekkor rájöttem valamire: hogy az az Avery aki voltam imádta az égitesteket .Pár emlék meg is maradt a csillagos éjszakákból,de az,hogy kivel figyeltem ezeket a csodálatos kisebb fajta fénynyalábokat vagy,hogy hol már talán örök rejtély marad számomra.

Egy jó ideje a gondolataimba burkolózva figyeltem a rácsokon keresztül a fekete messzeséget, mikor egy hullócsillag bukkant fel az égen. Emlékeztem rá,hogy ilyenkor kívánni kell,akkor is ha nem válik valóra. Becsuktam a szememet és suttogva kimondtam:Futár szeretnék lenni!Miután befejeztem az áhítozást valaki megszólalt fölöttem.

-Szia-egy pufók göndör hajú kisfiú nézett át a rácsokon.-Chuck vagyok.

-Öhm,szia! Ugye tudod hogy én "börtönben"vagyok?-bólogatással válaszolt.-Akkor jó.Egyébként...-

-Avery vagy.Mindenki tudja!- fejezte be izgatottan az elkezdett mondatomat. Olyan volt mintha olvasott volna a gondolataimban - Te vagy az egyetlen lány te bökött, ráadásul még az utolsó zöldfülű is, szóval ez a név rajtad fog maradni.-és elkezdett kuncogni.
Pillanatnyi csönd telepedett ránk,mivel nem tudtam, hogy a fejemben egymást szélsebesen váltó rengeteg kérdés közül melyiket tegyem fel neki. Leginkább a futárok érdekeltek így róluk kérdeztem faggatni.-Figyelj Chuck!-a neve hallatán felém fordította a fejét.-Mit tudsz te a futárokról?-egy sóhajtás után bele is kezdett.

-Mostanában miért minden zöldfülű a futárokról érdeklődik? Upsz bocsi hogy hogy megint annak hívtalak.-Nem haragudtam meg rá, mivel nem felejtette el azt amit mondtam és egyébként is jófejnek tűnt.-Thomas is folyton róluk kérdezett,na mindegy.Én se vagyok tájékozottabb a témába mint te,de elmondom amit tudok.
Minden nap ahogy a kapuk kinyílnak kimennek az útvesztőbe és zárás előtt visszatérnek.-Egy ÚTVESZTŐ?Minek zárnak be tizenéveseket egy útvesztőbe?Mit követhettünk el,hogy még az emlékeinket is elvették? Persze tudtam, apróságok megmaradtak a múltamból amelyek talán - már ha eszembe jutnak- segítenek megismerni önmagamat. Sajnáltam azonban, hogy életem a ködbe veszett és talán örökké furdalja majd az oldalam a kíváncsiság az a kérdés, hogy mi volt, ami nincs.

Chuck készségesen megvárta, amíg gondolataimból visszazökkenek a valóságba, majd folytatta mondandóját.

-Szóval mikor visszatérnek rögtön mennek a térképszobába,ahol feljegyzik azt az utat amit végig jártak az útvesztőbe,de megnehezíti a dolgukat,hogy minden este elmozdulnak a falak.Nem sokszor találkozhatsz velük,mert nagyon elfoglaltak, és mikor visszaérnek a tisztásra fáradtak és éhesek.- egy pillanatra megállt és ellentmondást nem tűrő pillantást vettett rám- Csinálj úgy mintha aludnál gyorsan.- hadarta el szélsebesen, majd idegesen felnézett.

-Mi?Miért?-kérdeztem.

-Csak csináld már!- Suttogta ingerülten. Mostmár nem kérdeztem csak tettem amit mondott,de azért egy résnyire nyitva hagytam a szemem.Egy pár másodperc múlva lépteket halottam.

-Chuckie!Mi a francot keresel itt?-Newt volt az.-Hangokat halottam innen és meg akartam nézni történt e valami.

-Nyugi nem piszkáltam.Alszik. Csak érdekelt ki is az új jövevény.

-Neked is aludnod kéne. Holnapig meg ne lássalak vagy te is ebbe a francos börtönben végzed!-Parancsolt rá szegény Chuckra. Ügyetlen, távolodó lépteket hallottam. Ebből megállapítottam, biztosan Chuck távozhatott, ám más neszt nem észleltem-Newt ott maradt.

-Remélem azért küldtek utolsónak,mert te és Tommy fogtok minket kivezetni.Én bízom ebben Avery,de most pihenj, holnap nagy napod lesz! Nagy napja lesz mindenkinek...

Remélem tetszett nektek ez a rész!❤️